2019. június 26., szerda

VVM 2020 – 13. A Társadalom


Ugyancsak lépten-nyomon fedezhetjük fel a társadalom hatalmát, ha a jog vagy a hagyomány képében találkozunk vele, vagy ha a puszta megjelenésével, mint tömeg.
A Mozgalom világnézetének alapja a társadalom történelmi tagoltságának felismerése.
Minden társadalom, mint minden közösség sajátosan tagolt, ennek általában szívós formái végtelen gazdagságot mutatnak. Mégis jól kivehető, hogy a társadalom egy piramisszerű hierarchia: csúcsa egy király vagy királyféle, egy egész uralkodó-vezető réteggel, középen többé vagy kevésbé módos, többé vagy kevésbé szabad emberek (kereskedők, ügyvédek, gyógyítók, művészek, latrok és mások), és végül egy dolgozó nép. Ennek a legáltalánosabb, de reális tagoltságnak a mindenféle ideológia és politika szokásos hármas tagoltsága: jobboldal, centrum, baloldal, vagy másképpen: konzervativizmus, liberalizmus, kommunizmus.
Ezek az osztályok az életben meglehetősen egyértelműen kirajzolódnak, minden egyes embernél megállapítható – akár messziről – hogy hova tartozik. Mit gondol az egyes ember, az egészen más kérdés. Sokakban kifelődik egy erős megingathatatlan osztálytudat, másokban ez az osztálytudat nyomokban sem fedezhető fel, és nagyon sokan, különösen egyes idpszakokban a legnagyobb szégyennek, átoknak, ellenségnek éppen a saját osztályukat érzik, elmenekülnének abből, vagy valamiképpen radikálisan megváltoztatnák a helyzetet.
Mindegyiknek van egy hihetetlenül pozitív képe saját magáról, és árnyalt vagy lesújtó véleménye a többiekről. A jó király büszke osztályára, tisztelettel viselkedik a középosztálybeliekkel szemben, atyaian szereti és védelmezi szorgos népét. A történelemben sokan voltak valahogy így, valóságosan vagy legalább saját megítélésük szerint. A kevésbé jó király aljas árulóknak és gyilkosnak tartotta a saját osztálybelieket. minden hájjal megkent gazembereknek tartotta a középosztálybelieket, akiket nem árt minél gyakrabban büntetni és kopasztani, végül a népet műveletlen, lusta, büdös, hálátlan és veszedelmes tömegnek tartotta.
És egészen hasonló vélekedéseket lehet találni a többi osztály képviselőinél. Akár tragikusnak is mondható, hogy az ilyen elfogultság jellemző a szellem mindenféle képviselőire: tudósok, bölcselők, művészek. Szinte mindenki „pártosan” elfogult, sőt, mindenhol a pártos elfogultság nyílt vagy burkolt követelmény. Így annál keservesebb és reménytelenebb lett a három osztály szűnni nem akaró harca, amely rendre valóságos testvérharccá, polgárháborúvá fajul, zavargások, felkelések, forradalmak sorát hozva, többynire mind hasztalanul. A lázadás után jön a megtorlás, a forradalom után jön az ellenforradalom.
De az örök osztályharc lényege nem az osztályok és emberek pártos elfogultsága, kritikátlansága, hanem a valóságos igazságtalanságok. Elfogulatlanul be kell látni, hogy minden osztálynak megvan a maga funkciója, feladata, munkája. Ha mindezt a munkára vetítjük, ami nem aggályos egyszerűsítés, hanem teljesen ésszerű és jogos, nagyvonalakban azt kell látni, hogy a társadalom összmunkája így oszlik az osztályok között: 10-20-70, a javak elosztása pedig: 40-40-20. Ez pedig olyan igazságtalanság, amely mellett soha nem lesz társadalmi béke, harmónia, sorsközösség.
Ezek nélkül pedig jövőnk meg van pecsételve.
Egy a kiút: egy új társadalmi kiegyezés és béke. De ez a kiegyezés nem állhat puszta ígéretekből, hogy a jövőben majd igyekszünk jók lenni. Egy olyan társadalomátalakító program kell, amelynek vázlata már jól látható a Mozgalom írásaiban, javaslataiban. Ezeket kell eljuttatni az emberek tudatába, amihez kell az igaz emberek első lépése, példája.



* * *

Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket közzétesszük. A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat új bejegyzésként adjuk majd közre.