Tudás és Acta

A Változó Világnál régi hagyomány évente kiemelni valamely témát azok közül, amelyek fontosságuknál fogva egyébként is állandó figyelmet kapnak. Így 2017 a tudás éve lett.

De mi is közelebbről a tudás, és miképpen kell látnunk jelenlegi helyzetét? Mennyire lenne helytálló az a hétköznapi összbenyomás, hogy a tudás, a tudomány történelmi válságban van, hanyatlik, vesztésre áll a feltámadó és agresszív vallásossággal szemben?

A téma is hatalmas, szinte áttekinthetetlen, a helyzet is hihetetlenül bonyolult és ellentmondásos. Egy egész vaskos monográfia nem lenne elég a teljes kép lerajzolásához, hát mit is lehetne felelősséggel kijelenteni egy rövid jegyzetben?

Legelőször is azt, hogy minden okunk megvan arra, hogy bízzunk a tudás erejében, csodás mindenhatóságában.

A helyzet valóban bonyolult és ellentmondásos, de okos és következetesen végrehajtott tervekkel, ha tetszik: tudáspolitikával jelentősen hozzájárulhatunk a szükséges haladáshoz.

Ezen a téren a VVM álláspontja szerint változatlanul az a legfontosabb stratégiai cél, hogy a tudomány önálló hatalmi ággá váljon.

Különösen fontos és termékeny fordulat lenne nyitottá, és nem mellesleg demokratikussá tenni a tudomány világát, amely jelenleg igen zárt állam az államban, igen erőteljes feudális vonásokkal. Itt természetesen nem arról van szó, hogy „demokratikus” szavazással legyen eldöntve a tudós vita. Annál inkább szükséges a demokratikus kormányzás, a mindig is szűkös erőforrások és lehetőségek méltányos megosztása, a korrekt ellenőrzés stb.

Egy sajátos szelete ennek a problémarengetegnek a tudományos nyilvánosság, a publikálási és az ismeretterjesztő lehetőségek. Itt régi közismert panaszok vannak amiatt, hogy néhány – zömében multinacionális – agresszív üzleti vállalkozás uralja a terepet, amely kihasználja a tudósokat szakmailag és anyagilag, közben hatalmas közpénzeket is elszívva.

A Változó Világ portál válaszképpen egy új online tudományos lapot indított a tudás évében, Acta Mundi címmel. Tisztában vagyunk a kezdeményezés szerény, szinte jelképes jelentőségével, de komolyan vesszük a feladatot. Igyekszünk majd rugalmasan alkalmazkodni a szerzői és az olvasói igényekhez, de következetesen kitartva néhány alapelv mellett.

Ezer további lehetőség kínálkozik a tudás témájában.

Példaképpen említenénk azt a kezdeményezésünket, hogy a politika számára legyen biztosítva merítés lehetősége a tudásból, ami egyúttal egy minőségi követelményt is támasztana a politikával szemben. Eszerint az országgyűlési képviselők (és frakciók) elsősorban az MTA által akkreditált tudósok közül választhassanak szakértőket, Hasonló lehetőséget, illetve követelményt kellene érvényesíteni a képviselőjelöltek vonatkozásában. Közpénzt áldozni arra, hogy üres frázisok röpködjenek a levegőben, vagy azokkal tele legyen plakátozva az ország, bűn! Arra kellene normatív kereteket biztosítani pártoknak, jelölteknek, hogy igényes tudományos kutatások, elemzések készüljenek egy-egy társadalmilag fontos és aktuális témáról, ezeket tartalmas konferenciákon, workshopokon lehessen megvitatni, széles nyilvánosság mellett.

Hasonló konkrét kezdeményezések tucatjával találhatók a VVM anyagaiban.

Napirenden tartjuk, és lépést tartva az élettel, gyarapítjuk is azokat

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal? Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket? Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

* * *

Jog vs biznisz

Magyarországon jó ideje dilik az a jelenség, hogy egy új jogszabály érvénybelépése körül erre szakosodott cég konferenciákat, előadásokat, tanfolyamokat, workshopokat kezdenek hirdetni, kávéval vagy ebéddel egybekötve, de akár így, akár úgy, igen boros, néha kifejezetten botrányos áron.

