A végső titok

 

Két kísértet járja a szabad világot, a liberális és a konzervatív demokrácia kísértete. Harcuk gigászi és kíméletlen, miközben legfőbb jelszavuk azonos: demokrácia. És még valami közös: a veszett antikommunizmus.

De lehet-e demokrácia, vagyis népuralom ott ahol megtagadják és üldözik a szocialista eszményeket?

Értelmes becsületes ember nem mondhat mást, mint azt, hogy a szocialista eszmények a nép eszményei: felelősség, igazságosság, szolidaritás. Ezt az egyszerű igazságot hamisítja meg a konzervatív és a liberális demokrácia, hiszen egyik sem a nép mozgalma.

A történelmi harc az ember, a nép felszabadításáért a szolgaság és kizsákmányolás béklyóiból nem alakult szerencsésen. Sok utópisztikus terv után a munkásmozgalom egy tudományosnak kikiáltott program mellett kötelezte el magát, aminek következménye valódi néphatalom helyett proletárdiktatúrának nevezett pártdiktatúrához vezetett, nem ritkán szimpla népvezér-diktatúrához. Így történelmi távlatban a szocialista kísérletek nagy része elbukott, vegyes, máig sem feldolgozott örökséget hagyva. Ugyanakkor több szocialista kísérlet folytatódik, nagy ritkán újak is indulnak, vagy próbálkoznak indulni (például az Egyesült Államokban), de ezeknél is zavarba ejtően vegyes tapasztalatokkal szembesülünk.

Amíg Kína, a jövő legnagyobb hatalma őrzi a szocialista berendezkedését, nevetséges lenne a szocializmus történelmi bukásáról beszélni, mégis a Szovjetunió és szövetséges táborának összeomlása szigorú figyelmeztetés az emberiség számára, amely még igen messze van attól, hogy megoldva lássa megváltásának ügyét. És aki közben ujjong az orosz forradalom bukásán, az emberiség kudarcán ujjong.

Minden értelmes becsületes embernek ma egy a feladata: feltárni az eddigi szocialista kísérletek kudarcának okait, megjelölni a jó utat a népeknek soha meg nem ígért, de neki járó Kánaán felé. Pontosabban és kevesebb pátosszal mondva: részese és harcosa legyen ennek a szellemi forradalomnak. Végül is a kereset okok feltárása és a keresett út kijelölése nem lehet mindenki kötelessége. De mindenkinek kötelessége ésszel és szívvel részt venni ebben a szellemi forradalomban.

Érdemes tudni, hogy már közel lehet a nagy fordulat, hiszen döntő elemek már megszülettek. Világosan megjelölhető az alapvető hiba is a szocializmus „tudományos” programjában. Tragikus ez a Marxtól megmaradt örökség, amelynek egyenes következménye volt a termelőeszközök köztulajdonba vétele. Ez azzal a jámbor óhajjal született, hogy megváltsa az emberi munkát a kapitalista elidegenedéstől, közben valójában megpecsételte azt. Hiszen, egy munkás nem a kapitalizmusban, hanem éppen a marxi szellemű államszocializmusban nem tud szert tenni saját termelőeszközre. Az egész elhibázott marxi tanítás kulcsa az abszurd értéktöbblet-elmélet, miszerint értéktöbbletet a munka és csak a munka eredménye, érdeme. Ha így lenne, akkor érthetetlen lenne egy vállalkozás vesztesége, vagy csődje, még inkább egy hamarosan létrejövő cég nyeresége, amely kizárólag robotokat alkalmaz. Ez a marxi vélekedés ugyanolyan hibás, mint a tőke álláspontja: a nyereség az én eredményem, az én érdemem, de főleg az enyém, és pont.

Az igazság az, hogy egy vállalkozás eredmény között eredmény, amely különböző mértékben köszönhető a részvevő élőmunkának (dolgozók), holtmunka (tőke), menedzsment, tudás (mérnökök, szakemberek, tanácsadók), innováció (feltalálók), gazdasági-szociális-jogi-politikai környezet, fogyasztók,, szerencse. Ez a felismerés óriási jelentőségű, és egyben irányadó: a nyereséget igazságosan kell elosztani.

A nyereség igazságosabb elosztása felé két fontos lépés történt: egyrészt a menedzsment és – hellyel-közzel – a tudás és az innováció megkapja már jussát. Csak ez a sok – népnyi – dolgozó…

Az igazi gond nem az, hogy sok a népnyi dolgozó. Az igazi gond, hogy ők, az igazi nép nem képesek kellően felismerni és érvényesíteni érdekeiket, hanem sodrodnak, hol a konzervatívak, hol a liberálisok üres ígéreteinek dőlnek be, hol ezt, hol azt segítik kormányra, miközben a szegények még szegényebbek, a gazdagok még gazdagabbak lesznek.

