Kikezdeni a kizsákmányolást

A három legsúlyosabb emberiségelleni bűn a háború, a rabszolgaság és a kizsákmányolás – ezt vallja a Változó Világ Mozgalom.

A háború és a rabszolgaság elítélése ma már széles körben elfogadott, de a kizsákmányolás elítélése még erősen kommunistagyanús követelésnek tűnik, ezért a fejlett országok fejlett köreiben nem igen szalonképes.

Az igazság viszont az, hogy ma a Földön a kizsákmányolás erőteljesebb, agresszívebb és kiépítettebb, mint valaha.

Ezerszámra hozhatók fel konkrét egyedi esetek, amikor minden becsületes embernek el kellene fogadnia, hogy igenis kizsákmányolásról van szó, és ez elfogadhatatlan.

Egy ilyen példa az úgynevezett „szuverén” vagyis államadóságokat tovább hizlaló kölcsönök úgynevezett „kockázati” felára. Az elmúlt évtizedekben éppen a leggyengébb országok lakosságának sok ezer ilyen kölcsön után sok ezermilliárd dollár felárat kellett kifizetnie az ugye körmüket rágó hitelezőknek, a búsasan megfizetett „hitelminősítők” – és az egész tőke struktúra – falózása mellett.

De miért kell egy szegény országnak drágábban hitelhez jutnia, mint egy gazdagnak? Az ország-csőd kockázata miatt? Miért, hány ország-csődöt ismerünk az elmúlt évtizedekben?

Rendben van. Kockázat van.  De a körömrágásnak mi a valóságos költsége? Ha egy ország visszafizette a kölcsönét, a hitelezőnek nem kellene-e visszaadnia az adósnak a kockázati felárat?

A kockázati felár a kizsákmányolás egy ocsmány trükkje.

Az eddig kizsákmányolt felárat vissza kellene szolgáltatni, közben pedig indokolt lenne egy szakmai vita általában a hitelezési kockázatviselés mechanizmusairól. A kockázati felár olyan biztosítási díj lehet indokolt, amely a tényleges csődök következményeinek hárítására szolgálna, közösségi alapon.

Legyünk éberek és kritikusok! Leplezzük le a kizsákmányolás nagy és kis eseteit! Harcoljunk ellenük. Tapasztaljuk meg, hogy a társadalom ma már képes öntudatosan és becsületesen felvenni a harcot a kizsákmányolás ellen.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Szabadság-paktum

Ma az államok nagy része olyan hatalmas adóssághegyet görget maga előtt, amelynek a felszámolása szinte reménytelen. Éppen ezért ezt a helyzetet joggal nevezhetjük adósságcsapdának is. Csakhogy ez nem egy egyszerű üzleti csapda, hanem egy egész társadalom kárhoztatása pénzügyi rabszolgaságra.

Ebből a tragikus helyzetből a világ vagy egy hatalmas társadalmi kataklizmával, azaz egy régi típusú forradalommal, vagy egy merőben új forradalommal képes kitörni.

Ez az új típusú forradalom a ráció, az ésszerűség diadala lenne, amelynek természetes alkotó része az igazságosság, a szolidaritás, a felelősségtudat is.

Ezt úgy kell valósággá emelni, hogy az emberiség legjobb erői minden további késedelem nélkül kidolgozzák az adósságcsapda hatékony és végleges megoldásának részleteit, és belevágnak a program végrehajtásában.

