2015. január 19., hétfő

A növekedés kultusza

A Változó Világ Mozgalom esztelenségnek, éspedig veszedelmes esztelenségnek tartja a piacgazdaságokban ma uralkodó növekedés-kultuszt.
Döbbenetes figyelni a main-stream közbeszéd kettősségét: egyrészt mindenki, aki szóhoz jut, jelesül a zöldek szüntelenül és hangosan ostorozzák a környezetpusztítást, az ember földi létezésének elviselhetetlen lábnyomát, a véges – és legtöbbször kimerülő félben lévő – erőforrások, nyersanyagok felelőtlen használatát. Másrészt a politikával és gazdaságpolitikával foglalkozók hada növekedést kíván, követel, ígér – a legcsekélyebb kétely, vagy legalább árnyalás nélkül. Az az ország, amelynek gazdasága nem növekszik, bajban lévőnek van kikiáltva, mindenki azokat csodálja, amelyek a legnagyobb növekedést produkálják.
Mi sem természetesebb, ha örülünk annak, hogy ma jobban élünk, mint tegnap, holnap jobban, mint ma. De attól lesz-e jobb az élet, ha 100 autó helyett 101-et gyártunk?
Amit célul kellene kitűznünk, az az, hogy a gazdaság termékeinek és szolgáltatásainak minősége, és így eszmei és pénzbeni értékük jobb, illetve nagyobb legyen, de mennyiségük – évről-évre – kisebb, igen hosszútávon!


* * *

2015. január 9., péntek

Diploma és nyelv

A Változó Világ Mozgalom fontosnak és tiszteletre méltónak tartja a nyelvtudást. Valóban elvárható, hogy különösen a diplomás ember társalgási szinten ismerjen egy idegen nyelvet. Az is elfogadható, ha a nyelvtudás – és ennek igazolása – egy határozott követelmény az oktatásban.
Ugyanakkor a VVM nem tartja helyesnek, ellenkezőleg súlyosan méltánytalannak tartja azt a jelenlegi helyzetet, amikor több tízezer fiatal nem kapta, nem kaphatja diplomáját, mert még nem tette le az elvárt állami nyelvvizsgát. Ezek a fiatalok nem rosszabbak, mint az az egymillió diplomás felnőtt, aki régebben végezte el egyetemét. Méltányos és indokolt lenne, ha a kormányzat minél előbb hirdetne meg egy nyelvtudási „amnesztiát”, és másképpen, ésszerűbben szervezné meg a nyelvtudás szerzését, hasznosítását és igazolását a felsőoktatásban.
Figyelembe kellene venni, hogy idegen nyelv tanulására a fiatal a legfogékonyabb 18-20 éves koráig. Arra is érdemes gondolni, hogy a nyelvtudása hasznosítására éppen a tanulmányi évek alatt lenne a legnagyobb szükség. Így logikus lenne, hogy a megfelelő nyelvtudás megszerzését már az első egyetemi évben kellene elvárni, illetve akkor biztosítani ehhez az optimális feltételeket.
Ha a nyelvtudás megszerzése és ennek tanúsítása, vagyis sikeres – az államival egyenértékűnek elismerendő – nyelvvizsga lenne a feltétele az első egyetemi év lezárásának, legfeljebb egy év menne veszendőbe, és nem öt (vagy több).

* * *