Miért van ez így? Miért még mindig annyira gyámoltalan, manipulálható és kihasználható a nép? Hát jelenleg ez van, és a konzervatívok és a liberálisok eshetnek egymásnak az állami kincstár kulcsáért, mégis elszánt szövetségesek abban, hogy a népnek ne legyen saját politikai ereje. Már csak ez hiányzik, hogy a liberális és a konzervatív demokrácia mellé egy nép demokrácia is színre lépjen.

A konzervatív és a liberális demokrácia szerencséjére még senki nem találta fel a népi demokrácia képletét. Ez még mindig a történelem titka. Közben nagyon úgy néz ki, hogy ha nem tárjuk fel ezt a végső titkot, véget is érhet dicstelenül ez az egész keserves történelem.

 

Változó Világ Mozgalom

 

Támogasd a mozgalmat cselekvően!

Csatlakozz hozzá!

Számít pénzadományod is!

* * *

 

VVM 2020 – 10. Társadalmi igazságosság

Hatalmas történelmi eredmény a rabszolgatartása és a szolgaság minden formájának elvetése. Ugyanakkor ez az elvetés többnyire erkölcsi és jogi, és ha ilyenként nem merő formalizmus, a gyakorlatban még sokak helyzete, sorsa hasonló a rabszolgákéhoz vagy a szolgákéhoz. Ilyen helyzetben vannak a prostitációra kényszerített nők, a mély szegénységben élők tömegei, egyéb hátrányos helyzetűek, a betegek és idősek jelentős része, a banditák és maffiák áldozatai. És nem szabad elfelejteni: a világ egyik legdemokratikusabbnak tartott alkotmányát rabszolgatartók írták meg. Több társadalmi forradalomra lesz szükségünk ahhoz, hogy egy jogában és gyakorlatában valóban igazságos világ szülessen

Közben az igazságosság egyszerű elvekben és szabályokban jelenik meg. Ezeket fontos lenne mindig és gyorsan megtenni, mert minden ilyen apró lépés erőt és reményt ad a társadalomnak.

A Mozgalom régóta több szerény, szinte jelképes intézkedést szorgalmaz. Ilyenek:

– korfüggő minimálbér,

– korfüggő nyugdíjemelés,

– 13. nyugdíj,

Ennél nagyobb horderejű lépés lenne az adórendszer átalakítása világ, logikus és igazságos elvek szerint:

– mindenkire egyformán vonatkozó alapadó (tized), amelynek sorsáról viszont az adózók teljes egészében rendelkezhetnek,

– egy szolidaritási adó, amelyet azok fizetnek, aki az átlagfizetésnél többet keresnek, és végül

– egy kiválósági adó, amelyet azok fizetnek, akik többet keresnek, mint a köztársasági elnök.

Különösen fontos világosan felismerni, és nyíltan vallani: mind az egyes embernek, mind az emberi közösségeknek, beleértve az államokat és az egész emberiséget jogos és helyes cél a hatalom és a gazdagság, de ezek egy mértéken túl sértik az igazságosság eszményét, miközben súlyos tudatkárosító hatásuk van. Ezért nincs igazságosság ott, ahol ezek nincsenek a jó mértékben megtartva.

  

* * *

Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket közzétesszük. A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat új bejegyzésként adjuk majd közre.

VVM 2020 – 6. A bevezető

A Változó Világ Mozgalom nem egy szokványos művelődési mozgalom, amely az ismeretterjesztésre fókuszál. Még kevésbé politikai mozgalom, ami ma oly divatos jelenség. Figyelme, mint magának a Változó Világ könyvsorozaté, kiterjed a világ és az élet minden területére, kiterjed a múltra, jelenre és a jövőre. Óriási előnnyel ját ez, mert tudásunk minden egyes darabja, minden részlet a helyére kerül.

Sajátos helyzet ez, amely óhatatlanul erősíti egy világnézet, egy ebből fakadó ideológia létét. Ez pedig látszólag rokonítja a Mozgalmat a vallási és a politikai mozgalmakkal. Ezért különösen fontos egyértelművé tenni a különbséget: a vallási és a politikai mozgalmak elkötelezik magukat szent könyvekben lelt vagy vezetőik fejében lévő világnézet mellett, és azt erőszakolják a világra. Ezzel szemben a Változó Világ Mozgalom azt vallja: világnézete a világ tudásából ál, ideológiáját az emberi létezés tudása adja.