Piacgazdaságban kínálni azt, amire van igény alapvető emberi jog. Vagy mégsem ennyire egyszerű a helyzet? Mert igény van egészségre, tudásra, demokráciára, biztonságra stb., és mindezek elsődlegesen és közvetlenül az állam biztosítja. A kicsi állam egy kicsit, a nagy és erős állam is, bár kétségtelenül nagyobb nyomatékkal és hangerővel.

Annak kellene természetesnek, és alapvetően ingyenes lennie, hogy az állam becsületesen és értelmesen elmagyarázza törvényeit jogalanyainak. Erre még jók lehetnek a konferenciák, előadások, workshopok stb., de még inkább szükség lenne bárki által elérhető napra kész írásos anyagokra. Elektronikus formában ennek közvetlen költsége 0, írd és mondd: nulla forint. Akkor is, ha 10 millió ember tölti le.

Amióta van körszerű jogállam, a törvény(tervezet)hez biggyeszteni kel egy többnyire alapos és részletes indoklást. Nos, kellene – kötelező módon – ennek a párja: az alkalmazási segédlet. E mellett nélkülözhetetlen lenne egy korrekt és intelligens ügyfélszolgálat (minden jogszabálynak ki kellene jelölnie a tárgyában illetékes hatóságot, és ennek kellene fenntartania a szükséges ügyfélszolgálatot).

Mindez megszűntetné a most virágzó bizniszt? Megszűnnének munkahelyek? Ez a fajta biznisz velejéig romlott: kizsákmányolja az érintett emberek, szakemberek, vállalkozó félelmét, szorongását, nem ritkán szabályos kiszolgáltatottságát, ráadásul mindezt az érintett hatóságok egyes vezetőivel … szövetségben teszi, akik jellemzően busás előadó és szerzői jogi díjakat zsebelnek be. A tartalom és a minőség pedig igen ritkán van köszönő viszonyban a szolgáltatás árával.

Egyébként ez az áldatlan állapot nagyban rokon a kötelező továbbképzés még nagyobb méretű bizniszével.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Dohány és babérok

A dohányzás elleni harc változatlan fontos és aktuális feladat. Ezen a fronton világszerte, így itthon is jelentős változások történtek az elmúlt évtizedekben. Ugyanakkor, mintha ennek a problémának a viszonylagos súlya, és így a rá irányuló figyelem az elmúlt években csökkenne Ebbe nem szabad belenyugodni, a harcot tovább kell vinni.

Ezen a téren két nagy csatát kellene vállalni. Hazánkban is örvendetesen korlátozták a dohányzást közterületen, de alig jelenik meg a korlátozáspolitikában egy elsődleges szempont: a gyerekek védelme. Általánosságban a nem dohányosak érdekeit a jog elismeri, valamennyire érvényesíti. De a gyerekek nem nem-dohányosak, hanem egy különleges kategória. Ebben az esetben a jognak merészen túl kell lépni a közterületre való önkorlátozáson. Ahogy a gyermekbántalmazás otthon, magánterületen sincs megtűrve, így a gyerek mérgezését dohányfüsttel sem lehetne szankciók, jogi következmények nélkül.

Azt, hogy ezt pontosan jelenleg hogyan lehetne szabályozni (például azzal-e, hogy olyan lakásban, ahol terhes nő vagy fiatalkorú gyermek él, kötelező kijelölni helyet a dohányzásra oly módon, hogy a dohányfüst a védendő személyeket ne veszélyeztesse), a szakemberekre és a közvéleményre kellene bízni, de a lényeg az előrelépés ezen a téren. Ennek a rendelkezéscsomagnak azt is tartalmaznia kell, hogy tilos olyan helyiségben dohányozni, amelyben gyermek vagy várandós anya tartózkodik, illetve a szabadban sem lehet ezek közvetlen közelségében dohányozni. Értelemszerűen tilos lenne dohányozni, és közben karunkon vinni egy gyereket.

