A jog napja, 2017

Dicső, de nem könnyű küldetése van a jognak. De hát miért is legyen könnyű, ami dicső?

A jog egyik pillanatban olyan, mint anyánk híres szoknyája, amely mögött keres védelmet a gyerek. A másik pillanatban a jog a humán tudományok matematikája: deduktívnak látszik, bizonyítás-centrikus, de főleg emészthetetlen, riasztó, elidegenítő, Vagy esetleg éppen a matematika karikatúrája. Hisz annak a – sok ezeréves – mestersége, hogy hogyan lehet bebizonyítani egy tarka valamiről, hogy fehér, esetleg fekete, a megbízó igénye szerint.

Szabad perceinkben a jogról jogosan mondhatunk ilyeneket, de érdemes tisztában lenni azzal, hogy a jog mindig és mindenhol jelen van, befolyásol minden történést, legalább annyira, mint a természeti törvények, vagyis hihetetlenül fontos. Ott van előtted a délelőtti kávéd? Az asztalon pihen, és nem lebeg a levegőben? Ezt tudd be a természeti törvényeknek, amelyek ugyancsak mindig és mindenhol ott vannak, befolyásolnak minden történést.

A jó eszű és jó szemű Montaigne vagy négyszáznegyven éve nagyot felsóhajtott „A természet mindig sikerültebb törvényeket szerkeszt, mint az emberek...”

Szerencsére, az emberi törvényeket – legalább gondolatban – könnyebb megváltoztatni. És szüntelenül változtatjuk. Gyarapítjuk, és változtatjuk. Nagy utat tettünk meg az elmúlt évezredekben, a kőbe vésett tíz parancsolattól az egy gigabájtos elektronikus jogszabály adatbázisig, és már – a bizakodás perceiben legalább – úgy kezdünk érezni, hogy karnyújtásnyira vagyunk egy eszményien szabályozott világtól.

De sajnos, sűrűn jönnek a kevésbé bizakodó pillanatok, amikor éppen, hogy azt kell éreznünk: képtelenség a jog eszközével megzabolázni a rossz erejét, a rossz légióit.

De ha nem a jog eszközével, akkor mivel? Van, mire lehet és kell még számítani: nevelés, kultúra és ezer további fontos dolog. De ezek mind az a meleg levegő, amelynek segítségével felemelkedhetünk. De ha nincs meg a jog erős selyme, amelybe, mint légballonba összegyűjthetjük a meleg levegőt, ott maradunk az ugaron, hiába a meleg passzátok.

Jog kell, jó jog kell. A 21. század sikeres lehet, és ezt az élet minden területen csirázó forradalmak sokasága világosan előrevetíti. De óriási szükség lenne arra, hogy ez visszatükröződjön a jog megújulásában is. Ennek pedig központi kérdése egy új alkotmányos eszmény.

Minden embernek, minden népnek joga van egy jó alkotmányra, és a dolgok döcögve, de haladnak. De milyen is a jó alkotmány? A jó alkotmánynak egy nép számára a legfontosabb és a legfelemelőbb írásnak kell lennie, amelyet ismerünk, értünk, tisztelünk és szeretünk. Jobban kellene ismerni, érteni, tisztelni és szeretni, mint a nemzeti himnuszt.

A himnusz egy nagyszerű hagyomány, hatalmas katartikus erővel. De csak az érzelmi katarzison keresztül hat. Az alkotmánynak ezzel szemben közvetlenül rendbe kell szednie eszünket, tudatunkat. Stabil tengelynek kell lennie, amely körül forognak gondolataink.

Lehetünk bizakodóak, hiszen láthatjuk a rémes matematikában is: akármekkora dzsungelnek érezzük a geometriát meg az algebrát, azok axiómarendszere kristálytiszta. És ezt csak az lenne képes tagadni, aki a tízparancsolatot sem lenne hajlandó megérteni.

Mindezektől vezettetve az elmúlt 2-3 évben összeállítottam egy új magyar alkotmány tervezetét. Fő feladatnak nem azt tartottam, hogy stilárisan alkossak egy remeket, hanem több ponton új minőséget biztosítsak a jövő jogi és politikai gondolkodása számára. Egy példát említenék erre: a hatalommegosztás klasszikus megoldásának továbbfejlesztése, a hatalmi ágak sokaságának rögzítése.

Úgy érzem, az általam megírt tervezet talán a kelleténél is több új minőséget hoz be, ami alkotási folyamatnak nagyszerű élmény volt, de bizonyára komolyan megnehezítheti az egész befogadását. Az emberek sokszor vonakodnak az új, ismeretlen befogadásától, ezért sokszor bizonyos kéziratoknak évtizedekig kell pihenniük a fiókban.

