2016. július 30., szombat

Nemzetközi kibuc-program

Felszólítunk minden tenni képes nemzetközi, állami és magán szervezetet egy világméretű kibuc-program támogatására, amely esélyt teremthet az elkövetkező évtizedekben akár egy milliárd ember számára a méltó életre, paradicsommá változtatva a Föld hatalmas régióit.
A program lényege az izraeli kibuc tapasztalatainak ésszerű hasznosítása világszerte.  Ehhez szükség lenne jelentős és koordinált munkára:
- a felhasználható területek felkutatása és előkészítése,
- a program népszerűsítése, jelentkezők verbuválása,
- a régi és új tapasztalatok gyűjtése, a formák fejlesztése és adaptálása,
- megfelelő politikai, jogi, közigazgatási, infrastrukturális stb. környezet kialakítása,
- a résztvevők képzése, továbbképzése, önszerveződésének elősegítése.
Ez a program jelentős hatással lehet a társadalmi fejlődésre, különösen két drámai problémára, amely jelenleg súlyosan veszélyezteti az emberiség jövőjét, békéjét: jelentős társadalmi rétegek lecsúszása minden egyes országban, a másik pedig a tömeges migráció.
A program támogatására legelőször az ENSZ fő szervezetei: a szociális, a gazdasági és a menekültügyi lennének hivatva. Bármely állam csatlakozása gyorsíthatja a munkát. Nagy küldetése lenne ebben a munkában Izraelnek.
Fontos és hasznos lenne bármely üzleti vagy civil szervezet, média bekapcsolódása.
Felbecsülhetetlen jelentősége lenne kibuc-szervezetek jelentkezése.
Fontos és hasznos lenne tenni akaró és tudó önkéntesek csatlakozása.
Évekkel ezelőtt a Változó Világ Mozgalom már felvetette, hogy egy ilyen program komoly segítséget jelenthet Magyarországon a cigányság problémáinak megoldásában is. Ezt változatlanul valljuk, közben tapasztaljuk, hogy sajnos mennyire nehéz cselekvésre motiválni, a problémát elszenvedőket is, azokat is, akiknek kötelességük lenne a probléma megoldása.
Bízunk abban, hogy ha a most javasolt program egyszer valahol a világon életre kel, példájával meggyőzi a resteket és a kételkedőket: a kibuc nem egy egyedi és idejét múlt életforma, hanem korszerű és egyetem modell.
Változó Világ Mozgalom



* * *

2016. július 15., péntek

A migráns igazság válsága

A migránsválság körüli viták fontos elveket és igazságokat kerülgetnek.
A „fősodor” skizofrén módon egyik pillanatban merő filantrópiából ölelne keblére minden migránst, másik pillanatban teljes hideg racionalitással az pangó európai gazdaság áhítatott növekedését vizionálja az olcsó munkaerő beáramlásától.
A nacionalista „fősérv” pedig dühösen védi „a nép jogát, hogy ő döntse, kivel akar együtt élni” (lehetőleg senki idegennel), közben terroristák belopakodásával riogat.
Ezzel szemben fontos lenni az elvi álláspont, amelynek legalább három sarkalatos része van.
Egyrészt a migráció emberi jog. Alig ha lehetne vitás, hogy ezzel a joggal szabályozottan kellene élni. Aki nem tartja be az érvényes törvényeket, számolhat ennek következményeivel. De még nagyobb a felelőssége annak az államnak, amely nem alkot meg a migrációs jogot tiszteletben tartó jó törvényeket. Mert ilyenekkel tartozik az emberiségnek, és ha itt mulasztásban van, ez is az emberiség elleni bűncselekmény egy sajátos – gyalázatos – esete. Igen, aki legitimációs deficitben szenved, ne diktáljon nekünk kvótát. De hol a mi szuverén döntésükkel kialakított saját kvótánk?
A másik sarkalatos része a kérdésnek a gazdasági vonatkozások erkölcsi megítélése. Örvendezünk az „olcsó munkaerőnek”? Ahogy az elmúlt száz évben a „centrum” országai, jelesül az USA örvendezett a külföldi agyaknak? Nem gyalázat kiszipolyozni a gazdag országoknak a szegény országok agyait és potens – gazdagéknál olcsó – munkaerejét? Ki téríti meg a szegény országok szörnyű vérveszteségét?
Be kell látni, hogy ezekben a folyamatokban sok a természetes elem, és nem kell mindig mindenben bűnt látni. A tengert sem lehet okolni, hogy begyűjti a felszíni vizeket, miközben szörnyű szárazságtól szenvednek hatalmas régiók, a tenger pedig jól el van látva vízzel. Csakhogy ami a természetben természeti jelenség, és senki nem pocsékolja idejét a tender lelkiismeretének kutatásával, a társadalom más világ, az igazságtalanság pedig rozsdaként rongálja, néha pedig szét is robbantja. Ezt szem előtt tartva, el kell vetni a zsákmányszerző migránspolitikát, illetve érveket.
Ugyanakkor számolva a realitásokkal, nem szabad megelégedni az elvek hangoztatásával, hanem gondolkozni kellene bizonyos kompenzációs mechanizmusokon. A Változó Világ Mozgalom egyébként már évekkel ezelőtt javasolt egy ilyen mechanizmust: a mindenki után fizetett (vagy fizetendő) képzési-oktatási járulék az érintett iskolái kapják, azaz az immigránsok esetében ez az összeg a szülőhazáját illesse.
Végül a mostani migránsválság sajátos ok-okozati kérdéseit kellene bátran és őszintén megvizsgálni, és kimondani: a migrációs hullám igazi oka az a háború-sorozat, amely a kelet-európai „kommunizmus” bukása óta sújtja a muzulmán világ nagy részét, Malitól a Fülöp-szigetekig, és Csecsenföldtől Szomáliáig, de különösen Afganisztánt, Irakot és Szíriát. Közben szinte csoda, hogy például a Szíriából bombázásokkal-terrorral a szomszéd országokba embertelen körülmények közé kiűzött sok millió menekültnek csak töredéke indult a közeli Európába. Amivel tartozunk – és ami megoldaná a mostani kellően hiszterizált, bár valós migránsválságot – : bocsánatkérés, politikánk, de mondhatnánk: egész kultúránk átalakítása ellenségkeresőből, békét építővé, és nem utolsósorban egy méltányos, minimum 100-200 milliárd dolláros újjáépítése program felajánlása az érintetteknek.
És ne legyen kétségünk: ha így cselekszünk, Európa gazdasága is magára talál. De főképpen Európa szelleme.
Változó Világ Mozgalom