A másik csata, amit vállalni kell, a nemzetinek mondott dohánybolt-koncepció radikális korrekciója. Ez a hálózat az első Orbán-Semjén kormány hevesen kritizált öröksége, amely a kiskereskedelemnek komoly veszteséget, a koncesszió nyerteseinek komoly hasznot hozott, anélkül hogy reális érdemeket tudna felmutatni a dohányzás elleni harcban. A nagy gond ott van, hogy felülkerekedtek az üzleti szempontok, és aggályosan szélesítve a trafikok termékprofilját, azokat prosperáló minimarketté tette, ahelyett, hogy funkciót kaptak volna a dohányzás elleni harcban.

De hogyan lehetne biztosítani egy ilyen funkciót? Mindenekelőtt a trafikok alapvető átprofilírozásával. Kínálatukból ki kellene venni minden hagyományos terméket, ellenben kötelezővé kellene tenni a dohányzás ártalmaival kapcsolatos, illetve a dohányzásról való leszokást megkönnyítő gyógyszerek, teák, táplálék-kiegészítők, segédeszközök, könyvek és hasonlók forgalmazását. De ennek a funkciónak kellene alárendelni a trafikok egész külső és belső kialakítását.

Még azt is érdemes lenne megfontolni, hogy egyszerűen a patikákra bízni a dohánytermékek forgalmazását.

Végül megint csak azt szeretnénk hangsúlyozni: semmi okunk nincs pihenni nem létező babérjainkon. Még komoly harcok várnak ránk a dohányzás elleni harcban.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Hozzáférhető vezetők

A nép egyszerű fiai és lányai is nyertek bebocsátást a király elé, különösen a népmesékben. Az sem volt ritka, hogy a király ment ki – királyi pompájában vagy álruhában – a nép közé. Napjainkban ez a hagyomány jócskán megerősödött, hála a tömegkommunikációnak és a szédületes politikai marketingnek: már egyetlen étkezésünkről sem hiányzanak a király és emberei. Integetnek, mosolyognak, beszélnek, okosítanak, konzultálnak velünk, és újra, és újra.

Valójában a nép egyszerű fiai és lányai soha nem voltak ennyire távol tartva minden illetékes személytől, különösen a Nagyon Fontos Emberektől. A helyzet már lassan olyan (abszurd), mintha két különböző kaszthoz tartoznánk, vagy két távoli bolygón élnénk.

De ezért nem elsősorban a terrort kell okolni. Kennedy, Martin King, Palme, Rabin nem a terrorizmus áldozata, hanem a sötét politikának. És ugyanez a maffioid sötét politika osztja kasztokra a társadalmat.

Megfordíthatjuk-e a dolgokat, ha valami úton-módon mégis beeresztjük a nép egyszerű fiait és lányait a királyhoz? Biztosan nem. De ez biztosan egy jó és fontos lépés lenne.

Az elmúlt évtizedekben (kapitalista és szocialista országokban egyaránt) meghonosodott a gyakorlat, hogy minden vezető, a kerületi rendőrkapitánytól a miniszterig hetente vagy havonta fogadóórát tart. Ez a gyakorlat ma is létezik, szűkülő mértékben, kevés társadalmi hatékonysággal és még kisebb garanciákkal.

És éppen itt lehetne és kellene elérni egy alapvető fordulatot. Elvárás kellene lennie (amelyet kár minősíteni erkölcsinek, politikainak stb,), hogy minden rendű és rangú vezető általában hetente tartson legalább egy órányi fogadóórát, beleértve a miniszterelnököt, köztársasági elnököt, minden elnököt stb. Mert nem lehet olyan fontos és elfoglalt személy, akinek hetente nem telne egy órára a néppel való találkozásra.

Ha viszont ezt a kötelmet valamilyen jogi formában rögzítenénk, igen fontos lenne olyan – átlátható – garanciákat is adni az intézmény jó, ésszerű működésére.

