2015. június 5., péntek

Újra az államadósságról

Az államadósság, mint általános jelenség ma az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma a világon. Ez tragikussá teheti az egész 21. évszázadot, ezért kötelességünk alapos elemzést készíteni róla, és elszántan harcolni a megoldásáért.
Ebben a témában a legfontosabb azt megérteni, hogy költségvetési hiány mellett az államadósság csökkenése merő abszurd. Ha valaki ezt nem mondja ki világosan és hangosan, akkor tevékenyen részt vesz a tragédia súlyosbításában, a társadalom megtévesztésében.
Ennek megértése pedig napnál világosabb lehetne bárki számára – leginkább az a személyes példájával elmagyarázva. Tegyük, fel, hogy a te családod el van adósodva, és ennek ellenére kiadásaitok hónapról-hónapra magasabbak a bevételeiteknél. Így hogy tudna csökkenni a családi tartozás? A családi ezüst eladásával? De a családi ezüst eladása benne lenne a bevételek között. És ha az állam adja el a családi ezüstjét, annak is ott kellene szerepelni a bevételek között. Ha ennek ellenére is költségvetési hiány mutatkozik, bele kell nyugodni abban, hogy ezáltal az adósság nőtt.
Ne legyenek kétségeink, hogy a modern pénügyek ezernyi trükköt ismer a szálak összekeveréséhez, a kívülállók elkábításához. De még kevésbé legyen kétségünk, hogy a költségvetési hiány menthetetlenül növeli az adósságot.
Ezért a legfontosabb: leszámolni azzal a neoliberális megengedősséggel. amellyel kezelik a költségvetést. Az EU által „szentesített” 3%-os hiánymérték nem más, mint az öngyilkosok tudatos megsegítése.
A modern társadalmak megmenekülésének első számú parancsolata:
1. A költségvetési hiány bűn! Törekedj egy egészséges és biztonságos többletre!
Világossá kell tenni, hogy a kölcsönügylet nem gonoszság, hogy ésszerű üzleti lehetőség, amelynek segítségével mind a két érintett fél valamilyen méltányos előnyhöz juthat. Tipikus eset az, amikor egy magánszemély előbb akar jutni egy értékes ingósághoz vagy ingatlanhoz, mint ahogy megtakarította volna a hozzá szükséges pénzt. Hasonló a helyzet egy beruházó vállakozás esetében is. De egy olyan szervezet esetében, mint az állam, ez annyira ésszerűtlen és indokolatlan, hogy egyszerűen súlyosan hibás és erkölcstelen, röviden mondva: bűnös.
De miért lenne annyira ésszerűtlen és indokolatlan az állami kölcsönfelvétel? Legelőször azért, mert az állam folyamatos és igen tetemes bevétellel rendelkezik. Elemi gondossággal biztosítható, hogy működését pénzügyi zökkenők nélkül oldja meg, soha ne legyen szüksége forgóeszköz-finanszírozásra. Mindez valóban megoldható is lenne, ha a kötelezettségek nem írnák felül a jó szándékokat. Mert az állami alkalmazottak bérét és nyugdíjakat illik kifizetni, illik biztosítani az oktatás, egészségügy stb. kiadásait stb. Ez magától értetődik, de egyáltalán nem kérdőjelezi meg az első parancsolat érvényesíthetőségét. Nem kell más, mint korrekt – és ha kell: bátor – tervezés. Ha az állam gondoskodik a társadalmi igazságosság érvényesítéséről, a társadalom minden esetleg szükségessé váló áldozatot kész lesz elfogadni.
Ami a költségvetési tervezést illeti, a Változó Világ Mozgalom évekkel ezelőtt javasolt olyan mechanizmust, amely maximálisan biztosítja az optimális egyensúlyt.
Az állami kölcsön elvi kizárásának van egy másik – kifejezetten elvi – oka is. Ez pedig annak az érvnek a tarthatatlanságából fakad, amely szerint jogosak – és kölcsönökért kiáltanak – az állam fejlesztési szándékai. Az államnak igenis legyenek fejlesztési szándékai, és fejlesszen is. De gondoljunk bele: az állam örök képződmény, mert szerencsére örökkön örökké vannak emberek. Így örökké fejleszteni indokolt. De ha ez csak kölcsönből menne, akkor két lehetőség kínálkozik: vagy örökké újabb és újabb kölcsönöket vesz fel az állam, vagy egy fejlesztési időszak után beiktat egy fejlesztésmentes időszakot, amikor az előző időszak terheit kellene ledolgozni. Világos, hogy az első esetben abba a helyzetbe kerülnénk, amelyben most vagyunk, a második esetben csúnyán kiszútnak egyes nemzedékekkel, amihez az államnak bizonyosan nincs joga.
Egy megoldás marad, és ez lehetne a második parancsolat:
2. Az állam kizárólag saját forrásból fejleszthet.
Hozzá kell tenni, hogy ehhez nem az kellene, hogy az állam hosszú ideig gyűjtsön pénzeszközöket egy-egy komolyabb fejlesztéshez, mert a pénz „pihentetése” sem feltétlenül gazdaságilag okos dolog, hanem inkább szelektív tervezze a fejlesztést.
Ezek az alapigazságok, amelyek segítenek megérteni az államadóság mechanizmusait.
De a legnehezebb hátra van: hogyan kellene ezeket az irdatlan tartozáshegyeket felszámolni? Ha erre a társadalom sürgősen nem talál megfelelő mechanizmusokat, brutális forradalmak sora kezdődhet – és talán hamarabb, mint bárki is gondolná. Görögország legközelebb van a szakadékhoz, de Olaszország és Spanyolország sincs biztonságban. De ahogy szokott lenni, könnyen megeshet, hogy meglepő helyen borul fel az első dominó.
Rossz belegondolni, mit fognak csinálni szegény hitelezők, ha holnap reggel a népek felébrednek, és visszavágják azt a sok ezermilliárd dollárt, amely jelenleg elképesztő kamatokat hoz nekik!
 Változó Világ Mozgalom


* * *


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése