A nyilvánosság

 

A nyilvánosság a társadalom levegője. Ahol nincs nyilvánosság, ott legelőször is a szólásszabadság nemes óhaj marad. Sokaknak hozhat megkönnyebbülést, ha kimondja a magáét a fürdőszobában vagy a kocsmában. Az sem megoldás, ha szabadon bohóckodunk Hyde-parkokban, vagy kedvünkre skandálhatunk partizántüntetéseken.

Egy valamennyire civilizált világban az élet kialakítja a nyilvánosság megfelelő formáit. Bonyolult, ellentmondásos és nehéz folyamat volt ez, ma még inkább. Az elmúlt évszázadokban sokszor leginkább bátorság. tehetség, leleményesség kellett egy szerkesztőség kialakításához. Vagy pénz. Sok pénz. A 18.-19. század munkásmozgalma százával-ezrével szolgálhatja a hősieség és az önfeláldozás megrendítő példáit, de a mai ember eszébe akár Charlie is beugorhat. Hasonló folyamatokat láthatunk más irányokban. Megjelentek aművelődési házak, a civil szervezetek, később berobbant az életünkbe a rádió és a televízió, végül az internet. És éppen ez az internet alaposan felforgatott mindent, jót és rosszat hozva, építve és rombolva.

És most hirtelenül tudatosulni kezd bennünk: nem elég a nyilvánosság, hanem azt birtokolni kell. Birtokolnia kellene a közvéleménynek, a szólásszabadságnak, a társadalomnak. Ezzel szemben tapasztaljuk a durva, kőkemény valóságot. Igen, a nyilvánosságot tulajdonosai birtokolják. Egészen pontosan: négy ember.

Ez a helyzet elfogadhatatlan. Semmivel sem kevésbé abszurd, mintha valaki a levegőre szerezne koncessziót, és ezzel jogot arra, hogy döntsön, ki mikor mennyi levegőt kaphat.

Van-e ma a legcsekélyebb esélye a társadalomnak arra, hogy megváltsa levegőjét, a nyilvánosságot?

Igen, esélye lenne, hiszen a csatát több fronton is meg lehetne nyerni. De nem könnyű. Nem a világ urainak a legyőzése a nehéz, hanem a tömeg szellemi restségét.

Milyen frontszakaszokon van esélyünk?

Egyrészt a technika frontján. Számtalan változatban elképzelhető az egyéni autonómiára épülő közösségépítő, nyilvánosságot biztosító eszköz.

Másrészt a jog frontján. Törvénynek kellene kimondania: ha egy internetes szolgáltatásra pl. 100 ezernél több ember regisztrál, a regisztrált tagok, illetve reprezentatív szervezetei konkrét felügyeleti és beleszólási jogot kapnak a szolgáltatással kapcsolatban

Változó Világ Mozgalom

 

Támogasd a mozgalmat cselekvően!

Csatlakozz hozzá!

Számít pénzadományod is!

* * *

A nyilvánosság védelme

Nincs szólásszabadság ott, ahol nincs szóláslehetőség.

Ugyan az utca mindig és mindenki számára adva van, de csak becstelen ember és becstelen hatalom intézheti, hessegetheti el a problémát ilyen olcsó cinizmussal.

A szólásszabadság önmagában is egy alapvető érték, de egyben meghatározó feltétele, kelléke magának a szabadságnak, nem kevésbé az igazságosságnak, ezért állapota jelzésértékű. Ahol gond van a szólásszabadsággal, ott nagy gond van magával a szabadsággal, magával az igazságossággal..

A szólásszabadság „intézményrendszere” a széles értelemben vett nyilvánosság. A Változó Világ Mozgalom (VVM) úgy értékeli, hogy Magyarországon hosszú ideje és egyre nagyobb ütemben visszaszorul a nyilvánosság.

   A nyilvánossághoz hozzátartoznak a közösségek, szervezetek, a klubok, a kocsmák, a közterek, a Hyde-parkok, de kétségtelenül meghatározó szerepet játszanak a közvetítő csatornák, a médiák. A rendszerváltás pillanatához képest ma ezerszer annyi média létezik, az azóta megjelent internetről nem is beszélve. Ez viszont semmilyen minőségi javulást nem hozott, ellenkezőleg. Egyrészt az egyik irányba egyre kétesebb „tartalom” ömlik, másrészt a másik irányba (amikor külső szereplők keresnek bármilyen jellegű nyilvánosságot, véleménynyilvánítási, közlési, de akár hirdetési szándékkal) szűk és kis (vagy éppenséggel semmilyen) hatékonyságú lehetőségeket találnak. Az esetek nagy többségében ezeket is a posztmodern világ új pestise, a trollok dugaszolják el.

   A hatalom tartozik a társadalomnak egy széles és sokrétű programmal, folyamatos munkával a reális nyilvánosságért, akár kezdve azzal, hogy már az általános iskolában kellene tanítani a megszólalás kultúráját, technikáit és felelősségét. A nyilvánosság sajátos területeit felsorolni is nehéz, csak néhány példát említünk: mindennél többet érne a kistermelők számára egy hatékony országos bemutatkozási fórum.

   A nyilvánosság érdekében a hatalomnak jó jogalkotással, kutatások és fejlesztések támogatásával, jól felépített koncessziók adásával és egy sor további eszközzel kellene cselekednie.

Nem kisebb a felelőssége az érintett szakmáknak: tudomány, politika, média, civil szféra. Ezek ma is hiperaktívak a médiavilágban, csakhogy minden jel szerint a médiafáktól nem látják az erdőt, vagyis a nyilvánosság valóságos agóniáját.

Ez pedig a végletesen atomizálódó társadalmunk számára kétszeres baj, tragédia.

Változó Világ Mozgalom

* * *