Szabad és boldog nép – Harc és program

Jogunk van, hogy szabad és boldog nép legyünk.

Ez igaz, fontos és nemes.

De tudnunk kell, hogy a nép szabadságát és a boldogságát senki nem hozza házhoz. Ezért a szabadságért és boldogságért a népnek harcolnia, nap, mint nap harcolnia kell. Harcával válhat méltó a szabadságra és a boldogságra.

Igen, csak annyit mondhatunk, hogy válhat. A jó nem áll elő könnyen.

Mi határozza meg esélyeinket?

Szabaddá a szabad tudás és a szabad munka, boldoggá.

A boldogság képletét pedig fölösleges várni másoktól. Ismerd meg önmagadat, találd meg helyedet a nép harcában, a neked való jó közösségekben, élvezd a jót és minden örömet, a boldogság magától jön.

És tudd: a Változó Világ Mozgalom nem csak mond szép és bölcs dolgokat, hanem konkrét programokat kínál.

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal?

Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket?

Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

A nyilvánosság védelme

Nincs szólásszabadság ott, ahol nincs szóláslehetőség.

Ugyan az utca mindig és mindenki számára adva van, de csak becstelen ember és becstelen hatalom intézheti, hessegetheti el a problémát ilyen olcsó cinizmussal.

A szólásszabadság önmagában is egy alapvető érték, de egyben meghatározó feltétele, kelléke magának a szabadságnak, nem kevésbé az igazságosságnak, ezért állapota jelzésértékű. Ahol gond van a szólásszabadsággal, ott nagy gond van magával a szabadsággal, magával az igazságossággal..

A szólásszabadság „intézményrendszere” a széles értelemben vett nyilvánosság. A Változó Világ Mozgalom (VVM) úgy értékeli, hogy Magyarországon hosszú ideje és egyre nagyobb ütemben visszaszorul a nyilvánosság.

   A nyilvánossághoz hozzátartoznak a közösségek, szervezetek, a klubok, a kocsmák, a közterek, a Hyde-parkok, de kétségtelenül meghatározó szerepet játszanak a közvetítő csatornák, a médiák. A rendszerváltás pillanatához képest ma ezerszer annyi média létezik, az azóta megjelent internetről nem is beszélve. Ez viszont semmilyen minőségi javulást nem hozott, ellenkezőleg. Egyrészt az egyik irányba egyre kétesebb „tartalom” ömlik, másrészt a másik irányba (amikor külső szereplők keresnek bármilyen jellegű nyilvánosságot, véleménynyilvánítási, közlési, de akár hirdetési szándékkal) szűk és kis (vagy éppenséggel semmilyen) hatékonyságú lehetőségeket találnak. Az esetek nagy többségében ezeket is a posztmodern világ új pestise, a trollok dugaszolják el.

   A hatalom tartozik a társadalomnak egy széles és sokrétű programmal, folyamatos munkával a reális nyilvánosságért, akár kezdve azzal, hogy már az általános iskolában kellene tanítani a megszólalás kultúráját, technikáit és felelősségét. A nyilvánosság sajátos területeit felsorolni is nehéz, csak néhány példát említünk: mindennél többet érne a kistermelők számára egy hatékony országos bemutatkozási fórum.

   A nyilvánosság érdekében a hatalomnak jó jogalkotással, kutatások és fejlesztések támogatásával, jól felépített koncessziók adásával és egy sor további eszközzel kellene cselekednie.

Nem kisebb a felelőssége az érintett szakmáknak: tudomány, politika, média, civil szféra. Ezek ma is hiperaktívak a médiavilágban, csakhogy minden jel szerint a médiafáktól nem látják az erdőt, vagyis a nyilvánosság valóságos agóniáját.

Ez pedig a végletesen atomizálódó társadalmunk számára kétszeres baj, tragédia.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Migráció és menekülés, értékek és megoldások

A 2015 évi „menekült válság” nem egyszerűen fogalmi zavarokat, vagyis politikai elitünk értelmi intelligenciadeficitjét tett szembeötlővé, hanem az emberi beleélés hiányát is, vagyis politikai elitünk érzelmi intelligenciadeficitjét is.