Úgy érzem, ha valami csoda folytán a tervezetemet holnap elfogadják és kihirdetik, az életünk mindennemű megrázkódtatás nélkül jobb irányt venne. De ilyen csodára nem számítok, és nem is kívánok.

Ha kívánni kellene: figyelmet kívánnék a témára, és közös munkát ebben. Hogy közben mennyi kerülne hasznosításra tervezetemből teljességgel mellékes.

Én magam sem tartom a most közzétett szöveget egy befejezett tervezetnek. Ez egy sokadik változat, és biztos, hogy amíg élek, javítok rajta. Nem kérdés, hogy lehet-e.

Az sem kérdés, hogy kell-e.

„Menj, létesíts jó közigazgatást:

gyógyítod vele fájó szívemet!”

írta vagy 1250 éve Tu Fu kínai költő!

Drága polgártárs, a te szíved nem fáj?

(A videóüzenet szövege)

* * *

A tudás 10 napja – 2017 – November 2. A jog – Az új alkotmányeszmény

Az alkotmánytervezet


/* * *

A történelem napja, 2017

A történelem, kedves barátaim, nem csupán a tovamúlt múltunk, és ezt jól megérezzük, amikor néha rátekeredik nyakunkra.

A történelmet csináljuk. Mi őt, ő meg minket.

Az ember nyerő helyzetben van, mert képes újat kitalálni. Képes meglepni a történelmet.

A történelem pedig csupán a múltból kölcsönöz fogásokat. Csak akkor tud meglepni minket, amikor elfelejtjük a múltat, vagy meg sem tanultuk annak történelmi leckéit.

De mennyire lehangoló, hogy a nyerő ember annyiszor veszít, és a múlt fogásai erősebbeknek bizonyulnak.

Most is ilyen fennhéjázóan retrográd időszakban lennénk?

Az élet ritkán olyan, mint egy katonai parádé, sokkal inkább örvény, örvények örvénye. Ezzel együtt az összhatás mégis hordoz valamilyen jelleget: haladás, visszacsúszás, esetleg pangás.

Most, két és fél évszázadnyi forradalmi haladás után kezdünk egyre nagyobb sebességgel visszazuhanni.

A tudományos-technikai forradalmak spektruma és mélysége ugyan egyre szédületesebb, de a visszacsúszás minden más területen látványos, drámai.

Újra nőnek a társadalmi igazságtalanságok, nő tömegek kiszolgáltatottsága, terjed régi és modern formákban a szolgaság és a rabszolgaság.

Mindennek következtében visszaszorul, kiüresedik a jog, a rend, a demokrácia. Leépül az oktatás és az egészségügy. A kultúrából búsás üzlet és hatékony tömegmanipuláció marad. Háborúk dúlnak szerte a világon, a nagyvárosok bugyraiban. Még nagyobb háborús veszélyek fenyegetnek, pörgetve a fegyverüzletet, erősítve a diktatórikus hatalmakat.

További következményként leépülnek az erkölcsök. Terjed az értékvesztés, a romlottság, a prostitúció, a drogfogyasztás, a depresszió, az önpusztítás. A világ egyre korruptabb.

A vallások viszont elemükben vannak, virulnak, erősödnek, nyomulnak minden irányba, összefonódnak az államhatalommal, pozíciókat és vagyont gyűjtenek, lelkekre vadásznak, feszülnek egymásnak, új vallási háborúkat szítanak.

Ilyen körülmények között szinte törvényszerű többek között napjaink új népvándorlása is, de ennek ismerete nagyon zavaros.

Több európai kormány valóságos pánikot kelt 1-2 millió ázsiai és afrikai menekült miatt, miközben senki nem számolja össze azt a migrációt, amely a szovjet blokk összeomlása után indult a vesztes térségből. Döbbenetesek a méretek: 30-40 millió ember hagyta el hazáját. De az is döbbenetes, hogy ez nem rázza meg a vesztes társadalmakat. Pedig ez nem egyszerűen minden idők legnagyobb népvándorlása, hanem minden idők legnagyobb hadisarca is: 40 millió kitanított fő elszippantása „maljenkij biznisz”-re.

