1%-os rendelkezés 2017

Rendelkezni a tőled már beszedett személyi jövedelemadó 1%-áról

a te jogod.

A rendelkezés nem növeli, és nem csökkenti adódat, megoldható mindennemű költség nélkül.

Rendelkezésed következménye az, hogy ezzel az összeggel nem a kormány, hanem az általad szabadon választott civil szervezet gazdálkodik, teljesíti küldetését.

                

A rendelkezés leadható:

1. Az önálló személyi jövedelemadó-bevallás részeként (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.

2. Munkáltatói adó-megállapítás esetén a munkáltatónak. Ennek határideje 2017-ben: május 10.

3. Mindkét esetben a bevallástól elkülönülten is továbbítható a NAV-hoz (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.

 

Két fontos formai szabály:

1. A rendelkezést egy 16EGYSZA jelű (a NAV-oldalról letölthető) nyomtatványon, vagy annak tartalmával egyező lapon kell megtenni.

2. Ha a rendelkezést a munkáltatónak vagy ügyfélszolgálaton adjuk le, azt borítékba kell tenni, a borítékra ráírni a rendelkező adóazonosító számát, a borítékot leragasztani és a ragasztás helyén aláírni. Postai feladáshoz ezt a borítékot egy nagyobb borítékba kell tenni.

A Változó Világ Mozgalomért Közhasznú Alapítvány javára tett rendelkezés kinyomtatása

A bűn állatkertje

A Változó Világ Mozgalom ma megdöbbenéssel értesült a World Press Photo döntéséről, amely az ankarai orosz nagykövet gyilkosáról készített képnek ítélte 2017 évi fődíját.

Ez a döntés beleillik abba az egyre torzabb világfelfogásba, amely jó ideje gyakorlatilag egyeduralkodó a nyugati világban, és amelyben mindenféle erőszak és egyéb hasonlóam elfogadhatatlan jelenség szabad bejárást kap a tömegkultúrába, sőt, – így vagy úgy – magába az életünkbe.

Az erőszak, a háború, a rabszolgaság, a szociális és a szexuális kizsákmányolás, a drog, a korrupció, az igazságtalanság mind az emberiség ellensége, nem szalonképesek a szabad és felelős emberek környezetében.

Azt lehet magyarázni, hogy egy gyilkos ábrázolása nem a gyilkos és a gyilkosság dicsőítése. Igen, csupáncsak kacérkodás a szenzáció, amely ugyanannak a torz világfelfogás egyik szent eleme. Csakhogy ez elfogathatatlan.

Még most is élnek bizonyos erkölcsi és etikai szabályok – és ezek jelen esetben át lettek hágva, de a cél éppen az kellene, hogy legyen: megerősíteni ezeket az erkölcsi és etikai szabályokat.

Azt valljuk: egy ember meggyilkolásának közvetlen megmutatása mélyen sérti az ember méltóságát, és még inkább az erőszak elvetésének alapelvét.

Civilizációnk elsőszámú törvénye hirdeti: „Ne ölj!”. Ennek természetes folyománya: „Álld el minden útját az ölésnek!”

Ha díjazod, és lobogtatód az őrjöngő gyilkos „bátran és mesterien elkészített” képét, ezer kacska lélekbe ülteted a gyilkos magvát.

A Változó Világ Mozgalom nem régen azt kezdeményezte, hogy a nyilvánosság elvonásával fojtsuk meg a terrorizmust.

A szent szólásszabadság cifra maskarájában riszáló szenzációhajhász média az ilyen javaslatokat képtelen észrevenni, a bűn elrejtése a neki való állatkertbe olyan erkölcsi és intellektuális teljesítmény lenne, amelyre a média ma alkalmatlan.

Szabad és felelős emberek olyan erős közössége szükséges ehhez, amilyet még nem látunk, de amely könnyen felépülhet. Mert szüksége lenne rá a világnak.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A vég kapujában

Az emberiség jelenlegi életmódja – és ez régóta nem titok – végzetesen pusztítja a Földet, egyetlen és pótolhatatlan életterünket.

Már azzal is pusztítjuk a Földet, hogy mértéktelenül fogyasztjuk mindazt, amit mohóságunk megkíván, függetlenül attól, hogy az megújul-e, vagy sem, de közben gátlástalanul mérgezzük is környezetünket, már a fogyasztás kiszolgálásával, egészen a fogyasztás természetes és természetellenes végtermékeiig.

Mentség-e a többség számára, hogy a fogyasztás döntő része egy kisebbségé?

Nem mentség. A többség is bűnrészes a kisebbség emberiség elleni bűnének elkövetésében. A megalkuvás, a butaság és a gyávaság pedig nem enyhítő körülmény, hanem erkölcsi gyalázat.

Ennyire súlyos lenne a dolog, hogy ilyen erős szavakra legyünk feljogosítva?

Nem, a helyzet még súlyosabb! Annak igazi súlyát nem áll módunkban megismerni, de több, mint elegendő ismeret áll rendelkezésre, hogy határozottan állíthassuk: a helyzet drámai, fenyegető, minden józan képzeletet felülmúlóan súlyos.

Feltehetőleg jelenleg a legsúlyosabb helyzetben van a világóceán, amely annyira szennyezett, hogy egy kiszámíthatatlan katasztrófa kezdődhet bármely pillanatban. A világóceán pedig a Földi víz, a Naprendszer legrejtélyesebb és legfontosabb élőlényének teste.

Súlyos helyzetben van a talaj. Drámai módon csökken a termőtalaj, a fennmaradó nagyrésze vegyszerekkel, beleértve mindennemű mérgekkel teleitatva. Drámai módon csökkennek az erdők.