Aki valamennyire is ismeri az emberi civilizációt, annak történetét, megérti a fenti gondolatokat, megérti a különbséget a Változó Világ Mozgalom és a vallási és politikai mozgalmak között. Ám döntő, vélhetően minden becsületesen gondolkozó ember számára meggyőző tanúságtétel a Mozgalom legfontosabb konkrét javaslatainak összefoglalás.

Ezeket itt most a következő témakörökbe csoportosítva mutatjuk be röviden.

Béke – mert a háború halált, mérhetetlen szenvedést és pusztítást hoz, közben pedig az ember modern fegyverei az egész emberiség pusztulását is hozhatják. A fenyegetés reális. Ezért áll ez a téma első helyen.

Élhető Föld- mert ez szülői otthonunk, és más nem lesz. Ezt pedig tehetjük paradicsommá is, tehetjük pokollá is.

Munka – mert ez az élet alapja. Gyalázat, hogy sokan munka nélkül is kényelmesen, nem ritkán a lehető legkényelmesebben élnek. Még nagyobb gyalázat az, hogy sokan nem jutnak emberhez méltó vagy egyáltalán semmilyen munkához.

Tudás – mert ez a garancia, hogy minden tettünk jótékony, és ne kártékony legyen.

Egészség – mert ez adja az élet minőségét. Minden embernek jár ma már 111 év egészséges élet. Gyalázat, hogy a legtöbb ember nem jut ahhoz, ami ehhez szükséges.

Társadalmi igazságosság – mert minden ember egyformán ember, minden – sokszor hihetetlenül értékes – másságával együtt. A társadalom kasztos vagy osztályjellege gyalázat.

Rend, szabadság, jog, demokrácia – mert ezek nem tud működni együttélésünk.

A felsorolás rendjének van egy belső logikája, de fölösleges, sőt hibás lenne egyszerű fontossági sorrendet látni ebben. Mi mennyire fontos és sürgős ezer tényező függvénye, és napról napra, helyről helyre változhat. Csak az emberi bölcsesség döntheti a konkrét esetekben, hogy a rendelkezésünkre mindig is szűkösen álló idő, erő, tugás eszközök birtokában milyen konkrét munkaprogramot állítsunk fel a magunk számára.

Teljesen nyilvánvaló hogy ezekben a témakörökbe sorolható problémák nagy része térben is, időben is hatalmas méretekben jelentkezik. Többé vagy kevésbé élesen hosszú évezredek óta fennáll. Többé vagy kevésbé minden mai társadalmat sújt. Ebből egyértelműen adódik, hogy egyrészt új forradalmi megoldásokra lenne szükség, másrészt világméretű összefogásra. A történelem kikényszeríti majd, hogy így cselekedjünk, de nem várhatunk. Bőven van teendőnk lokálisan is, rövid és középtávon is.

Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket közzétesszük. A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat új bejegyzésként adjuk majd közre.

* * *

A hajléktalanság tragédiája

Ezekben a hetekben zajosan és látványosan összecsap a két uralkodó világnézet a hajléktalanok tragikus helyzete kapcsán.

A Változó Világ Mozgalom mélységesen elítéli azt, hogy ha egy társadalom megtűri ezt a hajléktalanság méltatlan, tragikus és felháborító jelenségét, és még határozottabban a ma egymásnak feszülő – egyformán álságos populista – politikát. Az egyik csak a felszínről, annak is csupán a csillogó részéről akarja eltűntetni a hajléktalanokat, a másik meg azok „emberi” jogaiért heveskedik, közben az egyik sem ajánl reális megoldást magára az alapproblémára.

A társadalom a mai fejlettségi fokán minden felmerülő problémára, így a hajléktalanság problémájára is képes lenne megoldást találnia.

A Változó Világ Mozgalom két megoldást is javasol megfontolásra.

Az egyszerűbb egy modern Munkaszolgálat létrehozása, amely feltétel nélkül nyitott és vonzó a hajléktalanok számára, és gondosan kialakított programmal rendelkezne azok testi-lelki megújulására. A cél az lenne, hogy néhány év szolgálat után megerősödött, öntudatos, kompetens emberek térjenek vissza a normális életbe.

A másik, nálunk kevésbé honos megoldás lenne speciális kibuc-tipusú települések alapítása. Azok viszont az esetek jelentős részében egyből tartós megoldást is biztosíthatnának lakóik számára.