1660 évvel ezelőtt I. Leó keletrómai császár a nagy költségvetési hiány miatt hirtelenül megtagadta az osztrogótoknak addig fizetett évi segélyt. Erre a harcos, hosszú ideig egy helyben békésen  és szorgosan élni nem tudó gótok „dühükben fegyvert ragadnak és majdnem egész Illyricumot végig dúlva rabolva pusztítják”. I. Leó „érzelmeit rögtön megváltoztatva”, tárgyalásokat kezdett a gót királyokkal (nem egy volt). A hamar megszületett egyezségben elismerte pannóniai berendezkedésüket, továbbá megígérte „a nekik úgy a régi, mint a most járó ajándékokat”, megfogadva, hogy ezeket a jövőben „minden vonakodás nélkül” megadja. A béke megtartásának zálogaként a császár az egyik gót király fiát vendégül (túszul) fogadta palotájába. A nyolc éves Theodorik „szép gyermek volt, megszerezte a császári kegyet magának”, felnőve pedig fontos szerepet játszott a Római birodalom megdöntésében.

Egy írott színdarabot sokszor elő lehet adni, a történelem felvonásai megismételhetetlenek, de hagynak számunkra tanulságokat. Azokat nem tudjuk együgyűen, mechanikusan hasznosítani. Alaposan elemezni, értékelni kell a konkrét történelmi helyzetünket.

A modern migráció valóban jelentős és bonyolult jelenség, és még jelentősebb és még bonyolultabb lesz a következő évtizedekben, különösen, ha a klímaváltozás jobban felgyorsul. Bizony, ezek a menekülő tömegek a modern kor meginduló birnami erdeje.

Az elmúlt 4-5 évszázadban Európából állig felfegyverzett meg reverendás ezrek indultak a világ gyarmatosítására. Most nincstelen tíz és százmilliók indulnak a másik irányba.

A gyarmatosítók gyarmatosítására? Nem. Kenyérért. Életért.

Hogy nem mind szorgalmas és illemtudó munkaerő. Hogy nem csupa gráll lovagok vezetik? Hát, nem. Ez a történelmi helyzet része. Ez kinek a felelőssége? Régi hiba, hogy minél nagyobb valaki felelőssége egy tragédiáért, annál vehemensebben hárítja azt. Pedig a felelősségvállalás a munka egyik, könnyebbik része. Nagyobbik és nehezebbik része a megoldás.

Mi lehet itt a megoldás? Falak építése? Lokálisan és ideig-óráig ezzel lehet eredményeket elérni, de veszélyes taktika, hiszen növeli a menekülők szenvedéseit, ezáltal sokuk érthető dühét és bosszúvágyát, közben csak idő és erőforrások pocsékolása.

A megoldásnak két kulcseleme: egy értékekre és ésszerű elvekre alapuló migrációs világkódex, és egy életlehetőséget teremtő nagyléptékű világprogram. Ez utóbbit pedig, a nagy Életprogramot a kibuc inspirálhatja.

Ezért az inspirációért alaposan meg kell dolgoznunk, megint a történelem megismerésével. De hozzá kell adnunk erősségünket, az emberi kreativitást.

Ebben a programban a világ minden országának részt kellene vennie, megfelelő jogi, politikai stb. környezet kialakításával, másodsorban alkalmas területek felkutatásával, előkészítésével és rendelkezésre bocsátásával kibucok alapítására. A mindehhez, illetve a konkrét kibuc-alapításokhoz szükséges anyagi források jelentős részét egy központi alapból, az Életprogram Alapból kellene finanszírozni. Az Életprogram Alap részére a következő egy-két évtizedben legalább ezer milliárd dollárt kellene biztosítani (ami csupáncsak a duplája a legújabb szaúdi városépítési projektnek), és ezzel akár egy milliárd ember élethelyzetét meg lehetne, és meg kellene oldani.

Ó, Történelem, nincs mit köszönni azon, hogy vagy! De köszönjük, hogy tanítasz minket.

(A videóüzenet szövege)

* * *

A tudás 10 napja - 2017 - November 1. A történelem

Az integráció alternatívái

Európa, amely évezredek óta a világ szellemi műhelye és motorja, hosszú ideje vergődik. Egy borzalmas, hozzá méltatlan konzervativizmus bénítja.

Több robbanásveszélyes probléma halmázódott a kontinensen, és könnyen lehet, hogy egyik-másik ilyen probléma által okozott robbanás végső soron jótékonyan kilendít minket ebből pangásból.

Egy ilyen probléma az integráció-függetlenség feszítő ellentéte. A helyzet bonyolultságát jól jelzi, hogy nehéz jó szópárosítást találni erre. Az integráció sem minden esetben a jó szó, de a függetlenség végképp esetleges. Hiszen mondhatjuk: dezintegráció, autonómia stb.

2017 ősze Katalónia kiválásáról szól, amely valóságos dráma Spanyolország számára, de még nagyobb szégyen az Európai Unió vezetése számára.

