2003. január 14., kedd

A lakáshoz való jog

A lakáshoz való jog, a munkához való joghoz hasonlóan, az élethez való jog szerves része.
Azt hisszük, hogy a halálbüntetés eltörlésével a barbárság utolsó csökevényét is kigyomláltuk civilizált világunkból, ugyanakkor jogszerűnek elfogadjuk családok megfosztását lakásuktól, a mások legközönségesebb, sokszor eleve igazságtalan anyagi érdeke miatt. Biztosak lehetünk abban, hogy egyszer – reméljük, már a nem távoli jövőben – majd úgy tekintenek egy család kilakoltatására, mint ahogy most egy ember megcsonkítására.
A lakást az embertől elvehető árunak tekinteni barbár, mélységesen emberellenes magatartás, és még inkább áll ez arra a társadalmi rendszerre, amely ezt elfogadja. Ilyen rendszerben előbb-utóbb elfogadhatóvá válhat, hogy az ember veséjére jegyez zálogjogot a bank.
Ha emberi módon emberi civilizációban akarunk élni, akkor igazi forradalmat kell végrehajtani ebben a kérdésben, és a következő alapelveket kellene meghirdetni:
Minden embernek joga és kötelessége, hogy emberhez méltó lakása legyen.
A társadalomnak joga és kötelessége ezt szabályozni és elősegíteni.

A lakás megoldásának kerete – az egészségbiztosítás analógiájára szervezett – egységes lakásbiztosítás, amelyet egy közösségi Lakásbiztosítási Alap működtet.
A lakásbiztosítási viszony az ember születésével veszi kezdetét, és élete végéig folyamatosan fennáll. A lakásbiztosítás pénzszámlát és lakásleltárt tartalmaz. Mind a kettő üresen nyílik meg. (A „babakötvény” mintájára az állam a lakásbiztosítást egy kisebb összeggel nyithatná meg, a Lakásbiztosítási Alap helyzetének függvényében.) Meghatározott korig az új lakásbiztosított (a gyerek) vagy annak szülei, rokonai és mások önkéntes befizetéseket teljesíthetnek. Később (például 18 éves kor után, de munkába állás után mindenképp) kötelező lenne egy ésszerű előtakarékosság.
A biztosított bármikor, fennálló számlaegyenlege, a Lakásbiztosítási Alap által számára törvényileg biztosított kölcsön, esetleg egyéb kölcsönök alapján megvásárolhatja első lakását. Ettől kezdve viszont a biztosított köteles piaci lakásbiztosítást fizetni, és egyben kölcsöneit törleszteni.
Fontos feltétel lenne, hogy a lakás eladásából származó összeget, illetve annak egy célszerű részét a lakásbiztosított köteles lenne befizetni lakásbiztosítási számlájára, későbbi lakásvásárlás céljára.
Ebben a rendszerben tehát minden felnőtt ember rendelkezne – legalább egy – saját lakással, vagy annak megteremtéséhez szükséges anyagi lehetőséggel. Ennek a rendszernek az eredményes és biztonságos működését hosszú távon a lakásbiztosítottak közös teherviselése biztosíthatja, ami indokolatlanná tenné egyéb közpénzek felhasználását.

A lakáshoz való joggal kapcsolatos koncepció elfogadása bizonyosan jelentős hatással lenne a lakásépítésre és általában az urbanizációs folyamatokra, ezért fontos lenne még a részletes kidolgozás időszakában olyan további elveket megvizsgálni, mint a kertes házhoz való jog, vagy a kerttelepüléshez való jog.