2017. február 10., péntek

A vég kapujában

Az emberiség jelenlegi életmódja – és ez régóta nem titok – végzetesen pusztítja a Földet, egyetlen és pótolhatatlan életterünket.
Már azzal is pusztítjuk a Földet, hogy mértéktelenül fogyasztjuk mindazt, amit mohóságunk megkíván, függetlenül attól, hogy az megújul-e, vagy sem, de közben gátlástalanul mérgezzük is környezetünket, már a fogyasztás kiszolgálásával, egészen a fogyasztás természetes és természetellenes végtermékeiig.
Mentség-e a többség számára, hogy a fogyasztás döntő része egy kisebbségé?
Nem mentség. A többség is bűnrészes a kisebbség emberiség elleni bűnének elkövetésében. A megalkuvás, a butaság és a gyávaság pedig nem enyhítő körülmény, hanem erkölcsi gyalázat.
Ennyire súlyos lenne a dolog, hogy ilyen erős szavakra legyünk feljogosítva?
Nem, a helyzet még súlyosabb! Annak igazi súlyát nem áll módunkban megismerni, de több, mint elegendő ismeret áll rendelkezésre, hogy határozottan állíthassuk: a helyzet drámai, fenyegető, minden józan képzeletet felülmúlóan súlyos.
Feltehetőleg jelenleg a legsúlyosabb helyzetben van a világóceán, amely annyira szennyezett, hogy egy kiszámíthatatlan katasztrófa kezdődhet bármely pillanatban. A világóceán pedig a Földi víz, a Naprendszer legrejtélyesebb és legfontosabb élőlényének teste.

Súlyos helyzetben van a talaj. Drámai módon csökken a termőtalaj, a fennmaradó nagyrésze vegyszerekkel, beleértve mindennemű mérgekkel teleitatva. Drámai módon csökkennek az erdők.

Súlyos helyzetben van a légkör. Az ózonréteget rongáló, az üvegházhatást növelő, az allergiás és a légúti megbetegedéseket elősegítő gázok, por, füst stb. mennyisége kritikus, több esetben katasztrofális.

Súlyos helyzetben, kimerülőben vannak a földalatti kincseink.
A földi bioszféra több rendszere, így különösen a klíma és a mikroorganizmusok világa súlyosan meg van bolygatva. Ezért katasztrofális időjárási szélsőségekre és egyre fenyegetőbb járványokra kell számítani.
Közben a politika esztelenül folytatja kicsinyes és rövidlátó hajszáját az eddigi megszokott mederben. Ezer felelőtlen szó hangzik el a termelés és fogyasztás növelése érdekében, néhány obligát szlogen a környezet megóvásáért, és szinte soha semmi az égbe kiáltó szociális különbségekről, legfeljebb ellenzékben, de akkor sem „rendszerbántó” éllel.
Az emberiség menekülése a végtől akkor válna reálissá, ha eljutnánk közmegegyezésig: a fogyasztást össztársadalmi szinten gyors ütemben felére kellene csökkenteni, mindezt úgy, hogy az emberiség szegényebb többségének az életszínvonalán méltányosan kellene javítani.
De nehéz lenne-e egy mai vezető politikus, oligarcha, bankár, celed meg hasonlók havi több millióra rúgó (látható és nem látható) fogyasztását nem hogy felére, hanem mondjuk harmadára csökkenteni?

Ergonómiailag és gasztronómiailag ez gyerekjáték lenne, politikailag ez ma még utópia.
Igen, az eszelős utópiák tűzzel-vassal való megvalósítása csúful visszaveti a haladást.
De itt most már az emberiség megmeneküléséről van szó.
Tehát?
Egy a lehetséges válasz: igaz ügyre megesküdő emberek ereje kell.
Az igaz ember legenda. Szánalmas, ha valaki mell döngetve annak kinyilvánítja magát.
De megesküdni az igaz ügyre, megesküdni a tudásra és a közösségre felelős, bátor tett.
Változó Világ Mozgalom


* * *