Van egy álmom. Azt látom, hogy feltámad a kultúra. Jó könyvek
születnek, az emberek pedig régi és új jó könyveket olvasnak. Jó versek
születnek, az emberek pedig régi és új jó verseket olvasnak. Jó színdarabok, jó
operák, jó balettek, jó szimfóniák, jó szobrok, jó épületek, jó parkok, jó
tárgyak születnek.
Azt látom, hogy az emberek értékelik
és ragaszkodnak a jóhoz és a széphez, mindig és mindenhol. A szép és a jó része
életünknek, része lényünknek.
A jó és a szép lényegülése
szakadatlan folyamat. Nem egy oktatási programmal kezdődik. Elkezdődött ez a
történelem hajnalán, hogy új erőt kaphasson fogantatásunkkal. Igen, a legtöbbet
magzatként tanulunk, szüleink szerető mezejében, hogy utána a napvilágra jutva
fürödjünk a dolgok fényében.
Fény, fény, fény!
Nem meglepő, hogy az első nagy
kultúrák a legnagyobb fényforrást, a Napot istenítették.
De annál is csodálatosabb a kisded kisugárzása,
a gyermek, a fiatal, a felnőtt, az idős, az agg kisugárzása is. Az a kisugárzás,
amely csak a kultúrába beavatott ember sajátja.
A kultúra a legcsodálatosabb szőttes,
bele van szőve a jó és a szép, szenvedésnek ás örömnek, szegénységnek és
gazdagságnak megtapasztalása, érzéseink káprázatos spektruma, a tudás, a
harmónia, az elegancia, a szeretet.
De miért is szorul vissza a kultúra,
miért kell álomban látni feltámadását?
Mert van egy ellenkultúra, amely
szörnyű versenyben győzni akar. És ez a versenykultúra.
A versenykultúra jelképe egy
futóverseny, ahol sokan kidőlnek, egy pedig győz.
A kultúra jelképe egy körtánc, ahol
nincs első és utolsó, nincs egy nyertes, nincsenek vesztesek, csak
összekapaszkodás, harmónia, öröm.
Nem, a verseny nem az ördögtől való.
De a versenykultúrát már a számlájára írhatjuk… Ha ugyan lenne ördög. Valójában
mi magunk vagyunk a felelősek ezért a lényeghasadásért. Mert sokan vagyunk,
akik könnyen elcsábulunk a vágytól, hogy ebben is, abban is mi győzzünk. Ha van
kihirdetve verseny, ha nincs. Az sem zavar, ha tiltva van.
Csúfítja, rontja a világot a hitvány
verseny. De amikor a versenyt a társadalom fő elvének, eszménynek engedjük meg?
Tenni a kultúráért azt jelenti, hogy tenni
egy jó, emberi, igazságos társadalomért.
Igen, van egy álmom: feltámad a
kultúra. De jól tudom, hogy ehhez az álmodozás kevés. Tenni kell, cselekedni
kell, erő kell.
Az emberek többsége tesz, mert a
kultúra évezredek óta erős belső igény. Ezért lehetünk bizakodóak.
A Változó Világ küldetése is ez,
kezdettől fogva. Közben ez az egyszerű ismeretterjesztő projekt ráébredt arra,
hogy az olvasókból, érdeklődőkből útitársak, barátok lehetnek. Erre a célra egy
sor kezdeményezés született. Az első A tudás 10 napja rendezvénysorozat, amely –
már 1996 óta – november elején sorra veszi a
Változó Világ témaköreit. Létrejött a Változó Világ Barátai Kör, nem
sokára pedig útjára indítottuk a Változó Világ Mozgalmat is. Ezzel párhuzamosan
a népszerűvé váló Változó Világ internet portálon kezdtünk egy korszerű
közösségi teret kialakítani. Eddig három hullámban történtek fejlesztések, de
ezek anyagi támogatás híján szerény sikerrel jártak.
Bizakodunk, hogy a most zajló
negyedik fejlesztés végre kezünkbe ad megfelelő eszközöket a közösségépítési
feladatainkhoz.
De miért is fontos a Válozó Világ
Mozgalom?
Ma Magyarországon a Dunát lehet
rekeszteni mozgalmakkal. Csakhogy ez a politikai térben igaz. Bár a politika
sem az ördögtől való, mi határozottan nem ott, hanem a kultúra terében
szeretnénk tartani mozgalmunkat.
Azt minden szemforgatás nélkül
vállaljuk, hogy nagyon sok állásfoglalásunknak van politikai olvasata. Sőt,
rendszeresen van egyenes üzenetünk, javaslatunk, tanácsunk a politika és
szereplői számára. De magát a mozgalmat tudatosan és világosan a kultúra
területén tartjuk meg.
Egy másik fontos törekvés, hogy a
mozgalom döntően a valós, és csak kis részben a virtuális életben, vagyis az
elektronikus térben legyen jelen.
Az internet csak kényelmes eszköz,
igaz, ma már szinte pótolhatatlan.
Ott lehet tájékozódni, kapcsolatot
felvenni, regisztrálni.
Örvendetes, hogy már több, mint
kétezer regisztrált tagunk van, de ezt még csak kis kezdő csapatnak tartjuk,
amely ráadásul most ismerkedik a helyzettel. Fontos tanulási időszak lesz ez számunkra:
mit akarunk, mit tudunk tenni, hogyan tehetjük.
Van, akinek egyedül sikerült (bár
most bajban lennék, ha meggyőző példát kellene adni erre), van, akinek 12
apostol segített, van, aki mögött egy szilárd (egy fős) boljsenyszto állt.
Ki-mi teheti sikeressé a Változó
Világ Mozgalmat?
Nincs kétségem, hogy akár 12 talpra
esett önkéntes és néhány komoly támogató segítségével is sikeres lehet a Változó
Világ Mozgalmat, de egy mozgalom igazi sikere az igazi társadalmi támogatás.
A felől sincs kétségem, hogy a
Változó Világ Mozgalom sorsától függetlenül is feltámad a kultúra. Hiszek
ebben, hiszen hiszek az emberben.
Mindeközben jó tudat, hogy a Változó
Világ és mozgalma immár ezer oldalnyi írást adott az olvasni és gondolkodni
tudók számára.
Befejezem ideillően, mint Goethe, idézve
a nagy költő halálakor kiáltott szavait:
„Több fényt!”
(A videóüzenet szövege)
* * *