De ezzel nem merül ki a társadalmi igény. A vezetők számos más formában és módon elérhetőeknek kellene lenniük. Itt van például az email, mint az egyik leghasznosabb eleme az elektronikus világnak. Itt a helyzet igen változó, rapszodikus: ciklusról ciklusra más koncepciók jönnek divatba, de néha sűrűbben is. Érthető módon azt nem lehet elvárni, hogy egy miniszter személyesen válaszoljon minden neki küldött levélre, de ahogy elvárható egy cégtől, hogy legyen megfelelő ügyfélszolgálata, elvárható ez minden hatóságtól is.

Igen, bőséges tapasztalatunk van, mennyire lehet formálissá, bizonyos esetekben cinikusan üressé, gőgössé tenni a válaszokat. Ebben miniszterek és miniszterelnökök remekelnek, még akkor is, ha parlamentben a honatyáknak válaszolnak, el lehet képzelni, mit kap a nép sokat emlegetett egyszerű fia. Mégis újra és újra követelni kellene, hogy a vezetők úgy vezessenek, mint egyenlők az egyenlők között.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Szegény harc a szegénység ellen

A szegénység, a politikailag korrekt kicsengésű mélyszegénység, a brutális nyomor sok ezer éve emészti a társadalmak nagy részét. De ez a kór ilyen vagy olyan formában a társadalom egészét mérgezi meg.

Szüntelenül teszünk, teszegetünk a szegénység ellen, és van is haladás. Statisztikák világosan kimutatják. És aligha kételkedne valaki abban, hogy az, ami az elmúlt évezredekben sokfelé tapasztalható volt a földi pokol bugyraiban, ma már elképzelhetetlen, legalább is tömeges méretekben.

De lehet-e nyugodt a lelkiismeretünk ezzel kapcsolatban? Ez nem költői, még kevésbé prédikáló kérdés. Komoly figyelmeztetés akar lenni.

Fel kell, és el kell ismernünk, hogy alig foglalkozunk a szegénység szívós fennmaradásának igazi okaival, leküzdésének igazi alternatíváival.

Megint csak évezredes intelem: ne halat adj az éhes embernek, hanem tanítsd meg halászni. (Bár a legjobb lenne először adni neki egy halat, és utána megtanítani halászni.) Igaz, hogy ez nem tárja fel a szegénység okait, de addig sem lenne szabad fenntartani a szegény kiszolgáltatottságát, hanem tartós működő megoldást kellene segíteni.

A napokban is hírt kaptunk, hogy Magyarország egyik leggazdagabb embere egy milliárd forintot ad a szegény családok megsegítésére. Egy milliárd forint valóban hatalmas összeg (csak azok számára nem az, akik naponta stadionok sorsáról döntenek.) Ezzel a magyarországi szegények nagy részét meg lehet vendégelni egy rendes ebéddel (falodai árfekvésben gondolkozva). Megkapják? Vagy más úton-módon lesznek megsegítve. Legyünk jóhiszeműek és bizakodóak, de ismerve Gates, Zuckerberg és hasonló dollármillárdos „közadományait”, jogosabb, ha szkeptikusok maradunk.

Ami tehetünk: dolgozni a szegénység igazi okainak feltárásán, és keresni halásztanfolyam-típusú ötleteket, projektterveket. Az előbbi bizonyos értelemben fontosabb, de ez utóbbi gyorsabban kezdhetne hatni.

Minden esetben a VVM mind a két feladatra vállalkozik a maga erejével és eszközeivel, közben pedig felhívunk minden becsületes embert és szervezetet a bekapcsolódásra.

És hogy ne puszta szószaporításnak tűnjön üzenetünk, ismertetjük az első javaslatunkat ebben a műfajban: a Pilóta-iskola kezdeményezést.

