A kiszolgáltatottság elleni örök
harcban mostanában nem állunk jól. Az erőforrások és az eszközök elosztása soha
nem kedvezett a jó oldalnak, de a nehezen megszerzett eredmények is könnyen elveszíthetők
a számára, hiszen az ellenfél gátlástalan. Így járhat a társadalom például a
demokráciával, jogállamisággal és számos más intézménnyel. A kiszolgáltatottság
fenntartásában érdekelt gazdasági, politikai és egyéb erők évezredes rutinnal
bánnak a demagógiával, a durva és kifinomult erőszakkal, alantos eszközök
végtelen tárával.
Ki védheti meg, ki
köteles megvédeni ma a polgárt, a polgárok közösségeit? A hatóság? A rendőrség?
A bíróság? A média? A bank?
Megannyi jogos válasz!
Megannyi álságos, cinikus válasz! A harcot mégsem lehet feladni. Harcolni kell
azért, hogy a hatóság és minden más jó legyen. De, számot vetve a történelem
tanulságaival, harcolni érdemes új intézményekért is. Például a meglévő
ügyészség mellé fel kellene állítani egy tőle független – „fehér” –
ügyészséget, amelynek feladata minden érdekeiben, jogaiban sértett – vagy
éppenséggel meggyanúsított – polgár védelme lenne.
A polgár jogainak és
érdekeinek védelme nem lehet esetleges, nem lehet jámbor jogvédők feladata, és nem
lehet a gazdagok privilégiuma. A jelenlegi ombudsmani intézmény is olyan gomb,
amelyhez hiányzik a kiszolgáltatottság ellen küzdő társadalom kabátja.
Igen, fontos tervező és
kivitelező feladatok várnak polgárokra és közösségeikre, ombudsmanokra és
néptribunokra.