Változó Világ Mozgalom

Támogatnád műhelymunkánkat,valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?

Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

https://www.valtozovilag.hu/tamogasd.htm

Egyetértesz céljainkkal?

Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

https://valtozovilag.hu/regisztracio.htm

* * *

Munka – ünnep és forradalom

És újra itt van Május 1! Az év egyik legszebb és legfontosabb ünnepe.

Jogunk és okunk van ezt megünnepelni, attól függetlenül, hogy a hétköznapok sok szempontból az ellenkezőjét sugalljuk. Ne hagyjuk félrevezetni magunkat. Minden súlyos, sokszor gyalázatos probléma ellenére az emberiség munkálkodik. Életünk változatlanul tudáson, munkán és alkotásin nyugszik. A tudó, munkálkodó és alkotó emberiség elég kompetenciával és kapacitással rendelkezik minden probléma megoldásához.

A tudó, munkálkodó és alkotó emberiség szinte mindennel rendelkezik ahhoz, hogy hozzálásson a történelem közelgő legnagyobb forradalmához. Ez pedig a munka és a tőke szövetsége.

Az elmúlt évszázadokban sokan próbálták megfejteni a makacsul megmaradó, sőt, drámaian elmélyülő társadalmi igazságtalanság titkát. Hamar uralkodóvá vált az a nézet, hogy a tőkés, bérbe véve az élő munkát, becsapja azt, hiszen kisajátítja magának az egyedül az élő munka által előállított profitot. És így ki lett adva a jelszó: „Kisajátítani a kisajátítókat!”

Csakhogy ennek jegyében történt – sokfelé ma is folyó – kísérletek nagy óvatosságra intenek. A „kisajátítók” helyébe lépő bürokraták nem jelentenek garanciát régi és új igazságtalanságok ellen, az ésszerűség győzelmére.

Be kell látni, hogy munka és tőke nem működhet egymás nélkül, de ebből az is következik, hogy a közös működés gyümölcse is közösnek kell lennie. A munka nincs „lerendezve” azzal, hogy megkapja a maga bérét.

A munkának meg kell kapnia a közös működés közös gyümölcsének, vagyis a kitermelt profitnak a ráeső részét. És ez lenne egy igazságos társadalom kulcsa.

Ennek kellene lennie az új forradalom első feladata. Békésen, érvekkel, törvényes keretekben.

Az elv egyszerű, napnál világosabb, nagyszerű pozitív következményekkel.

Ugyanakkor az is világos, hogy ez a követelés hatékonyan csak világméretekben alkalmazható, hiszen a tőke érthető módon elmenekülne olyan országokban, ahol ezt az elvet nem alkalmazzák.

Ezért azt is ki kell mondani: Világ emberei, egyesüljetek!

Éljen a munka!

Éljen Május 1!

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal?

Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket?

Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

Szegény harc a szegénység ellen

A szegénység, a politikailag korrekt kicsengésű mélyszegénység, a brutális nyomor sok ezer éve emészti a társadalmak nagy részét. De ez a kór ilyen vagy olyan formában a társadalom egészét mérgezi meg.

Szüntelenül teszünk, teszegetünk a szegénység ellen, és van is haladás. Statisztikák világosan kimutatják. És aligha kételkedne valaki abban, hogy az, ami az elmúlt évezredekben sokfelé tapasztalható volt a földi pokol bugyraiban, ma már elképzelhetetlen, legalább is tömeges méretekben.

De lehet-e nyugodt a lelkiismeretünk ezzel kapcsolatban? Ez nem költői, még kevésbé prédikáló kérdés. Komoly figyelmeztetés akar lenni.

Fel kell, és el kell ismernünk, hogy alig foglalkozunk a szegénység szívós fennmaradásának igazi okaival, leküzdésének igazi alternatíváival.

Megint csak évezredes intelem: ne halat adj az éhes embernek, hanem tanítsd meg halászni. (Bár a legjobb lenne először adni neki egy halat, és utána megtanítani halászni.) Igaz, hogy ez nem tárja fel a szegénység okait, de addig sem lenne szabad fenntartani a szegény kiszolgáltatottságát, hanem tartós működő megoldást kellene segíteni.

