Ugyancsak lépten-nyomon
fedezhetjük fel a társadalom hatalmát, ha a jog vagy a hagyomány képében
találkozunk vele, vagy ha a puszta megjelenésével, mint tömeg.
A Mozgalom
világnézetének alapja a társadalom történelmi tagoltságának felismerése.
Minden
társadalom, mint minden közösség sajátosan tagolt, ennek általában szívós
formái végtelen gazdagságot mutatnak. Mégis jól kivehető, hogy a társadalom egy
piramisszerű hierarchia: csúcsa egy király vagy királyféle, egy egész
uralkodó-vezető réteggel, középen többé vagy kevésbé módos, többé vagy kevésbé
szabad emberek (kereskedők, ügyvédek, gyógyítók, művészek, latrok és mások), és
végül egy dolgozó nép. Ennek a legáltalánosabb, de reális tagoltságnak a
mindenféle ideológia és politika szokásos hármas tagoltsága: jobboldal,
centrum, baloldal, vagy másképpen: konzervativizmus, liberalizmus, kommunizmus.
Ezek az
osztályok az életben meglehetősen egyértelműen kirajzolódnak, minden egyes
embernél megállapítható – akár messziről – hogy hova tartozik. Mit gondol az
egyes ember, az egészen más kérdés. Sokakban kifelődik egy erős megingathatatlan
osztálytudat, másokban ez az osztálytudat nyomokban sem fedezhető fel, és
nagyon sokan, különösen egyes idpszakokban a legnagyobb szégyennek, átoknak,
ellenségnek éppen a saját osztályukat érzik, elmenekülnének abből, vagy
valamiképpen radikálisan megváltoztatnák a helyzetet.
Mindegyiknek
van egy hihetetlenül pozitív képe saját magáról, és árnyalt vagy lesújtó
véleménye a többiekről. A jó király büszke osztályára, tisztelettel viselkedik
a középosztálybeliekkel szemben, atyaian szereti és védelmezi szorgos népét. A
történelemben sokan voltak valahogy így, valóságosan vagy legalább saját
megítélésük szerint. A kevésbé jó király aljas árulóknak és gyilkosnak tartotta
a saját osztálybelieket. minden hájjal megkent gazembereknek tartotta a középosztálybelieket,
akiket nem árt minél gyakrabban büntetni és kopasztani, végül a népet
műveletlen, lusta, büdös, hálátlan és veszedelmes tömegnek tartotta.
És egészen
hasonló vélekedéseket lehet találni a többi osztály képviselőinél. Akár
tragikusnak is mondható, hogy az ilyen elfogultság jellemző a szellem
mindenféle képviselőire: tudósok, bölcselők, művészek. Szinte mindenki „pártosan”
elfogult, sőt, mindenhol a pártos elfogultság nyílt vagy burkolt követelmény.
Így annál keservesebb és reménytelenebb lett a három osztály szűnni nem akaró
harca, amely rendre valóságos testvérharccá, polgárháborúvá fajul, zavargások,
felkelések, forradalmak sorát hozva, többynire mind hasztalanul. A lázadás után
jön a megtorlás, a forradalom után jön az ellenforradalom.
De az örök
osztályharc lényege nem az osztályok és emberek pártos elfogultsága,
kritikátlansága, hanem a valóságos igazságtalanságok. Elfogulatlanul be kell
látni, hogy minden osztálynak megvan a maga funkciója, feladata, munkája. Ha
mindezt a munkára vetítjük, ami nem aggályos egyszerűsítés, hanem teljesen
ésszerű és jogos, nagyvonalakban azt kell látni, hogy a társadalom összmunkája
így oszlik az osztályok között: 10-20-70, a javak elosztása pedig: 40-40-20. Ez
pedig olyan igazságtalanság, amely mellett soha nem lesz társadalmi béke,
harmónia, sorsközösség.
Ezek nélkül
pedig jövőnk meg van pecsételve.
Egy a
kiút: egy új társadalmi kiegyezés és béke. De ez a kiegyezés nem állhat puszta
ígéretekből, hogy a jövőben majd igyekszünk jók lenni. Egy olyan
társadalomátalakító program kell, amelynek vázlata már jól látható a Mozgalom
írásaiban, javaslataiban. Ezeket kell eljuttatni az emberek tudatába, amihez
kell az igaz emberek első lépése, példája.
* * *
Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt
bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy
részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket
közzétesszük. A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat
új bejegyzésként adjuk majd közre.