Ennek lényege egy pályázat lenne, amelyre olyan iskolák jelentkezhetnének programtervekkel, amelyeknek tanulói jelentős része szegény családokból való. A terveknek elképzeléseket kellene tartalmazniuk egyrészt az iskola felújításával, fejlesztésével kapcsolatban, másrészt oktatási, nevelési, művelődési, közösségépítési stb. elképzeléseket. Feltétel lenne még az is, hogy mindenki: az iskola személyzete, a diákok, a szülők komoly személyes közreműködést is vállalnak. A nyertes iskolák pedig komoly anyagi és egyéb segítséget kapnának egy vagy több évig, közben és utána pedig tapasztalataikat, példájukat a támogatók széles körben népszerűsítenék. Egy milliárd forintból 10-20 ilyen pilóta-iskolát lehetne indítani. Ezzel mind a szegénység elleni harc, mind a magyar oktatás megmentése egy szép győzelmet arathatna.

A közeljövőben további hasonló kezdeményezéseket ismertetünk.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Jeruzsálem és a salamoni alternatívák

Száz éve már, hogy egyre vészterhesebb konfliktus tartja foglyul, mérgezi a Termékeny félholdat. Egy kétezer éve a világon szétszórt nép vetette meg újra lábát ősei földjén, látványosan építi és erősíti ősei dicső évszázadokat látott államát.

Csakhogy ez a szentnek tartott föld soha nem volt senki földje, éppen ellenkezőleg, sokan követelték, harcoltak érte. A hódítók között voltak távoli rómaiak, nyugat-európai keresztesek, brit gyarmatosítók, meg közeli ottománok. Alattuk pedig az arabok tengere, és száz nép menekültjei.

Sokan rossz szemmel nézték a zsidók visszamenekülését őshazájukba, őket pedig két nagy erő hajtott, és hajt ma is: az őshaza misztikus imádása és a biztonság zsigeri igénye. És lám, most újra két anyja perlekedik a csecsemőért. Ítélj, Salamon („Béke”!), kié a csecsemő! A kard fenyegetően magasodik… De salamoni ítélet nincs. Fegyveresek, rakéták, pénz, politika, diplomácia feszül egymásnak. Az egész világ bele van sodorva a vég nélküli konfliktusba.

Csecsemő itt minden négyzetméter, de a legcsodálatosabb csecsemő Jeruzsálem, a szent város.

És most megszólalt Donald Trump: az Amerikai Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet az Izráeli állam fővárosának. Az Amerikai Egyesült Államok szuverén állam, joga van véleményt formálnia bármely kérdésben. Csakhogy az Amerikai Egyesült Államok még szuperhatalom. Ezért ez a látványosan egyoldalú nyilatkozat nagy súllyal esik latba. Csakhogy itt nem egy piaci mérleg áll, hanem egy hihetetlenül bonyolult probléma. Emberi elme nem képes kiszámítani egy ilyen lépés következményeit, ezért nem egyoldalú lépések, hanem közös bölcs döntések kiérlelése és szentesítése.

Egy Jeruzsálem legyen-e (egységes és oszthatatlan, mi tagadás, jól hangzik). Vagy két Jeruzsálem legyen-e (a béke és a testvériség jegyében, hát ez sem hangzik rosszul).

Vagy 12 Jeruzsálem legyen-e? Amihez igen közel állunk. Érdemes ugyanis a – római – Vatikáni „formulára” gondolni. A modern szekuláris szellem számára első látásra az egyházi állam bizarr, jogállamilag aggályos kövület, de mélyebben belegondolva, és a történelem súlyát elismerve, el kell fogadni, hogy indokolt egy ilyen megoldás fenntartása, mindaddig, amíg igény van erre. De ekkor nem csak a katolikus egyháznak, de majdnem egy tucat más keresztény egyháznak is „járna” hasonló státusz, és hol máshol, ha nem Jeruzsálemben? Azt is figyelembe kellene venni, hogy már a jelenlegi helyezet is igen közel áll egy ilyen megoldáshoz, hiszen egy sok vallás és egyház igen jól szabályozott és garantált státuszt élvez Jeruzsálemben (mellesleg egész Izráelben, lásd például a Bahái egyház).

