Szegény harc a szegénység ellen

A szegénység, a politikailag korrekt kicsengésű mélyszegénység, a brutális nyomor sok ezer éve emészti a társadalmak nagy részét. De ez a kór ilyen vagy olyan formában a társadalom egészét mérgezi meg.

Szüntelenül teszünk, teszegetünk a szegénység ellen, és van is haladás. Statisztikák világosan kimutatják. És aligha kételkedne valaki abban, hogy az, ami az elmúlt évezredekben sokfelé tapasztalható volt a földi pokol bugyraiban, ma már elképzelhetetlen, legalább is tömeges méretekben.

De lehet-e nyugodt a lelkiismeretünk ezzel kapcsolatban? Ez nem költői, még kevésbé prédikáló kérdés. Komoly figyelmeztetés akar lenni.

Fel kell, és el kell ismernünk, hogy alig foglalkozunk a szegénység szívós fennmaradásának igazi okaival, leküzdésének igazi alternatíváival.

Megint csak évezredes intelem: ne halat adj az éhes embernek, hanem tanítsd meg halászni. (Bár a legjobb lenne először adni neki egy halat, és utána megtanítani halászni.) Igaz, hogy ez nem tárja fel a szegénység okait, de addig sem lenne szabad fenntartani a szegény kiszolgáltatottságát, hanem tartós működő megoldást kellene segíteni.

A napokban is hírt kaptunk, hogy Magyarország egyik leggazdagabb embere egy milliárd forintot ad a szegény családok megsegítésére. Egy milliárd forint valóban hatalmas összeg (csak azok számára nem az, akik naponta stadionok sorsáról döntenek.) Ezzel a magyarországi szegények nagy részét meg lehet vendégelni egy rendes ebéddel (falodai árfekvésben gondolkozva). Megkapják? Vagy más úton-módon lesznek megsegítve. Legyünk jóhiszeműek és bizakodóak, de ismerve Gates, Zuckerberg és hasonló dollármillárdos „közadományait”, jogosabb, ha szkeptikusok maradunk.

Ami tehetünk: dolgozni a szegénység igazi okainak feltárásán, és keresni halásztanfolyam-típusú ötleteket, projektterveket. Az előbbi bizonyos értelemben fontosabb, de ez utóbbi gyorsabban kezdhetne hatni.

Minden esetben a VVM mind a két feladatra vállalkozik a maga erejével és eszközeivel, közben pedig felhívunk minden becsületes embert és szervezetet a bekapcsolódásra.

És hogy ne puszta szószaporításnak tűnjön üzenetünk, ismertetjük az első javaslatunkat ebben a műfajban: a Pilóta-iskola kezdeményezést.

Ennek lényege egy pályázat lenne, amelyre olyan iskolák jelentkezhetnének programtervekkel, amelyeknek tanulói jelentős része szegény családokból való. A terveknek elképzeléseket kellene tartalmazniuk egyrészt az iskola felújításával, fejlesztésével kapcsolatban, másrészt oktatási, nevelési, művelődési, közösségépítési stb. elképzeléseket. Feltétel lenne még az is, hogy mindenki: az iskola személyzete, a diákok, a szülők komoly személyes közreműködést is vállalnak. A nyertes iskolák pedig komoly anyagi és egyéb segítséget kapnának egy vagy több évig, közben és utána pedig tapasztalataikat, példájukat a támogatók széles körben népszerűsítenék. Egy milliárd forintból 10-20 ilyen pilóta-iskolát lehetne indítani. Ezzel mind a szegénység elleni harc, mind a magyar oktatás megmentése egy szép győzelmet arathatna.

A közeljövőben további hasonló kezdeményezéseket ismertetünk.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Diploma és nyelv

A Változó Világ Mozgalom fontosnak és tiszteletre méltónak tartja a nyelvtudást. Valóban elvárható, hogy különösen a diplomás ember társalgási szinten ismerjen egy idegen nyelvet. Az is elfogadható, ha a nyelvtudás – és ennek igazolása – egy határozott követelmény az oktatásban.

Ugyanakkor a VVM nem tartja helyesnek, ellenkezőleg súlyosan méltánytalannak tartja azt a jelenlegi helyzetet, amikor több tízezer fiatal nem kapta, nem kaphatja diplomáját, mert még nem tette le az elvárt állami nyelvvizsgát. Ezek a fiatalok nem rosszabbak, mint az az egymillió diplomás felnőtt, aki régebben végezte el egyetemét. Méltányos és indokolt lenne, ha a kormányzat minél előbb hirdetne meg egy nyelvtudási „amnesztiát”, és másképpen, ésszerűbben szervezné meg a nyelvtudás szerzését, hasznosítását és igazolását a felsőoktatásban.

