A
lakáshoz való jog, a munkához való joghoz hasonlóan, az élethez való jog
szerves része.
Azt
hisszük, hogy a halálbüntetés eltörlésével a barbárság utolsó csökevényét is
kigyomláltuk civilizált világunkból, ugyanakkor jogszerűnek elfogadjuk családok
megfosztását lakásuktól, a mások legközönségesebb, sokszor eleve igazságtalan
anyagi érdeke miatt. Biztosak lehetünk abban, hogy egyszer – reméljük, már a nem
távoli jövőben – majd úgy tekintenek egy család kilakoltatására, mint ahogy
most egy ember megcsonkítására.
A
lakást az embertől elvehető árunak tekinteni barbár, mélységesen emberellenes
magatartás, és még inkább áll ez arra a társadalmi rendszerre, amely ezt
elfogadja. Ilyen rendszerben előbb-utóbb elfogadhatóvá válhat, hogy az ember
veséjére jegyez zálogjogot a bank.
Ha
emberi módon emberi civilizációban akarunk élni, akkor igazi forradalmat kell
végrehajtani ebben a kérdésben, és a következő alapelveket kellene meghirdetni:
Minden
embernek joga és kötelessége, hogy emberhez méltó lakása legyen.
A társadalomnak joga és kötelessége ezt szabályozni és elősegíteni.
A társadalomnak joga és kötelessége ezt szabályozni és elősegíteni.
A
lakás megoldásának kerete – az egészségbiztosítás analógiájára szervezett –
egységes lakásbiztosítás, amelyet egy közösségi Lakásbiztosítási Alap működtet.
A
lakásbiztosítási viszony az ember születésével veszi kezdetét, és élete végéig
folyamatosan fennáll. A lakásbiztosítás pénzszámlát és lakásleltárt tartalmaz.
Mind a kettő üresen nyílik meg. (A „babakötvény” mintájára az állam a
lakásbiztosítást egy kisebb összeggel nyithatná meg, a Lakásbiztosítási Alap
helyzetének függvényében.) Meghatározott korig az új lakásbiztosított (a
gyerek) vagy annak szülei, rokonai és mások önkéntes befizetéseket
teljesíthetnek. Később (például 18 éves kor után, de munkába állás után
mindenképp) kötelező lenne egy ésszerű előtakarékosság.
A
biztosított bármikor, fennálló számlaegyenlege, a Lakásbiztosítási Alap által
számára törvényileg biztosított kölcsön, esetleg egyéb kölcsönök alapján
megvásárolhatja első lakását. Ettől kezdve viszont a biztosított köteles piaci
lakásbiztosítást fizetni, és egyben kölcsöneit törleszteni.
Fontos
feltétel lenne, hogy a lakás eladásából származó összeget, illetve annak egy
célszerű részét a lakásbiztosított köteles lenne befizetni lakásbiztosítási számlájára,
későbbi lakásvásárlás céljára.
Ebben
a rendszerben tehát minden felnőtt ember rendelkezne – legalább egy – saját lakással,
vagy annak megteremtéséhez szükséges anyagi lehetőséggel. Ennek a rendszernek
az eredményes és biztonságos működését hosszú távon a lakásbiztosítottak közös teherviselése
biztosíthatja, ami indokolatlanná tenné egyéb közpénzek felhasználását.
A
lakáshoz való joggal kapcsolatos koncepció elfogadása bizonyosan jelentős
hatással lenne a lakásépítésre és általában az urbanizációs folyamatokra, ezért
fontos lenne még a részletes kidolgozás időszakában olyan további elveket
megvizsgálni, mint a kertes házhoz való jog, vagy a kerttelepüléshez való jog.