A helyzet képletét leginkább így egyszerűsítik: az egyik oldalon vannak a háborús menekültek, akiket feltétel nélkül (a la Merkel) helyes befogadni, miközben a másik oldalon vannak a gazdasági „menekültek”, akik csak idézőjellel lehetnek menekültek, valójában „illegális” migránsok, akiket így vagy úgy, a legforróbb patrióták szerint pedig akár pengékkel megerősített drótkerítéssel is helyes távol tartani, avagy pedig, ha már beszivárogtak közénk, repatriálni.

Szabad-e feltétel nélkül befogadni, már-már csábítani egyeseket, akikról akár tényszerűen is megállapítható, hogy háborús övezetektől érkeznek.

És szabad-e visszautasítani valakit, mert ő bizony „csak” gazdasági menekült (migráns, disszidens, vándor…)?

És kell-e külön eszébe juttatni egy ezen meditáló európai politikusnak Európa alapértékeit. Igen, az ember sokszor bajban van, ha hirtelenül rákérdeznek valaminek az alapelveire, alaptulajdonságaira stb. Minden dolognak annyi oldala, annyi megközelítése van… Például: mik a barokk alapelvei?

Jó, de Európának van három felejthetetlen és hamísíthatatlan alapelve, amelyeket az elmúlt évtizedekben naponta ezerszer hallottunk: a tőke, az eszmék és az emberek szabad mozgása! Na, ugye!

Az egy egészen más történet, hogy a megszokott cinizmussal nyomtuk a tőke és bizonyos eszmék szabadságát, és szemet hunytunk az embereknek járó szabadság csorbítása fölött. De hirdetni, hirdettük, hirdetjük, és hirdetni fogjuk.

Egyébként a szabad mozgás eszméje nem kizárólag európai alapelv. A hidegháború évtizedei alatt a „szabad világ” az Egyesült Államok vezetésével végig szégyenpadon próbálta tartani a Szovjetuniót amiatt, hogy az nehezíti a szabad kivándorlást.  Az Egyesült Államok a renitens birodalommal szemben még a szent kereskedelem szent szabadságát is korlátozta büntetésül – miközben ugyanő híres volt bevándorlási szabályai szigorúságáról, a rettegett migránsügyi hatóságának európai szemmel abszurd és megalázó önkényéről nem is beszélve.

Akárhogy is legyen, itt állunk Szovjetunió-mentesen, a három ragyagó szabadság-elvünkkel büszkén, és tanakodunk: van-e joga ennek vagy annak, hogy ide jöjjön…

Ha az emberek szabad mozgása alapérték, hogyan kereshetünk megoldást az emberek szabad mozgása által okozott problémákra, ha megfeledkezünk arról, hogy ez alapérték. Ezt az alapértéket nem tehetjük zárójelbe, nem tagadhatjuk meg az első adandó problémánál – akármennyire valós, akármennyire súlyos is az.

Erre csak olyan politikusok képesek, akik hiteltelenek és alkalmatlanok a társadalom ügyei intézésére.

Ezt láttuk akkor is, amikor egy francia elnök riogatott a lengyel vízszerelővel vagy a román cigánnyal, amikor egy brit első miniszter hasonlóképpen kereste a közép- és kelet-európaiak távoltartásának eszközeit.

Ezt látjuk ma, amikor Európa nem kíván kérni pakisztániakból és gabonikból…

Túl sok múltat engedtünk ki a palackból a jövő elleni keresztes hadjárat sikere érdekében. Ne zuhanjunk még mélyebbre, amikor érvényes volt: „Véres karddal szereztük magunknak ezt a földdarabot, ne tedd be ide a lábadat, te rút idegen, mert újra kihúzzuk a kardot!”