A napokban is hírt kaptunk, hogy Magyarország egyik leggazdagabb embere egy milliárd forintot ad a szegény családok megsegítésére. Egy milliárd forint valóban hatalmas összeg (csak azok számára nem az, akik naponta stadionok sorsáról döntenek.) Ezzel a magyarországi szegények nagy részét meg lehet vendégelni egy rendes ebéddel (falodai árfekvésben gondolkozva). Megkapják? Vagy más úton-módon lesznek megsegítve. Legyünk jóhiszeműek és bizakodóak, de ismerve Gates, Zuckerberg és hasonló dollármillárdos „közadományait”, jogosabb, ha szkeptikusok maradunk.

Ami tehetünk: dolgozni a szegénység igazi okainak feltárásán, és keresni halásztanfolyam-típusú ötleteket, projektterveket. Az előbbi bizonyos értelemben fontosabb, de ez utóbbi gyorsabban kezdhetne hatni.

Minden esetben a VVM mind a két feladatra vállalkozik a maga erejével és eszközeivel, közben pedig felhívunk minden becsületes embert és szervezetet a bekapcsolódásra.

És hogy ne puszta szószaporításnak tűnjön üzenetünk, ismertetjük az első javaslatunkat ebben a műfajban: a Pilóta-iskola kezdeményezést.

Ennek lényege egy pályázat lenne, amelyre olyan iskolák jelentkezhetnének programtervekkel, amelyeknek tanulói jelentős része szegény családokból való. A terveknek elképzeléseket kellene tartalmazniuk egyrészt az iskola felújításával, fejlesztésével kapcsolatban, másrészt oktatási, nevelési, művelődési, közösségépítési stb. elképzeléseket. Feltétel lenne még az is, hogy mindenki: az iskola személyzete, a diákok, a szülők komoly személyes közreműködést is vállalnak. A nyertes iskolák pedig komoly anyagi és egyéb segítséget kapnának egy vagy több évig, közben és utána pedig tapasztalataikat, példájukat a támogatók széles körben népszerűsítenék. Egy milliárd forintból 10-20 ilyen pilóta-iskolát lehetne indítani. Ezzel mind a szegénység elleni harc, mind a magyar oktatás megmentése egy szép győzelmet arathatna.

A közeljövőben további hasonló kezdeményezéseket ismertetünk.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A nyilvánosság védelme

Nincs szólásszabadság ott, ahol nincs szóláslehetőség.

Ugyan az utca mindig és mindenki számára adva van, de csak becstelen ember és becstelen hatalom intézheti, hessegetheti el a problémát ilyen olcsó cinizmussal.

A szólásszabadság önmagában is egy alapvető érték, de egyben meghatározó feltétele, kelléke magának a szabadságnak, nem kevésbé az igazságosságnak, ezért állapota jelzésértékű. Ahol gond van a szólásszabadsággal, ott nagy gond van magával a szabadsággal, magával az igazságossággal..

A szólásszabadság „intézményrendszere” a széles értelemben vett nyilvánosság. A Változó Világ Mozgalom (VVM) úgy értékeli, hogy Magyarországon hosszú ideje és egyre nagyobb ütemben visszaszorul a nyilvánosság.

   A nyilvánossághoz hozzátartoznak a közösségek, szervezetek, a klubok, a kocsmák, a közterek, a Hyde-parkok, de kétségtelenül meghatározó szerepet játszanak a közvetítő csatornák, a médiák. A rendszerváltás pillanatához képest ma ezerszer annyi média létezik, az azóta megjelent internetről nem is beszélve. Ez viszont semmilyen minőségi javulást nem hozott, ellenkezőleg. Egyrészt az egyik irányba egyre kétesebb „tartalom” ömlik, másrészt a másik irányba (amikor külső szereplők keresnek bármilyen jellegű nyilvánosságot, véleménynyilvánítási, közlési, de akár hirdetési szándékkal) szűk és kis (vagy éppenséggel semmilyen) hatékonyságú lehetőségeket találnak. Az esetek nagy többségében ezeket is a posztmodern világ új pestise, a trollok dugaszolják el.

   A hatalom tartozik a társadalomnak egy széles és sokrétű programmal, folyamatos munkával a reális nyilvánosságért, akár kezdve azzal, hogy már az általános iskolában kellene tanítani a megszólalás kultúráját, technikáit és felelősségét. A nyilvánosság sajátos területeit felsorolni is nehéz, csak néhány példát említünk: mindennél többet érne a kistermelők számára egy hatékony országos bemutatkozási fórum.

   A nyilvánosság érdekében a hatalomnak jó jogalkotással, kutatások és fejlesztések támogatásával, jól felépített koncessziók adásával és egy sor további eszközzel kellene cselekednie.