Súlyos helyzetben van a légkör. Az ózonréteget rongáló, az üvegházhatást növelő, az allergiás és a légúti megbetegedéseket elősegítő gázok, por, füst stb. mennyisége kritikus, több esetben katasztrofális.

Súlyos helyzetben, kimerülőben vannak a földalatti kincseink.

A földi bioszféra több rendszere, így különösen a klíma és a mikroorganizmusok világa súlyosan meg van bolygatva. Ezért katasztrofális időjárási szélsőségekre és egyre fenyegetőbb járványokra kell számítani.

Közben a politika esztelenül folytatja kicsinyes és rövidlátó hajszáját az eddigi megszokott mederben. Ezer felelőtlen szó hangzik el a termelés és fogyasztás növelése érdekében, néhány obligát szlogen a környezet megóvásáért, és szinte soha semmi az égbe kiáltó szociális különbségekről, legfeljebb ellenzékben, de akkor sem „rendszerbántó” éllel.

Az emberiség menekülése a végtől akkor válna reálissá, ha eljutnánk közmegegyezésig: a fogyasztást össztársadalmi szinten gyors ütemben felére kellene csökkenteni, mindezt úgy, hogy az emberiség szegényebb többségének az életszínvonalán méltányosan kellene javítani.

De nehéz lenne-e egy mai vezető politikus, oligarcha, bankár, celed meg hasonlók havi több millióra rúgó (látható és nem látható) fogyasztását nem hogy felére, hanem mondjuk harmadára csökkenteni?

Ergonómiailag és gasztronómiailag ez gyerekjáték lenne, politikailag ez ma még utópia.

Igen, az eszelős utópiák tűzzel-vassal való megvalósítása csúful visszaveti a haladást.

De itt most már az emberiség megmeneküléséről van szó.

Tehát?

Egy a lehetséges válasz: igaz ügyre megesküdő emberek ereje kell.

Az igaz ember legenda. Szánalmas, ha valaki mell döngetve annak kinyilvánítja magát.

De megesküdni az igaz ügyre, megesküdni a tudásra és a közösségre felelős, bátor tett.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A tanulmány leadva jó

Megalapozottnak tűnik a vélekedés, hogy a tanulmánykészítés a korrupció egyik legdivatosabb és leghatékonyabb műfaja lett.

Ennek többszörös a hátránya, hiszen egyrészt sokfelé megkönnyíti és virágoztatja korrupciót, másrészt hiteltelenné teszi a tanulmánykészítés munkáját, megrontja a tudományra megesküdt embereket.

Közben erre a fajta visszaélésre komoly csapást lehetne mérni, éspedig egy igen egyszerű intézkedéssel: kötelezővé kellene tenni minden tanulmány egy példányának leadását egy speciális levéltárba, azzal, hogy legfeljebb három év elteltével a tanulmányok kutathatók, 10 év elteltével pedig publikussá válnak.

Természetesen, ha ezek a tanulmányok különféle titkos részeket tartalmaznak (szabadalmi, nemzetbiztonsági stb.), akkor státuszuk ehhez igazítható lenne.

Aligha kellene megindokolni az intézkedést, illetve magyarázni várható hatását. Az is fölöslegesnek tűnik, hogy ecseteljük annak fontosságát, sürgősségét. Ahogy a 2016. december 7-i közleményünkben is megemlítettük, az utóbbi időben új szleng jelent meg a hazai médiában: az EU pénzek „elkutatása” (a régi, kevésbé elegáns változata „eltapsolni”). És valóban, hatalmas, hétköznapi ésszel felfoghatatlan összegek folynak így el. Nem csak EU-, de hazai források is. És az sem kevésbé bűnös dolog, ha nem köz-, hanem „magán”-pénz indul tévútra (talán egyesek még emlékeznek egy nagy hazai kommunikációs multi „tanulmányokkal” megalapozott „nyugat-balkáni” pozíciószerzésére).

Izgalmas történetet osztana meg velünk egy alapos tanulmány az elmúlt évtizedekben elkészült tanulmányokról. Külön, és nem egyszerű kérdés a tanulmányi műfaj határairól.  Mert ugyebár egy egyszerű vagyonértékelés már miért tartozna ide? Vajon ki emlékszik arra, hogy amikor 1995-ben Horn Gyula azzal szembesült, hogy Magyarország többet költött – külföldi cégeknél – vagyonértékelésre, mint amennyi bevétele jött össze e vagyon „értékesítéséből”, a rosszullét kergette. Igen ám, de ezek a „vagyonértékelések” nem csak az ócskavas-leltárt tartalmaztak egy ágazatról, hanem hellyel-közzel annak történetét, de főleg a kapcsolódó piac immár igen precíz felmérését is.

Hasonlóképpen a különféle megvalósíthatósági, hatás- és közvélemény-kutató tanulmányok a nemzeti emlékezet részét képezik. Ha büszkénk lehetnénk egy-egy részére, ha nem.

Mivel jelen javaslatunk a levéltárakat hozta a képbe, emlékeztetnénk egy másik kezdeményezésünkre is: többszörösen indokolt lenne a levéltárakat átadni az MTA által képviselt tudomány világának.

A Változó Világ Mozgalom nem találna semmi kivetnivalót abban, ha a kormányzat rendelne egy tanulmányt javaslatunk megvalósíthatóságáról. Ha igen, ha nem, azon leszünk, hogy a javaslat napirenden maradjon.

Változó Világ Mozgalom

* * *