* * *

2016. július 9., szombat

Legyen drága gazdagnak lenni

A különbségek az emberek között az egyik legfontosabb feltétele az emberi faj életképességének, a fejlődésnek, a civilizációnak. Ugyanakkor bizonyos különbségek túlzott mértéke tragikusan és fájdalmasan bomlasztja a társadalmat – és ezt olyan világosan látjuk, tapasztaljuk évezredek óta, hogy eltűrésére senkinek semmilyen mentsége nem lehet.
Gyalázatos jellemhiba, sokszor ugyancsak tragikus és fájdalmas bűn az irigység. A legenda erre vezeti vissza az első testvérgyilkosságot, de enélkül is látunk elég példát mindennapjainkban. Csakhogy bizonyos különbségek miatti felháborodást cinizmus lenne irigységnek beállítani.
Érdemes lenne ketté választani a társadalmi konfliktusokat szülő különbségeket. Most zárójelbe tennénk a hatalmi-uralmi – bizonyos értelemben nehezebbnek ígérkező esetét, és koncentráljunk  az úgynevezett anyagi különbségekre, a gazdag és a szegény ember közötti különbségekre.
Teljesen fölösleges méregetni, melyik csoporton belül nagyobbak a különbségek, melyik csoporton belül növekednek tovább nagyobb ütemben. Az az egy biztos, hogy ezek a különbségek mind a két csoporton belül elképesztőek, elfogadhatatlanok, és veszedelmes mértékben nőnek tovább.
A hatalmi-uralmi problémákat azért tennénk most zárójelbe, mert az azok elleni harcban az emberiség óriási szellemi és gyakorlatot szerzett, edzett, harckész, és számos természeti és biológiai törvény is a kezére játszik.
Végzetesebb a helyzet az anyagi különbségek terén, hiszen ma már olyan mértékben fogyasztjuk a Föld erőforrásait, hogy azok képtelen regenerálódni, magyarán: pusztítjuk életterünket, életfeltételeinket.
Itt is a fő kártevő a gazdag elit. A leggazdagabb 1%-é a fogyasztás 50%-a. A leggazdagabb 10%-é a fogyasztás 80%-a. A Földön ma élő 8 milliárd ember fele kénytelen beérni a fogyasztás 1%-aval. Ha létezne egy normális isten egyesek perverzitása miatt nem, de emiatt az igazságtalan és pusztító fogyasztás miatt bizonyosan intézkedne (normálisan, nem özönvízzel).
Be kell látni, hogy ebben a vonatkozásban sem megyünk sokra erkölcsi prédikációkkal. Mint a keleti harcművészeteknél itt is ki kellene használni az ellenfél erejét: a gazdasági-kereskedelmi-pénzügyi eszköztárat. Ehhez természetesen a társadalom tömegére is szükség lenne, de az bizonyosan megnyerhető erre a célra. A cél az lenne, hogy lépésről-lépésre drágábbá tenni azt, hogy valaki gazdag, gazdag módjára fogyaszt. Értelemszerűen ebben a fő eszköz az adórendszer lenne, amelynek minden egyes elemét ebben a szellemben kellene átalakítani, kiegészíteni. De számos más területen is lehetne és kellene követni ezt a célt: az árképzésben, az azt szabályozó jogban, illetékek, bírságok stb. kialakításánál, a szabványosításnál, a fejlesztéspolitikánál, településfejlesztésnél, az élet minden területén.
Jól ismert az a történet, amikor egy szerencsés figura egy egymilliós bankjegy birtoklása miatt gyakorlatilag ingyen él, királyi módon. Ez nem egy alaptalan fikció, hanem a modern világ egy cinikus sajátossága. A régi idők urai ennyiben talán becsületesebbek voltak. A mai gazdagok bankettől munkaebédre szédülnek, közben az adófizetők pénzén vagy más fekete pénzekből iskoláztatják gyermekeiket stb.
Ám az igazi cél nem elsősorban fejni a gazdagokat, hanem egyre inkább rászorítani őket a pazarló életmód feladására. Ebben hatalmas – bizonyára nélkülözhetetlen – segítség lenne egy újfajta aszketizmus, puritanizmus népszerűsítése, honosítása.
A Föld, a jövőnk megmentése érdekében az emberiségnek nagy többségének valamennyit vissza kellene lépnie fogyasztásban. És a többség nagy része bölcs, nemes lelkű, megtenné ezt – hacsak nem azt látja, hogy az elit kibújik kötelessége alól, pedig neki kellene igazán nagyot visszalépnie eszement, pusztító fogyasztásában.
Túl kevés az a félbolond bölcs és nemes lelkű, aki minden körülmények között megtenné a magáét. A nagy többség nagy többsége egy cseppet sem bolond, és haragos szemmel lesi az elitet.
Legyen csak igen drága gazdagnak lenni, máskülönben nem lesz irgalom, ha van, ha nincs normális isten.



* * *