Két
kísértet járja a szabad világot, a liberális és a konzervatív demokrácia
kísértete. Harcuk gigászi és kíméletlen, miközben legfőbb jelszavuk azonos:
demokrácia. És még valami közös: a veszett antikommunizmus.
De lehet-e demokrácia, vagyis népuralom ott ahol megtagadják és üldözik a
szocialista eszményeket?
Értelmes becsületes ember nem mondhat mást, mint azt, hogy a szocialista
eszmények a nép eszményei: felelősség, igazságosság, szolidaritás. Ezt az
egyszerű igazságot hamisítja meg a konzervatív és a liberális demokrácia,
hiszen egyik sem a nép mozgalma.
A történelmi harc az ember, a nép felszabadításáért a szolgaság és
kizsákmányolás béklyóiból nem alakult szerencsésen. Sok utópisztikus terv után
a munkásmozgalom egy tudományosnak kikiáltott program mellett kötelezte el
magát, aminek következménye valódi néphatalom helyett proletárdiktatúrának
nevezett pártdiktatúrához vezetett, nem ritkán szimpla népvezér-diktatúrához.
Így történelmi távlatban a szocialista kísérletek nagy része elbukott, vegyes,
máig sem feldolgozott örökséget hagyva. Ugyanakkor több szocialista kísérlet
folytatódik, nagy ritkán újak is indulnak, vagy próbálkoznak indulni (például
az Egyesült Államokban), de ezeknél is zavarba ejtően vegyes tapasztalatokkal
szembesülünk.
Amíg Kína, a jövő legnagyobb hatalma őrzi a szocialista berendezkedését,
nevetséges lenne a szocializmus történelmi bukásáról beszélni, mégis a
Szovjetunió és szövetséges táborának összeomlása szigorú figyelmeztetés az
emberiség számára, amely még igen messze van attól, hogy megoldva lássa
megváltásának ügyét. És aki közben ujjong az orosz forradalom bukásán, az
emberiség kudarcán ujjong.
Minden értelmes becsületes embernek ma egy a feladata: feltárni az eddigi
szocialista kísérletek kudarcának okait, megjelölni a jó utat a népeknek soha
meg nem ígért, de neki járó Kánaán felé. Pontosabban és kevesebb pátosszal
mondva: részese és harcosa legyen ennek a szellemi forradalomnak. Végül is a
kereset okok feltárása és a keresett út kijelölése nem lehet mindenki
kötelessége. De mindenkinek kötelessége ésszel és szívvel részt venni ebben a
szellemi forradalomban.
Érdemes tudni, hogy már közel lehet a nagy fordulat, hiszen döntő elemek
már megszülettek. Világosan megjelölhető az alapvető hiba is a szocializmus
„tudományos” programjában. Tragikus ez a Marxtól megmaradt örökség, amelynek
egyenes következménye volt a termelőeszközök köztulajdonba vétele. Ez azzal a
jámbor óhajjal született, hogy megváltsa az emberi munkát a kapitalista
elidegenedéstől, közben valójában megpecsételte azt. Hiszen, egy munkás nem a
kapitalizmusban, hanem éppen a marxi szellemű államszocializmusban nem tud
szert tenni saját termelőeszközre. Az egész elhibázott marxi tanítás kulcsa az
abszurd értéktöbblet-elmélet, miszerint értéktöbbletet a munka és csak a munka
eredménye, érdeme. Ha így lenne, akkor érthetetlen lenne egy vállalkozás
vesztesége, vagy csődje, még inkább egy hamarosan létrejövő cég nyeresége,
amely kizárólag robotokat alkalmaz. Ez a marxi vélekedés ugyanolyan hibás, mint
a tőke álláspontja: a nyereség az én eredményem, az én érdemem, de főleg az
enyém, és pont.
Az igazság az, hogy egy vállalkozás eredmény között eredmény, amely
különböző mértékben köszönhető a részvevő élőmunkának (dolgozók), holtmunka
(tőke), menedzsment, tudás (mérnökök, szakemberek, tanácsadók), innováció
(feltalálók), gazdasági-szociális-jogi-politikai környezet, fogyasztók,,
szerencse. Ez a felismerés óriási jelentőségű, és egyben irányadó: a nyereséget
igazságosan kell elosztani.
A nyereség igazságosabb elosztása felé két fontos lépés történt: egyrészt a
menedzsment és – hellyel-közzel – a tudás és az innováció megkapja már jussát.
Csak ez a sok – népnyi – dolgozó…
Az igazi gond nem az, hogy sok a népnyi dolgozó. Az igazi gond, hogy ők, az
igazi nép nem képesek kellően felismerni és érvényesíteni érdekeiket, hanem
sodrodnak, hol a konzervatívak, hol a liberálisok üres ígéreteinek dőlnek be,
hol ezt, hol azt segítik kormányra, miközben a szegények még szegényebbek, a
gazdagok még gazdagabbak lesznek.
Miért van ez így? Miért még mindig annyira gyámoltalan, manipulálható és
kihasználható a nép? Hát jelenleg ez van, és a konzervatívok és a liberálisok
eshetnek egymásnak az állami kincstár kulcsáért, mégis elszánt szövetségesek
abban, hogy a népnek ne legyen saját politikai ereje. Már csak ez hiányzik,
hogy a liberális és a konzervatív demokrácia mellé egy nép demokrácia is színre
lépjen.
A konzervatív és a liberális demokrácia szerencséjére még senki nem találta
fel a népi demokrácia képletét. Ez még mindig a történelem titka. Közben nagyon
úgy néz ki, hogy ha nem tárjuk fel ezt a végső titkot, véget is érhet
dicstelenül ez az egész keserves történelem.
Változó Világ Mozgalom
Támogasd a mozgalmat cselekvően!
Csatlakozz hozzá!
Számít pénzadományod is!
*
* *