Most fölösleges lenne az igazságot keresni ebben a konkrét esetben, hanem át kellene gondolni értékeinket és elveinket, és ugyan ennyire komolyan megvizsgálni konkrét teendőinket, stratégiánkat ezen a területen.

Ami az értékeket és az elveket illeti: hitet kell tennünk két alapvető, de nem könnyen egyeztethető eszmény mellett. Egyrészt tiszteletben kell a nemzeti önrendelkezés jogát, mint alapvető társadalmi jogot, ugyanakkor azt a történelmileg kiszenvedett elvet is védeni kell, hogy az állam egy terület köztársasága, és nem nemzetállam, ahogy nem pártállam, ahogy nem egyházi állam.

Fel kell ismerni, hogy az integráció nem lehet egyirányú utca. Nem szabad, hogy az legyen, vagyis egyre szélesebb és egyre szorosabb központosítás. Az integrációnak ésszerű – és nem mellesleg: demokratikus – folyamatnak kell maradnia, amely a helyzettől, vagyis a népek akaratától, érdekétől függően elmozdulhat az egyik irányba is (a nagyobb integráció irányába), a másik irányba is (a kevesebb integráció irányába).

Ilyen szempontból Európa minden sarkában megérett a helyzet jelentős változásokra.

Igen hosszú listát lehetne összeállítani a jogosnak tűnő függetlenségi törekvésekről, bár ez valóban bonyolult terület. Ami hosszú ideje a felszínen van: Katalónia, Skócia, Wells, Korzika.

Talán meglepő módon ennél is hosszabb lenne a lista arról, hogy hol lehetne erősíteni, hol volt súlyos hiba szétrobbantani az integrációt. Ez utóbbira tragikus példa Jugoszlávia, de a cseh-szlovák integráció lesöprése sem volt éppen dicsőséges tett. Ezeket az integrációkat sokkal inkább fontos lenne visszaépíteni, ahelyett, hogy olyan légből kapott „integrációkat” erőltetni, mint a „visegrádi négyek” (ami voltaképpen egy Ausztria nélküli Osztrák birodalom árnyéka). És itt lenne még egy fontos opció: minden szempontból megérett az idő, hogy Németország és Ausztria békésen és demokratikusan egyesüljön.

A két „tiszta” irány mellett vannak összetettebb problémák is, főleg a múltból örökölt szerencsétlen helyzetek megoldása, amiből talán a legtöbb van: az ír helyzet, Belgium helyzete, Románia és Moldova, Macedónia és Koszovó, Ciprus helyzete, Gibraltár, a mini államok rendezetlen helyzete.

1992-ben a Magyarországon különösen népszerű vörös csillagos Freddy Heineken ismertette vízióját egy föderális Európáról 75 kis tagállammal. Ez is egy terv, amelyért lehet lelkesedni, vagy szörnyülködni rajta. De végül is víziók, tervek nélkül hogyan lássunk hozzá stratégiaalkotáshoz?

A stratégiaalkotás pedig fontos és sürgős. Mert forrponton Európa.

Európa is, ahogy Magyarország is, az egész világ is.

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal? Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket? Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

Hazatérés a Paradicsomba

Sok út és sok úttalan irány áll az ember előtt.

A civilizáció című kötet felvázolta a jó utat, de ez az üzenet még nem jutott célba. És ez nem véletlen.

Fontos feladatunk ezen változtatni.

A Változó Világ Mozgalom 2017 őszén igyekszik minél több embert elérni, és megnyerni a nagy feladatoknak.

Senkit nem akarunk rávenni, hogy vakon higgyen a mozgalomba, mert az szép és nemes célokat jelöl meg. Mi a tudást becsüljük, amely szorgos tanulást és kritikai gondolkodást igényel. Becsüljük a munkát és az alkotást, az örömöt és a közösséget.

És hiszünk az emberben.

Hisszük azt, hogy a Föld paradicsom, az volt, ma is az, és évmilliókig az maradna, ha megbecsüljük.

Mindehhez a legfontosabb pedig a béke!

Legyen béke benned, legyen béke életedben, legyen béke a világon!

Csatlakozz barátaiddal együtt a Változó Világ Mozgalomhoz!

A civilizáció

Minek ide plakát?

Érthető módon komoly aggályokat, sőt, indulatokat keltett a kormány által erőltetett törvény a plakátok politikai használatának korlátozásáról.

A döntés valóban ront az eddig sem komoly esélyeken – de nem elsősorban a (mindenkori) ellenzék, hanem a választó esélyein, hogy képes legyen jól mérlegelni.