És ha már ezt felhoztuk, nem lehet elhallgatni, negligálni a nemzetek hasonló igényét afféle élő nemzeti „skanzenekre”.

Látszólag ezek a felvetések inkább arra lennének jók, hogy még bonyolultabbá tegyék a problémát. Valójában – biztosak vagyunk ebben – nagyobb fényt és erősebb impulzust adnak a jó megoldás keresésében.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A civil világ tehermentesítése

Ki tudja, hány az élő civil szervezet hazánkban. Bizonyára több, mint százezer. Ennek nagy része, talán 90%-a egypár százezerből, vagy akár pár tízezer forintból „él meg”, no meg egynéhány ember lelkesedéséből, rokonok és barátok támogatásából.

Bizonyosan nem ritka, ha egy-egy civil szervezet működése fiktív, vagy éppenséggel haszontalan, vagy más kevéssé hízelgő jelző illik rá. De a többiek nélkül Magyarország kevésbé jó, kevésbé színes, kevésbé civil lenne, és az semmiképpen nem lenne jó. Közös, fontos társadalmi érdek a civil kezdeményezések, energiák, szándékok szabadon és hatékonyan működhessenek.

Az igen sok akadály és probléma között van egy fölöttébb triviális, de mindenkit – de különösen a kis szervezeteket – terhelő gond: a könyvelés. Mert egy ilyen komoly, már-már poroszosan pedáns országban könyvelni muszáj. És itt mi a jellemző: a civil szervezet megbíz egy könyvelő irodát, amely általában egy szerény fix díjért el is vállalja a feladatot, de – érthető módon – a fix alapdíjért járókon túli könyvelési tételekért 200-300 forintot számláz. Így adódhat az, hogy egy jólélek befizet egy közhasznú szervezetnek 200 adományt, és ez automatikusan nettó veszteséget okoz a szervezetnek.

Jó, rendben, ne legyen ennyire szegény az adományozó, és fizessen be 500 forintot! Rendjén való, hogy ebből a pénzből az üzleti vállalkozás többet profitál, mint a közhasznú szervezet?

De mekkorának kellene lennie a befizetett összegnek, hogy a belőle levont könyvelői „jutalék” ne legyen tisztességtelen?

És még szó nem eset a banki költségekről.

Ezért az enyhén szólva abszurd helyzetért nem az üzleti partnereket kellene okolni (feltéve, hogy nem viszik túlzásba az ügyeskedést). De egyáltalán nem az a cél, hogy valakit vagy valamit okoljunk, hanem hogy megoldást találjunk erre a kerékkötő helyzetre.

A megoldás pedig egyáltalán nem tűnik nehéznek: a kormányzatnak – okos versenyeztetéssel – ki kellene dolgoztatnia egy olyan szoftvert, amely teljesen megfelel a civil szervezetek könyvvezetési igényeinek, és amelynek segítségével külső cégek igénybevétele nélkül is tudnának eleget tenni könyvelési, adózási, bejelentési stb. kötelezettségeinek. Ezt a szoftvert és a szükséges szakmai segítséget a kormányzatnak térítésmentesen kellene biztosítani a civil szervezetek nagy többségének.

A kormányzat minden évben milliárdokat költ néhány gondosan kiválasztott civil szervezet szép ötleteinek támogatására. Egynéhány milliót ráfordítani arra, hogy a nagy többségnek könnyebb legyen a működése, olyan feladvány, amelyet egy jó kormányzás nem utasíthat vissza.

Ami viszont a banki kormányzat tehetne a civil világért: kötelezni a bankokat egy külön civil szervezeteknek szóló csomag kialakítására. Ez azért lenne jelentős segítség, mert ismerjük a bankok gyakorlatát: mindenki abban versenyez, hogy az ő ajánlata minél körtébb legyen a másik bank almájával szemben. Csak egy ilyen műfaji megkötés teremthet valóságos – és így jótékony – versenyt, a közhaszon érdekében.

Változó Világ Mozgalom

* * *