VVM 2020 – 6. A bevezető

A Változó Világ Mozgalom nem egy szokványos művelődési mozgalom, amely az ismeretterjesztésre fókuszál. Még kevésbé politikai mozgalom, ami ma oly divatos jelenség. Figyelme, mint magának a Változó Világ könyvsorozaté, kiterjed a világ és az élet minden területére, kiterjed a múltra, jelenre és a jövőre. Óriási előnnyel ját ez, mert tudásunk minden egyes darabja, minden részlet a helyére kerül.

Sajátos helyzet ez, amely óhatatlanul erősíti egy világnézet, egy ebből fakadó ideológia létét. Ez pedig látszólag rokonítja a Mozgalmat a vallási és a politikai mozgalmakkal. Ezért különösen fontos egyértelművé tenni a különbséget: a vallási és a politikai mozgalmak elkötelezik magukat szent könyvekben lelt vagy vezetőik fejében lévő világnézet mellett, és azt erőszakolják a világra. Ezzel szemben a Változó Világ Mozgalom azt vallja: világnézete a világ tudásából ál, ideológiáját az emberi létezés tudása adja.

Aki valamennyire is ismeri az emberi civilizációt, annak történetét, megérti a fenti gondolatokat, megérti a különbséget a Változó Világ Mozgalom és a vallási és politikai mozgalmak között. Ám döntő, vélhetően minden becsületesen gondolkozó ember számára meggyőző tanúságtétel a Mozgalom legfontosabb konkrét javaslatainak összefoglalás.

Ezeket itt most a következő témakörökbe csoportosítva mutatjuk be röviden.

Béke – mert a háború halált, mérhetetlen szenvedést és pusztítást hoz, közben pedig az ember modern fegyverei az egész emberiség pusztulását is hozhatják. A fenyegetés reális. Ezért áll ez a téma első helyen.

Élhető Föld- mert ez szülői otthonunk, és más nem lesz. Ezt pedig tehetjük paradicsommá is, tehetjük pokollá is.

Munka – mert ez az élet alapja. Gyalázat, hogy sokan munka nélkül is kényelmesen, nem ritkán a lehető legkényelmesebben élnek. Még nagyobb gyalázat az, hogy sokan nem jutnak emberhez méltó vagy egyáltalán semmilyen munkához.

Tudás – mert ez a garancia, hogy minden tettünk jótékony, és ne kártékony legyen.

Egészség – mert ez adja az élet minőségét. Minden embernek jár ma már 111 év egészséges élet. Gyalázat, hogy a legtöbb ember nem jut ahhoz, ami ehhez szükséges.

Társadalmi igazságosság – mert minden ember egyformán ember, minden – sokszor hihetetlenül értékes – másságával együtt. A társadalom kasztos vagy osztályjellege gyalázat.

Rend, szabadság, jog, demokrácia – mert ezek nem tud működni együttélésünk.

A felsorolás rendjének van egy belső logikája, de fölösleges, sőt hibás lenne egyszerű fontossági sorrendet látni ebben. Mi mennyire fontos és sürgős ezer tényező függvénye, és napról napra, helyről helyre változhat. Csak az emberi bölcsesség döntheti a konkrét esetekben, hogy a rendelkezésünkre mindig is szűkösen álló idő, erő, tugás eszközök birtokában milyen konkrét munkaprogramot állítsunk fel a magunk számára.

Teljesen nyilvánvaló hogy ezekben a témakörökbe sorolható problémák nagy része térben is, időben is hatalmas méretekben jelentkezik. Többé vagy kevésbé élesen hosszú évezredek óta fennáll. Többé vagy kevésbé minden mai társadalmat sújt. Ebből egyértelműen adódik, hogy egyrészt új forradalmi megoldásokra lenne szükség, másrészt világméretű összefogásra. A történelem kikényszeríti majd, hogy így cselekedjünk, de nem várhatunk. Bőven van teendőnk lokálisan is, rövid és középtávon is.

Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket közzétesszük. A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat új bejegyzésként adjuk majd közre.

* * *

Dühösek, de függetlenek

Nyílt levél

Dudás Gergelynek,

az Index főszerkesztőjének

Tisztelt Dudás Gergely!

Dühösek,de függetlenek – írja Ön. Az egyik sem lenne nagy baj, normális körülmények között aggódni Önökért, együttérzésünkről és szolidaritásunkról biztosító táviratot szalasztani nem lenne indokolt.

Ám hol vannak itt a normális körülmények? Éppen 28 hete ébredtünk semmit sem gyanítva arra a hírre, hogy nem érhető el a Népszabadság. Azt a lapot, portált lehetett szeretni vagy gyűlölni, de arra gondolni, hogy ez ilyen csendesen-gyalázatosan bekövetkezik az éj leple alatt – csak néhány mágus privilégiuma volt. Az Ön igen hosszú, és összességében érdektelen ismertetés az újabb mágusi mutatványokról, talán valamelyest megnyugtatja a jámbor olvasót: lám, nem is egy némi garanciát jelentő személy lesz összekötő-szétválasztó a dühös függetlenek és a mágusok között.

Rossz tapasztalatok, csalódások garmada, ez ma Magyarország, de hát legyünk bizakodóak, csak így van értelme a mai napnak, a holnapi ébredésnek.

Hogy átlépjünk az egyedi problémákon, megemlítem, hogy én is sokszor dühös vagyok – az Indexre. De – különösen amióta nincs meg a szintén gyakran dühítő Népszabadság – jobb médiumot nem találok (nagy elismeréssel hangsúlyoznám: más nyelven sem!). Ezért a konkrét történet nem hagy közömbösen,

A lényeg viszont máshol van, olyasmiben, ami súlyos személyes érintettség.

Ez pedig a Változó Világ Mozgalom (VVM) medrébe terelt – és immár meglepően hosszú múltra visszatekintő – munkám, illetve annak döbbenetes visszhangtalansága. Tucatjával, de inkább százával tettünk le az asztalra ésszerű – egyszerűen ésszerű – javaslatokat, és ezek nehezen felbecsülhető hozzájárulást jelentettek volna, jelentenének ma is, akár a puszta megvitatásukkal az egész társadalom problémáinak orvoslásához.

Jogos dühükre reflektálva egyetlen egy példát hoznék fel: azt a kezdeményezést, hogy legyen törvényi garancia a szerkesztőségek függetlenségre. Ezt 2016 december 12-én az MTI Országos Sajtószolgálatának útján adtuk közre (itt olvasható), de bemutattuk portálunkon is, a VVM blogjában.

Semmi szín alatt nem hoznám be a képbe valaminő felelősségüket munkánk visszhangtalanságáért. A dolog ennél bonyolultabb, és elemzése most nem ide kívánkozik. Abban viszont nincs kétségem, hogy egy sor témában jobb helyzetben lennénk, ha javaslataink figyelmet kapnának, amihez annál nagyobb reményünk fűződhet, minél több független médium valóban médiál ésszerű gondolatok és közvélemény között.

Mellesleg ez nem az első eset, hogy az Indexhez kötődő esemény vagy éppenséggel közölt anyag hasonlóképpen beleszalad a mi munkánkhoz kötődő eseménybe, javaslatba, írásba (lásd Két könyv).

Mire jó egy levél, ha legalább befejezésképpen nem tartalmaz valamilyen jókívánságot? Lehetőleg nem sablonosat.

Hát legyen szabad az országnak kívánni jobb sorsot, abból Önök is profitálnának.

Üdvözlettel,

Szimeonov Todor

Változó Világ Mozgalom

* * *

A nyilvánosság, mint közösségi tér

A Népszabadság puccsszerű kiiktatása („felfüggesztése”) az amúgy is torz magyar nyilvánosság világából rámutat a piacgazdaság súlyos problémáira.