Figyelembe kellene venni, hogy idegen nyelv tanulására a fiatal a legfogékonyabb 18-20 éves koráig. Arra is érdemes gondolni, hogy a nyelvtudása hasznosítására éppen a tanulmányi évek alatt lenne a legnagyobb szükség. Így logikus lenne, hogy a megfelelő nyelvtudás megszerzését már az első egyetemi évben kellene elvárni, illetve akkor biztosítani ehhez az optimális feltételeket.

Ha a nyelvtudás megszerzése és ennek tanúsítása, vagyis sikeres – az államival egyenértékűnek elismerendő – nyelvvizsga lenne a feltétele az első egyetemi év lezárásának, legfeljebb egy év menne veszendőbe, és nem öt (vagy több).

* * *

Az ismeretek tiszteletéről és az ő terjesztésük fontosságáról

Természeti és társadalmi körülményeinkben külön-külön is annyi fenyegetés gyűlt össze az elmúlt évtizedekben, hogy joggal érezhetjük veszélyben a jövőt. Van-e esélyünk a túlélésre? Merre és miként kellene haladni? Mi a teendő?

A Változó Világ Mozgalom szerint nincs jobban ideillő szó, mint a felvilágosodás.

Ma már az ismeretek korlátlan tárával rendelkezünk. A tudomány pedig minden felmerülő kérdésre előbb-utóbb megtalálja a választ. Ezeket az ismereteket kellene terjeszteni, vinni mindenűvé, mindenkihez, kompetenssé tenni az embert.

Hatalmas, forradalmi mozgásnak, egy új mozgalomnak kellene megindulnia, két jelszó jegyében: önszerveződés és öntisztulás.

Az oktatás, a tudomány, a kutatás és fejlesztés, a kultúra, a média területén, a civil szervezetek világában, nem utolsósorban a közigazgatásban több százezer művelt szuverén ember él és tevékenykedik. Mindegyiknek lenne esélye hozzájárulni az új mozgalomhoz.

Számukra a Változó Világ Mozgalom négy alapvető ajánlást fogalmaz meg:

Légy igényes! Ne elégedj meg silányságokkal vagy trivialitásokkal!

Légy kritikus! Leplezz le minden hamisságot!

Légy önkritikus! Tudd, hogy többre vagy képes!

Légy tevékeny! Gondolkodom, tehát vagyok. Cselekszem, tehát leszek!

A felvilágosodás terméketlen maradna folyamatos és széleskörű ismeretterjesztés nélkül. Érdemes azt is tudatosítani, hogy az ismeretterjesztés a leggazdaságosabb eszköz a közjó előmozdításában. Ez akkor is így van, ha az ismeretterjesztés hagyományos formájára, a könyvkiadásra gondolunk, de még inkább érvényes az ismeretterjesztés korszerű formái, az e-könyv és az internet esetében.

Az ismeretterjesztés támogatásában nagy felelősség hárul a közigazgatásra. Súlyos mulasztást követ el minden olyan hatóság, amely költségvetésének legalább egy ezrelékét nem ismeretterjesztő művek megíratására fordítja. A tudományos intézeteknél ennek az aránynak legalább 1% kellene lennie.

Óriási közfeladat lenne a kereskedelmi reklám, marketing és PR átalakítása profithajszoló rászedésből teljes értékű ismeretterjesztéssé. (Érdemes tudni, hogy a reklámra fordított évi 160-180 milliárd forint meghaladja a tudományos szféra költségvetését.)

A tudományos kormányzatnak tudatosabban és hatékonyabban kellene ösztönöznie az ismeretterjesztést, különösen annak önszerveződő és öntisztuló folyamatait. Számon kellene tartani, elvárni és díjazni nem csak a tudományos, hanem az ismeretterjesztő publikációkat is.

Ebben a Változó Világ Íróiskolája példamutató szerepre törekszik.

Hasonló feladat vár az oktatási rendszerre is. A szakdolgozat-készítés valójában egy tömeges íróiskola, amely jelenleg gyenge hatékonysággal működik. A szakdolgozat-készítés az életen át tartó tanulás gerincévé is tehető, teendő. Elemi elvárás kellene legyen a közszereplők esetén.

Speciális szerep vár a hagyományos és az új, internet alapú könyvtárakra és könyvforgalmazókra. Egyre fontosabb lenne igazán igényes és intelligens válogatásokkal kielégíteni az érdeklődőket, különösen az ismeretszerzés esetében.

Reális és nagyszerű lehetőségek állnak rendelkezésre minden felelősséget érző ember, szervezet és hatalom számára. A Változó Világ Mozgalom mindenkit buzdít a cselekvésre, és mindenki számára, aki kész cselekedni, partner.

MTI-OS közlemény