Hetvenévesek,
akik a Márciusi forradalom centenáriumának, a szocialista korszaknak első évében,
1948-ban születtek. Tavaly az 1947-ben, jövőre az 1949-ben születtek
ünnepelhetik ezt a kerek évfordulót. És még több százezren lehetnek a még
idősebbek. Ezek az emberek tevékeny életük nagy részét éppen ebben a bő negyven
évig fennálló szocializmusban élték le.
Ez a nagy nemzedék most a számvetés és számadás idejét éli. Nem egy könnyű
feladat. Közben súlyos terhek is nehezítik. Tudjuk, milyen nagymértékben
romlott az egész magyar nép egészsége, anyagi helyzete is.
És mégis, talán a legrosszabb az, hogy ez a nemzedék úgy érezheti:
leszegett fejjel kell kivonulnia az életből.
De nem!
Nem kell leszegett fejjel élni, szégyenkezve és csalódottan elhagyni a
világot!
Senki ne higgyen illetéktelenek ítéleteiben történelmi kérdésekben! Ezekben
a kérdésekben a történelem az illetékes.
Az, hogy nagy történelmi távlatban hogyan kell értékelni a társadalom
elkerülhetetlen és elodázhatatlan jobbításának első komoly szocialista
kísérletét, a következő nemzedékek felelőssége.
Ami most – mindenekelőtt erkölcsi – parancs mindenki számára:
tisztelettel viszonyulni a mai 60-as, 70-es és idősebb korosztály szorgalommal,
becsülettel, ember módján leélt életéhez. Nem az az érdem, hogy valaki – utólagos bevallása szerint – bomlasztotta rendszert, hanem az, hogy építette azt az országot, amelyet ma
ismerünk, nevelte és taníttatta a mai fiatal nemzedékeket.
Az emberek nagy része tudatosan és bizakodással tette a dolgát, örült minden eredménynek, büszke volt rá . Másik nagy része távol tartotta magát
politikától, ideológiától, pátosztól, de tevékeny részese volt egy rendezett,
fejlődő és biztonságos életnek.
A pontos számvetést mindenkinek magának kell elkészítenie, szabadon,
politikai és ideológiai manipulációktól mentesen. Mindenkinek van egy saját
sorsa, saját igazsága, azt ő ismeri jól. Ő tudja, mennyit sikerült elérnie céljaiból, mennyi
jót és mennyi rosszat tett, miben és miért hibázott, mit kell megbocsátania,
vagy miért kellene neki bocsánatot kérnie.
De azért, hogy 1948 és 1989 között élt tevékenyen, tanult, dolgozott, tervezett és álmodott, senkinek nem kell szégyenkeznie. Még kevésbé hazudni, hamisan tanúsítani,
igazodni a napi politikai és ideológiai kurzusokhoz.
Közben nem csak az idős generációt kell feloldani ettől az igaztalan görcstől,
ettől az igaztalan sorstalanságtól.
Fel kell oldani a fiatalabb nemzedékek görcseit is: igaztalanság
szüleiteket és nagyszüleiteket szerencsétleneknek, balgáknak tartani, és megtévedten azt kérdezni tőlük: „Miért tűrtétek?”
Legyetek tisztelettel szüleitek és nagyszüleitek iránt, és segítsetek most
nekik, az egész társadalomnak ebben a sürgető történelmi igazságtételben!
Változó Világ Mozgalom
Egyetértesz
céljainkkal?
Támogatod
valamelyik – netán több – kezdeményezésünket?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!
*
* *