Végül a legfontosabb: aki tiszteletben tartja vallott értékeit, megtalálja a problémák megoldását.

Igen, megoldás van.

Szabadság-paktum

Ma az államok nagy része olyan hatalmas adóssághegyet görget maga előtt, amelynek a felszámolása szinte reménytelen. Éppen ezért ezt a helyzetet joggal nevezhetjük adósságcsapdának is. Csakhogy ez nem egy egyszerű üzleti csapda, hanem egy egész társadalom kárhoztatása pénzügyi rabszolgaságra.

Ebből a tragikus helyzetből a világ vagy egy hatalmas társadalmi kataklizmával, azaz egy régi típusú forradalommal, vagy egy merőben új forradalommal képes kitörni.

Ez az új típusú forradalom a ráció, az ésszerűség diadala lenne, amelynek természetes alkotó része az igazságosság, a szolidaritás, a felelősségtudat is.

Ezt úgy kell valósággá emelni, hogy az emberiség legjobb erői minden további késedelem nélkül kidolgozzák az adósságcsapda hatékony és végleges megoldásának részleteit, és belevágnak a program végrehajtásában.

Ezt szolgálná A Szabad Népek Szuverenitás Paktuma, amelynek részes állama első lépésben azt vállalják, hogy megfelelő reformokkal életüket, működésüket mindennemű hitel nélkül fenntarthatóvá, költségvetésüket szufficitessé (többlettel zárulóvá) teszik. Ezzel szinte egy időben a csatlakozó állam adósságát egy közösen működtetett Világ Szabadság Alap (VSZA) veszi át, és kezeli a különféle adósságok teljes lerendezéséig. Ehhez a VSZA-t a Paktum több eszközzel ruházná fel. Így mindenek előtt minden részes államnak kötelessége lenne a költségvetési többletének egy meghatározott részével törlesztenie saját tartozását. Másrészt a VSZA-t illetnék különféle a pénzügyi szervezeteket és szolgáltatásokat terhelő egységes adók, amelyek egységesen lennének érvényesek az összes részes állam területén. Ezen közben a olyan mechanizmusokat is kellene kialakítani, amelyek részén a VSZA által kezelt egyes állami adósság(maradványok) növekedése (amely megjeleníti  a VSZA kamatterheit) igazságosan kicsi, mindenképpen a pénzpiacon elérhető legkedvezőbb feltételeknél is jobb.

Hasonlóképpen kellene kezelni az egyes adósság(maradványok) nominális csökkentését is (aminek fedezete alapvetően a VMA-t illető adóbevételek). Ilyen szempontból egy pártatlan grémiumnak kellene elemeznie az egyes adósságok történetét. Magától értetődő, hogy másképpen kellene elbírálni egy adósságot, ha mögötte a szociális nyomor kényszere, vagy éppen fegyverkezési hajsza, presztízsberuházások, indokolatlan luxusfogyasztás stb. áll. Ugyancsak figyelembe kellene venni, hogy az adósság milyen arányban szolgálta közben a hitelezők érdekeit, vagyis megtestesítette az érintett nép kizsákmányolását.

Kétségtelenül fontos lenne, hogy mindennemű adósság-elengedés arányban legyen a kedvezményezett erőfeszítéseivel, a Paktumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésével.

Könnyen lehetséges, hogy akár 20-50 évre is szükség lenne, mire a VSZA felszámolná a szuverén adósságok hegyeit. Ennek viszont már semmi különösebb jelentősége nem lenne, ha egy ilyen forradalmi megoldással a népek fejlődése szabaddá és zavartalanná válna.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Rossz helyett jó parkolási rendszerért

A Változó Világ Mozgalom levélben küldte meg egyik javaslatát a hat főpolgármester-jelöltnek, számítva támogatásukra! Hatnak a hét közül, ugyanis a hetedik jelölt, Falus Ferenc email-címét nem sikerült megtalálni az interneten. Így neki innen küldjük meg üzenetünket, ezáltal nyílttá téve levelünket. Bízunk abban, hogy így maga a javaslat nagyobb esélyt kap, minden budapesti érdekében.