Ezek a problémák rendszerszintű problémák, de akár rendszeren belül is orvosolhatók – akár a rendszer érdekében, de főképpen a társadalom érdekében. És fontos lenne orvosolni azokat.

Jelen esetben szemtanúi lehettünk annak, milyen könnyen eshet a hatalom áldozatául egy jelentős média, de nem kevésbé veszedelmes a köz számára, hogy ami most látszat volt – a tőke önkényeskedése – az igen gyakran maga a nyers valóság. A hatalomra valóban inkább a rombolás, az ellenséges médiák betiltása, megfojtása, kiiktatása a jellemző, a tőke viszont a maga módján racionális, innovatív, hódító – és közben manipulatív.

A nyilvánosság piaci szegmens lett, a tőke és – a helyi sajátosságoktól függő mértékben – a hatalom prédája.

Ez viszont olyan abszurd helyzet, mintha a levegő lenne piaci szegmens. Igen, abszurd helyzet a piacgazdaságban (is), hiszen ritka (bár nem ismeretlen) az a piacgazdaság, amely ne szentségnek tartsa a vélemény- és sajtószabadságot.

Mit lehetne tenni annak érdekében, hogy egy ilyen társadalomban a vélemény- és sajtószabadság ne legyen demagóg máz?

Egy radikális átalakítás szükséges a nyilvánosság világában. Ez minden ízében lehet piackonform, sőt, fontos is lenne, hogy az legyen, de magán kellene viselnie annak jegyét, hogy a nyilvánosság társadalmi igény, társadalmi alapjog, társadalmi érdek.

A megoldás alapképlete voltaképpen igen egyszerű: társadalmilag jelentős média csak sajátos részvénytársasági („médiatársasági”) formában működhet, amelynél négyféle részvény lenne: felhasználói, szerkesztői, kiadói és pénzügyi.

A legfontosabb a felhasználói részvény lenne: ehhez a média előfizetői automatikusan jutnának minden (éves) előfizetésük után. Az az előfizetési díj meghatározott, például 10%-a lenne, és névre szóló lenne.

Ugyancsak kiemelten fontos lenne a szerkesztői részvény is, amely nem csak a szerkesztőket, hanem az újságírókat, szakmai munkatársakat stb. illetne, munkabérük meghatározott része, például 5%-a erejéig, ugyancsak névre szólóan.

Kiadói részvény illetné azt a társadalmi szervezetet vagy más jogi vagy természetes személyt, aki saját kinyilvánított céljai érdekében alapította a médiát. (Bizonyára „külső” kiadó meglétét nem indokolt kötelezővé tenni, a média társaság ilyen esetben „önigazgató” lenne.)

Végül lehetőséget lehetne biztosítani mindenféle szponzoroknak, érdekelteknek, akár kifejezetten pénzügyi befektetőknek, hogy jól elkülönülő pénzügyi részvényeket jegyezzenek.

Világos, hogy a megoldás társadalmi hasznossága és életképessége attól függ, hogy milyen bölcsen lesznek megosztva a jogosítványok a különböző részvényfajták között. Ebben egy törvénynek kellene jó kereteket megszabnia, kellő szabadságot is biztosítva az új boldog média világ szereplői számára.

Ilyen körülmények között egy reménybeli Népszabadság Médiatársaság előfizetőire és szerkesztőire tartozna, hogy gondoskodjanak: egy pénzügyi befektető kivonulása ne jelentse a játék végét.

Ez a megoldás egy nagyszerű példa arra is, hogy lehet egy forradalom békés.

Érv amellett, hogy reális az, ami mellett a Változó Világ Mozgalom elkötelezett: a békés forradalom.

Nem kellenek szánalmas csetepaték, még kevésbé vér, kioltott életek.

Egy becsületes és  jóízű szakmai vita elég.

És a békés forradalom eszméjének felvállalása.

Változó Világ Mozgalom

* * *