Nem kisebb a felelőssége az érintett szakmáknak: tudomány, politika, média, civil szféra. Ezek ma is hiperaktívak a médiavilágban, csakhogy minden jel szerint a médiafáktól nem látják az erdőt, vagyis a nyilvánosság valóságos agóniáját.

Ez pedig a végletesen atomizálódó társadalmunk számára kétszeres baj, tragédia.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Korfüggő minimálbért!

A Változó Világ Mozgalom elfogadhatatlannak tartja az egységes, kortól független minimálbért.

A minimálbér intézménye a modern társadalmakban indokolt. Sajnálatos és visszás helyzet, hogy a rendszerint gondatlanul kezelt munkapiaci feszültségek és a túlzottan tolerált profithajsza miatt ezt ma is ennyire széles körben kell alkalmazni. Ezáltal viszont egy ördögi csapdába kerül az érintettek többsége: a munkáltatók és a szolgálatukban álló mindenféle tényező (közhatalom, média, közvélekedés stb.) az ésszerűség maximumának, afféle szent tehénnek tekintik „a” minimálbért, mintha el sem lehetne képzelni más, igazságosabb intézményt.

Lehet, és ez a kortól függő minimálbér. Ennek egy lehetséges konstrukciója egy éves korrekciós tényező: 25 év felett minden betöltött év után az alapösszeg további 2%-a járna, egészen 50 éves korig. Így tehát 25 éves korig a minimásbér továbbra is egységes lenne, és ugyancsak egységes lenni minden 50 év feletti dolgozó számára, de ez utóbbi esetben ez az összeg az előbbi 150%-a lenne, a két korhatár között az összeg arányosan nőne 100%-tól 150%-ig.

Ez a konstrukció ésszerű, méltányos és könnyen alkalmazható lenne. Érthető, hogy bevezetése nem történhetne egy lépésben, de túlzottan elhúzni sem lenne helyes.

Javaslatunk logikáját követve, megfontolandónak tartjuk azt is, hogy az ágazati egyeztetéseken lehetővé váljon ágazati korrekciós elemekben való megállapodás (az alapösszeg, a korhatárok, a növekedési ütem, a növekedés maximuma stb.).

Változó Világ Mozgalom

* * *

A migráns igazság válsága

A migránsválság körüli viták fontos elveket és igazságokat kerülgetnek.

A „fősodor” skizofrén módon egyik pillanatban merő filantrópiából ölelne keblére minden migránst, másik pillanatban teljes hideg racionalitással az pangó európai gazdaság áhítatott növekedését vizionálja az olcsó munkaerő beáramlásától.

A nacionalista „fősérv” pedig dühösen védi „a nép jogát, hogy ő döntse, kivel akar együtt élni” (lehetőleg senki idegennel), közben terroristák belopakodásával riogat.

Ezzel szemben fontos lenni az elvi álláspont, amelynek legalább három sarkalatos része van.

Egyrészt a migráció emberi jog. Alig ha lehetne vitás, hogy ezzel a joggal szabályozottan kellene élni. Aki nem tartja be az érvényes törvényeket, számolhat ennek következményeivel. De még nagyobb a felelőssége annak az államnak, amely nem alkot meg a migrációs jogot tiszteletben tartó jó törvényeket. Mert ilyenekkel tartozik az emberiségnek, és ha itt mulasztásban van, ez is az emberiség elleni bűncselekmény egy sajátos – gyalázatos – esete. Igen, aki legitimációs deficitben szenved, ne diktáljon nekünk kvótát. De hol a mi szuverén döntésükkel kialakított saját kvótánk?

A másik sarkalatos része a kérdésnek a gazdasági vonatkozások erkölcsi megítélése. Örvendezünk az „olcsó munkaerőnek”? Ahogy az elmúlt száz évben a „centrum” országai, jelesül az USA örvendezett a külföldi agyaknak? Nem gyalázat kiszipolyozni a gazdag országoknak a szegény országok agyait és potens – gazdagéknál olcsó – munkaerejét? Ki téríti meg a szegény országok szörnyű vérveszteségét?

Be kell látni, hogy ezekben a folyamatokban sok a természetes elem, és nem kell mindig mindenben bűnt látni. A tengert sem lehet okolni, hogy begyűjti a felszíni vizeket, miközben szörnyű szárazságtól szenvednek hatalmas régiók, a tenger pedig jól el van látva vízzel. Csakhogy ami a természetben természeti jelenség, és senki nem pocsékolja idejét a tender lelkiismeretének kutatásával, a társadalom más világ, az igazságtalanság pedig rozsdaként rongálja, néha pedig szét is robbantja. Ezt szem előtt tartva, el kell vetni a zsákmányszerző migránspolitikát, illetve érveket.

