A
nők szexuális zaklatása immár több hete központi téma a médiákban.
Azt lehetne mondani, hogy végre, itt volt az ideje napirendre venni ezt a
súlyos problémát. Érdekes részlet, hogy a nagy port felverő ügyek sorát
Magyarország kezdte a hírhedt Kiss László afférral. Ám a világ figyelméhez nagy
amerikai ügy kellett. Hát megkaptuk.
Sajnos a téma felvetésével és kezelésével azóta is sok a gond, a
visszatetsző vagy éppen felháborító elem. Az elkövetők egyéb érdemeinek
kiemelése, az áldozatok hibáztatása, megalázása, az egész téma bulvár
szenzációként való tárgyalása nem csak hogy nem vezet semmiféle igazi eredményhez,
mély megtisztuláshoz, de alkalmas az értékrendünk, a közerkölcs további erodálásához.
A legfontosabb az lenne, hogy elősegítsük a társadalom lelki átalakulását: bátran
és intelligensen szembenézni a valósággal. Ma a valóság egyre nagyobb része teremtett,
virtuális – és igen alaposan manipulált – valóság. Ennek az alapvető bajnak sok
peremterülete van, amely úgy szintén komoly szerepet játszik, mint például az
eszeveszett és féktelen kultuszipar, vagy éppenséggel a szellemi restség és
kényelem. Az elsőnek köszönhetjük, hogy tömegek egészen szánalmas figurákat hajlamosak
isteníteni, a másiknak az, hogy a kemény önkritika is teljességgel hiányzik az
életünkben. Mindig a másik, a rossz a hibás mindenért, magunk hibáira,
felelősségére pedig vakok vagyunk. (Kétezer éve figyelmeztetnek erre: „A másik
szemében a szalmaszálat…” Még hány ezer év kell nekünk a korrekcióhoz?)
Itt és most a cselekvés ideje. De tehetünk-e sámán-gesztusokon túl valami
komolyat az állapotok megváltoztatásáért?
Igen! Tehetünk!
Sutba kellene dobni egyes pártok által felkarolt suta króta-ötleteket (a
képviselőink 20%-a legyen nő).
A választási törvény írja elő, hogy egy jelölő szervezet egyéni
jelöltjeinek fele, és az országos listán szereplők fele is nő lehet.
Semmilyen más százalék (10, 20, 40) jogossága nem védhető, csak a paritás
lenne elfogadható, ha normává akarjuk tenni a nemek egyenjogúságát.
Jobb lesz-e a társadalom, az állami élet attól, hogy a képviselők között
nagy számban lesznek nők (mert érthető módon, semmi nem garantálja, hogy a
nemek aránya a megválasztott képviselők között közel lesz az 50%-hoz)? Erre
nincs, és nem lehet garancia. A fontos, hogy nagy esélyt adunk egy újfajta
kiegyensúlyozottságnak.
Reális-e itt és most ez a javaslat?
Igen! Reális! Az elv, és annak kodifikációja végtelenül egyszerű, a törvénymódosítás
napok alatt elkészíthető, és megszavazható. Tehát Magyarországon ezt már
2018-ban – lényegében először a világon – lehetne megvalósítani.
Kétségtelen, hogy egy ilyen döntés felkészületlenül találná a pártokat, sok
„jó kádernek” kényszerűen vissza kellene lépnie. De afelől sem lehet kétségünk,
hogy a politikai elit ilyen mérvű frissítése nem lehet hátrányos az ország
számára.
Változó Világ Mozgalom
*
* *