A
migránsválság körüli viták fontos elveket és igazságokat kerülgetnek.
A „fősodor” skizofrén módon egyik pillanatban merő filantrópiából ölelne
keblére minden migránst, másik pillanatban teljes hideg racionalitással az
pangó európai gazdaság áhítatott növekedését vizionálja az olcsó munkaerő
beáramlásától.
A nacionalista „fősérv” pedig dühösen védi „a nép jogát, hogy ő döntse,
kivel akar együtt élni” (lehetőleg senki idegennel), közben terroristák belopakodásával
riogat.
Ezzel szemben fontos lenni az elvi álláspont, amelynek legalább három
sarkalatos része van.
Egyrészt a migráció emberi jog. Alig ha lehetne vitás, hogy ezzel a joggal
szabályozottan kellene élni. Aki nem tartja be az érvényes törvényeket,
számolhat ennek következményeivel. De még nagyobb a felelőssége annak az
államnak, amely nem alkot meg a migrációs jogot tiszteletben tartó jó
törvényeket. Mert ilyenekkel tartozik az emberiségnek, és ha itt mulasztásban
van, ez is az emberiség elleni bűncselekmény egy sajátos – gyalázatos – esete.
Igen, aki legitimációs deficitben szenved, ne diktáljon nekünk kvótát. De hol a
mi szuverén döntésükkel kialakított saját kvótánk?
A másik sarkalatos része a kérdésnek a gazdasági vonatkozások erkölcsi
megítélése. Örvendezünk az „olcsó munkaerőnek”? Ahogy az elmúlt száz évben a „centrum”
országai, jelesül az USA örvendezett a külföldi agyaknak? Nem gyalázat
kiszipolyozni a gazdag országoknak a szegény országok agyait és potens –
gazdagéknál olcsó – munkaerejét? Ki téríti meg a szegény országok szörnyű
vérveszteségét?
Be kell látni, hogy ezekben a folyamatokban sok a természetes elem, és nem
kell mindig mindenben bűnt látni. A tengert sem lehet okolni, hogy begyűjti a
felszíni vizeket, miközben szörnyű szárazságtól szenvednek hatalmas régiók, a
tenger pedig jól el van látva vízzel. Csakhogy ami a természetben természeti
jelenség, és senki nem pocsékolja idejét a tender lelkiismeretének kutatásával,
a társadalom más világ, az igazságtalanság pedig rozsdaként rongálja, néha
pedig szét is robbantja. Ezt szem előtt tartva, el kell vetni a zsákmányszerző
migránspolitikát, illetve érveket.
Ugyanakkor számolva a realitásokkal, nem szabad megelégedni az elvek
hangoztatásával, hanem gondolkozni kellene bizonyos kompenzációs
mechanizmusokon. A Változó Világ Mozgalom egyébként már évekkel ezelőtt
javasolt egy ilyen mechanizmust: a mindenki után fizetett (vagy fizetendő)
képzési-oktatási járulék az érintett iskolái kapják, azaz az immigránsok
esetében ez az összeg a szülőhazáját illesse.
Végül a mostani migránsválság sajátos ok-okozati kérdéseit kellene bátran
és őszintén megvizsgálni, és kimondani: a migrációs hullám igazi oka az a
háború-sorozat, amely a kelet-európai „kommunizmus” bukása óta sújtja a
muzulmán világ nagy részét, Malitól a Fülöp-szigetekig, és Csecsenföldtől
Szomáliáig, de különösen Afganisztánt, Irakot és Szíriát. Közben szinte csoda,
hogy például a Szíriából bombázásokkal-terrorral a szomszéd országokba
embertelen körülmények közé kiűzött sok millió menekültnek csak töredéke indult
a közeli Európába. Amivel tartozunk – és ami megoldaná a mostani kellően hiszterizált,
bár valós migránsválságot – : bocsánatkérés, politikánk, de mondhatnánk: egész
kultúránk átalakítása ellenségkeresőből, békét építővé, és nem utolsósorban egy
méltányos, minimum 100-200 milliárd dolláros újjáépítése program felajánlása az
érintetteknek.
És ne legyen kétségünk: ha így cselekszünk, Európa gazdasága is magára
talál. De főképpen Európa szelleme.
Változó Világ Mozgalom
*
* *