Ugyanakkor számolva a realitásokkal, nem szabad megelégedni az elvek hangoztatásával, hanem gondolkozni kellene bizonyos kompenzációs mechanizmusokon. A Változó Világ Mozgalom egyébként már évekkel ezelőtt javasolt egy ilyen mechanizmust: a mindenki után fizetett (vagy fizetendő) képzési-oktatási járulék az érintett iskolái kapják, azaz az immigránsok esetében ez az összeg a szülőhazáját illesse.

Végül a mostani migránsválság sajátos ok-okozati kérdéseit kellene bátran és őszintén megvizsgálni, és kimondani: a migrációs hullám igazi oka az a háború-sorozat, amely a kelet-európai „kommunizmus” bukása óta sújtja a muzulmán világ nagy részét, Malitól a Fülöp-szigetekig, és Csecsenföldtől Szomáliáig, de különösen Afganisztánt, Irakot és Szíriát. Közben szinte csoda, hogy például a Szíriából bombázásokkal-terrorral a szomszéd országokba embertelen körülmények közé kiűzött sok millió menekültnek csak töredéke indult a közeli Európába. Amivel tartozunk – és ami megoldaná a mostani kellően hiszterizált, bár valós migránsválságot – : bocsánatkérés, politikánk, de mondhatnánk: egész kultúránk átalakítása ellenségkeresőből, békét építővé, és nem utolsósorban egy méltányos, minimum 100-200 milliárd dolláros újjáépítése program felajánlása az érintetteknek.

És ne legyen kétségünk: ha így cselekszünk, Európa gazdasága is magára talál. De főképpen Európa szelleme.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Legyen drága gazdagnak lenni

A különbségek az emberek között az egyik legfontosabb feltétele az emberi faj életképességének, a fejlődésnek, a civilizációnak. Ugyanakkor bizonyos különbségek túlzott mértéke tragikusan és fájdalmasan bomlasztja a társadalmat – és ezt olyan világosan látjuk, tapasztaljuk évezredek óta, hogy eltűrésére senkinek semmilyen mentsége nem lehet.

Gyalázatos jellemhiba, sokszor ugyancsak tragikus és fájdalmas bűn az irigység. A legenda erre vezeti vissza az első testvérgyilkosságot, de enélkül is látunk elég példát mindennapjainkban. Csakhogy bizonyos különbségek miatti felháborodást cinizmus lenne irigységnek beállítani.

Érdemes lenne ketté választani a társadalmi konfliktusokat szülő különbségeket. Most zárójelbe tennénk a hatalmi-uralmi – bizonyos értelemben nehezebbnek ígérkező esetét, és koncentráljunk  az úgynevezett anyagi különbségekre, a gazdag és a szegény ember közötti különbségekre.

Teljesen fölösleges méregetni, melyik csoporton belül nagyobbak a különbségek, melyik csoporton belül növekednek tovább nagyobb ütemben. Az az egy biztos, hogy ezek a különbségek mind a két csoporton belül elképesztőek, elfogadhatatlanok, és veszedelmes mértékben nőnek tovább.

A hatalmi-uralmi problémákat azért tennénk most zárójelbe, mert az azok elleni harcban az emberiség óriási szellemi és gyakorlatot szerzett, edzett, harckész, és számos természeti és biológiai törvény is a kezére játszik.

Végzetesebb a helyzet az anyagi különbségek terén, hiszen ma már olyan mértékben fogyasztjuk a Föld erőforrásait, hogy azok képtelen regenerálódni, magyarán: pusztítjuk életterünket, életfeltételeinket.

Itt is a fő kártevő a gazdag elit. A leggazdagabb 1%-é a fogyasztás 50%-a. A leggazdagabb 10%-é a fogyasztás 80%-a. A Földön ma élő 8 milliárd ember fele kénytelen beérni a fogyasztás 1%-aval. Ha létezne egy normális isten egyesek perverzitása miatt nem, de emiatt az igazságtalan és pusztító fogyasztás miatt bizonyosan intézkedne (normálisan, nem özönvízzel).