A választó esélyei sehol a világon nem biztatóak, de ez nem ok arra, hogy mi itt, Magyarországon ne próbálkozzunk ésszerű, becsületes újításokkal. (Ok a nem cselekvésre inkább az ésszerűség, a becsületesség és az újítási képesség nyomasztó hiánya lehet.)

Érdemes belegondolni: valóban ennyire fontosak a kis, nagy és óriás plakátok? A marketing szakemberei egyhangúan biztosítanánk mindenkit, hogy igen, döntően fontosak. Már azzá neveltük a „tömeget”, hogy nyitott, fogékony legyen a marketing eszközökre! A tapasztalatok (statisztikák stb.) alátámasztják ezt a szomorú tényt. Ezért nem a tényt kell cáfolni, hanem tudatosan változtatni a helyzeten – a helyes irányba.

Ez a helyes irány pedig az, hogy minél több emészthető, értékelhető és adott esetben számon kérhető információt biztosítani a választóknak, nem tülekedve, egymást túlharsogva. Ehhez a plakátok, kicsik meg óriásiak, sehogy sem alkalmasak.

A jó és radikális megoldás ma vitathatatlanul a net: demokratikus, hatékony, gazdaságos.

Egyszerűen intellektuálisan és technikailag forradalmasítani lehetne a választási küzdelmet egy jól kialakított közösségi választási portállal.

Egy ilyen keretében nem csak – gyakorlatilag korlátlan – lehetőséget lehetne biztosítani a jelölteknek a személyes, szakmai és politikai bemutatkozás számára, hanem rákényszeríteni is a jelölteket egy korrekt becsületes megmérettetésben való részvételre. Ennek egyik központi eszköze lenne különböző – egységesen feltett – kérdésekre – adandó válaszok. Demokratikus és ésszerű szabályok szerint lehetne kialakítani egy országos kérdéssort, és külön egy helyi, az adott választó kerületre vonatkozó kérdéssort. A kérdéssorok kialakításában szerepet kaphatnak maguk a jelöltek, de főképpen a választók. Semmi kétség, hogy az ilyen kérdéssorok összeállítása is könnyen válhat rossz akaratok prédájává, de a nyilvánosság komoly esélyt ad a jó szándék felülkerekedésére.

Egy ilyen kampánymechanizmus egy sor további lehetőséget teremt, amelyek enélkül is aktuálisak lennének, csakhogy megrekedve az eddigi gyakorlatban, megvalósításukra alig lehet reményünk a közel jövőben.

Példa egy ilyen lehetőségre: el kellene várni a jelöltektől, hogy tegyék közzé összes publikációjuk listáját. Ide kellene érteni minden cikket, blogbejegyzést, tanulmányt, esszét, dolgozatot stb., amit valaha, de különösen az elmúlt 10 évben írtak. (A VVM jó ideje hirdeti, hogy minden komoly művelt ember évente készítsen magán szorgalomból vagy éppenséggel szakmai igényességből egy komplett szakdolgozatot.)

De valóban, hogy van valakinek bátorsága képviselőnek jelentkezni, ha egy értelmes komoly írást nem tud felmutatni?

Ha egy ilyen kommunikációs rendszer semmiképpen nem szorítaná vissza a jelöltek személyek részvétele, korteskedése, vagy éppenséggel a jelöltek közötti élő vita természetes szükségét, talán éppen ellenkezőleg, nagyobb és alaposabb igényt támasztana erre.

Igen, mindez fontos lenne, hogy lássuk, milyen intellektuális kapacitással, milyen gondolatokkal, milyen válaszokkal jönnek ezek a magukat felvállaló személyek.

Erre viszont a plakátok semmit nem érnek. Mi sem könnyebb, mint nagybetűkkel, ügyesen kiválasztott illusztrációkkal hirdetni: „Csak mi!”, „Csak ők ne!”, esetleg: „Csak a nép!”

„Az igazság mélyen van elrejtve…” Hát még a személyiség igazsága! Mégis, okunk van bízni abban, hogy ha a társadalom alaposabban átvilágítja a jelölteket, sok minden jobbra fordulhat.

* * *

A Változó Világ Mozgalom nem politikai, hanem szellemi mozgalom. Nem kívánunk részt venni sem a politika, sem a hatalom űzésében. De amit a szellem területén megtehetünk, az kihathat még a politikára is, a hatalom gyakorlására is, de az emberek élet- és gondolkodásmódjára.

A forradalmak toporognak a kapuban.

Mi azokat kívánjuk szolgálni.

Csatlakozz munkánkhoz.

A szellem parvisa tágas.

Változó Világ Mozgalom

* * *