Tisztelt Dr. Falus Ferenc úr!

A Változó Világ Mozgalom (VVM) súlyosan elhibázottnak tartja azt az általánosan meghonosodott gyakorlatot, hogy Budapest forgalmasabb városrészeiben fizetővé és időben korlátozottá teszik a parkolást.

Bár ebben az illetékes hatóságok forgalomszabályozási célokra hivatkoznak, valójában egy alig burkolt, otromba és drága adószedésről van szó, amely nem old meg semmit a hivatalosan hangoztatott céljaiból, miközben aránytalanul nagy kellemetlenségeket okoz a helyben lakóknak, rokonaiknak, barátaiknak.

A mostani rendszer ezernyi szituációban ellehetetlenít normális családi, emberi igényeket (például egy másik kerületben lakó idős szülővel való törődést).

Ezzel a felháborító gyakorlattal szemben igen egyszerű és ésszerű megoldás kínálkozik. Mindössze annyit kellene tenni, hogy azokon az útszakaszokon, ahol ez indokolt, a parkoló helyek egy kisebb részét (10-25%-át) kellene kijelölni fizető várakozásra.

Ez, a parkolási díj megfelelő kialakításával, kellő garanciát biztosítana arra, hogy az, aki valóban rövid időre kíván parkolni egy adott környéken, talál szabad parkoló helyet, de megszűnne az érintettek vámolása, szabadságuk botrányos csorbítása.

Sajnos túlságosan gyakran ésszerű javaslatok elsikkadnak, vagy éppenséggel el sem jutnak a hivatalos véleményformálókhoz és döntéshozókhoz. Erre újabb beszédes példa a fenti, már 2011-ben nyilvánosságra hozott javaslat sorsa.

A változó világnak erre a régi problémájára a válasz régen adva van: tovább bízni, és tovább harcolni!

Mi most abban bízunk, hogy az idei önkormányzati választás jó alkalom lesz arra, hogy legalább egy főpolgármester-jelölt felvállalja az új parkolási megoldás támogatását, idővel pedig megvalósítását.

Üdvözlettel,

Dr. Szimeonov Todor

Változó Világ Mozgalom

Ha viszont nevén neveztük az egyik jelöltet, felsoroljuk a többi hatot is (zárójelben a jelölő szervezet):

Bodnár Zoltán György (MLP)

Bokros Lajos (Modern Magyarország Mozgalom Párt)

Csárdi Antal (LMP)

Magyar György (független)

Staudt Gábor (Jobbik)

Tarlós István (Fidesz-KDNP)

Megemlítjük, hogy csak Staudt Gáborról és Tarlós Istvánról található egyéni email-cím, a többiek esetében csak a jelölő szervezet email-címe áll rendelkezésre. (Falus Ferenc esetében a jelölő szervezet email-címe sem található weboldalán).

A Változó Világ Mozgalom azt vallja, hogy ma az elektronikus elérhetőség egy közszereplő személy vagy szervezet esetében alapvető, elemi követelmény.

* * *

Fejlemények:

24 órán belül az egyik főpolgármester-jelölt visszajelzett:

Tisztelt Szimeonov Todor!

Az ötletről eddig nem hallottam, de így elsőre nem tűnik rossznak!

Köszönettel,

…

A jelölt nevét azért nem osztjuk meg, mert nem kívánjuk ezzel befolyásolni további viszonyulását javaslatunkhoz.

4 nap elteltével viszont ezt a visszajelzést kaptuk Bokros Lajosnak küldött levelünk kapcsán:

!!! over quota: a kezbesites sikertelen, betelt a cimzett postafiokja !!!:

retry timeout exceeded

(Mivel Bokros Lajosnak nem volt elérhető saját személyes email-címe, a levelet az őt indító párt email-címére küldtük.)

* * *