Be kell látni, hogy ebben a vonatkozásban sem megyünk sokra erkölcsi prédikációkkal. Mint a keleti harcművészeteknél itt is ki kellene használni az ellenfél erejét: a gazdasági-kereskedelmi-pénzügyi eszköztárat. Ehhez természetesen a társadalom tömegére is szükség lenne, de az bizonyosan megnyerhető erre a célra. A cél az lenne, hogy lépésről-lépésre drágábbá tenni azt, hogy valaki gazdag, gazdag módjára fogyaszt. Értelemszerűen ebben a fő eszköz az adórendszer lenne, amelynek minden egyes elemét ebben a szellemben kellene átalakítani, kiegészíteni. De számos más területen is lehetne és kellene követni ezt a célt: az árképzésben, az azt szabályozó jogban, illetékek, bírságok stb. kialakításánál, a szabványosításnál, a fejlesztéspolitikánál, településfejlesztésnél, az élet minden területén.

Jól ismert az a történet, amikor egy szerencsés figura egy egymilliós bankjegy birtoklása miatt gyakorlatilag ingyen él, királyi módon. Ez nem egy alaptalan fikció, hanem a modern világ egy cinikus sajátossága. A régi idők urai ennyiben talán becsületesebbek voltak. A mai gazdagok bankettől munkaebédre szédülnek, közben az adófizetők pénzén vagy más fekete pénzekből iskoláztatják gyermekeiket stb.

Ám az igazi cél nem elsősorban fejni a gazdagokat, hanem egyre inkább rászorítani őket a pazarló életmód feladására. Ebben hatalmas – bizonyára nélkülözhetetlen – segítség lenne egy újfajta aszketizmus, puritanizmus népszerűsítése, honosítása.

A Föld, a jövőnk megmentése érdekében az emberiségnek nagy többségének valamennyit vissza kellene lépnie fogyasztásban. És a többség nagy része bölcs, nemes lelkű, megtenné ezt – hacsak nem azt látja, hogy az elit kibújik kötelessége alól, pedig neki kellene igazán nagyot visszalépnie eszement, pusztító fogyasztásában.

Túl kevés az a félbolond bölcs és nemes lelkű, aki minden körülmények között megtenné a magáét. A nagy többség nagy többsége egy cseppet sem bolond, és haragos szemmel lesi az elitet.

Legyen csak igen drága gazdagnak lenni, máskülönben nem lesz irgalom, ha van, ha nincs normális isten.

* * *

Pragmatikusan közösségi

A Közösség éve programjából nem hiányozhat egy fontos, nagy horderejű feladat: egy Közösségi Kiáltvány összeállítása.

Ebben többek között azt kellene világosan kifejteni, hogy a közösségi szemlélet nem egy elvont erkölcsi sóhaj, hanem rendkívül pragmatikus hozzáállás a legfontosabb társadalmi problémákhoz. És mi ma nagyobb társadalmi probléma, mint a társadalmi igazságtalanság gyorsuló mélyülése.

Egy hatékony ellenszer lehet többek között a szövetkezet, amelynek viszont ezer új formája lehet.

Ha az ember innovatív a műszaki fejlesztésben, a pénzcsinálásban, a marketingben, miért ne lenne kreatív a társadalmi problémák megoldásában?

Egy sor szolgáltatásnál, különösen a közmű- vagy közműszerű szolgáltatásoknál kiválóan alkalmazható lenne a szövetkezeti forma. Minden felhasználó (fogyasztó) egy részjegy vásárlásával válna szövetkezeti taggá, és bizonyos ésszerű szabályok válhatna ki bármikor. Ez a forma lehetővé tenné „pénzügyi befektető” csatlakozását is, ésszerű alku alapján.

Legyünk korszerűek, gondoljunk például a felhő-szolgáltatásra. Miért kellene, hogy ez az egész világon egy-két multi monopóliuma legyen? Mert a piac így akarja?

A piaci törvényekkel ugyanúgy számolni kell, ahogy minden normális ember számol a gravitációval.

De ha akarásról van, legyen szabad, hogy ne a piac akarata diktáljon, hanem a mi akaratunk, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben csak felhasználók vagyunk.

* * *

A VVM 12 pontja – 2015

Változó Világ Mozgalom

A VVM programjának 12 pontja

2015

1. Szabad és tiszta tudást!

2. Békét a világnak, a városnak! Békét otthonunkban és a lelkünkben!

3. Munkát mindenkinek!

4. Jó nevelést minden megszületett és megszületendő gyermek, minden nevelő számára!

5. Nyitott és szolidáris közösségeket!

6. Emberbarát környezetet és környezetbarát embert!

7. Egészséget, és hosszú egészséges életet!

8. Rendet és biztonságot!

9. Több fényt és több kultúrát!

10. Igazságos és emberséges jogot!

11. Megértést és Emberhitet!

12. Élhető örömteli életet!

Változó Világ Mozgalom

* * *