Ezt szolgálná A Szabad Népek Szuverenitás Paktuma, amelynek részes állama első lépésben azt vállalják, hogy megfelelő reformokkal életüket, működésüket mindennemű hitel nélkül fenntarthatóvá, költségvetésüket szufficitessé (többlettel zárulóvá) teszik. Ezzel szinte egy időben a csatlakozó állam adósságát egy közösen működtetett Világ Szabadság Alap (VSZA) veszi át, és kezeli a különféle adósságok teljes lerendezéséig. Ehhez a VSZA-t a Paktum több eszközzel ruházná fel. Így mindenek előtt minden részes államnak kötelessége lenne a költségvetési többletének egy meghatározott részével törlesztenie saját tartozását. Másrészt a VSZA-t illetnék különféle a pénzügyi szervezeteket és szolgáltatásokat terhelő egységes adók, amelyek egységesen lennének érvényesek az összes részes állam területén. Ezen közben a olyan mechanizmusokat is kellene kialakítani, amelyek részén a VSZA által kezelt egyes állami adósság(maradványok) növekedése (amely megjeleníti  a VSZA kamatterheit) igazságosan kicsi, mindenképpen a pénzpiacon elérhető legkedvezőbb feltételeknél is jobb.

Hasonlóképpen kellene kezelni az egyes adósság(maradványok) nominális csökkentését is (aminek fedezete alapvetően a VMA-t illető adóbevételek). Ilyen szempontból egy pártatlan grémiumnak kellene elemeznie az egyes adósságok történetét. Magától értetődő, hogy másképpen kellene elbírálni egy adósságot, ha mögötte a szociális nyomor kényszere, vagy éppen fegyverkezési hajsza, presztízsberuházások, indokolatlan luxusfogyasztás stb. áll. Ugyancsak figyelembe kellene venni, hogy az adósság milyen arányban szolgálta közben a hitelezők érdekeit, vagyis megtestesítette az érintett nép kizsákmányolását.

Kétségtelenül fontos lenne, hogy mindennemű adósság-elengedés arányban legyen a kedvezményezett erőfeszítéseivel, a Paktumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésével.

Könnyen lehetséges, hogy akár 20-50 évre is szükség lenne, mire a VSZA felszámolná a szuverén adósságok hegyeit. Ennek viszont már semmi különösebb jelentősége nem lenne, ha egy ilyen forradalmi megoldással a népek fejlődése szabaddá és zavartalanná válna.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Nemzetközi kamatadó

A társadalomban túlságosan sok és túlságosan hatékony mechanizmusok növelik a különbségeket a leggazdagabbak és a legszegényebbek között. Ez mindig is aláásta a társadalmat, de a veszély ma még nagyobb. Ezért fontos, hogy egyre több, és egyre hatékonyabb mechanizmusok jöjjenek létre a különbségek csökkentésére.

Ilyen eszköz lehetne a kamat erőteljesebb adóztatása. Távlatban az látszik a legjobb megoldásnak, ha az adó egy az egész világra vonatkozó egységes kamatláb fölötti kamatrész után vetnék ki, és annak mértéke akár 80% lenne. Ez az egységes kamatláb 1% lehetne, hogy a lehető legnagyobb mértékben közelítse meg a különféle szentírásokban előírt kamatmentességet. Amíg nem érvényesíthető egy ilyen egységes világ kamat, addig küszöbnek a nemzeti bankok által meghatározott helyi alapkamatot kellene tekinteni.

Legelső lépésnek talán az is elfogadható, ha ez a kamatadó csak a nemzetközi kölcsönügyleteknél alkalmaznák.

Miért lenne fontos ez a kamatadó? Azontúl, hogy ezáltal forrást lehetne biztosítani a társadalmi különbségek csökkentésére, közvetlen módon lehetne orvosolni egy nagyon súlyos igazságtalanságot is: a nemzeti kockázati besorolás miatti igazságtalanságot. Ez utóbbi – többé-kevésbé önkényes politikai alapon meghatározott – mértéke nagyon súlyt rak a gyengébb országok hátára, és ugyanennyire aránytalan előnyhöz juttatja az egyik hitelezőt a másikkal szemben.

Érdemes rámutatni, hogy az elmúlt évtizedekben több ezer milliárd dollárt szedtek fel a hitelezők csak a kockázati felárak miatt, míg tényleg államcsőd és amiatti hitelezői veszteség alig volt. Igen fontos és tanulságos lenne ezeket az összegeket pontosabban kiszámítani.

A megoldás fontos eleme lenne az, hogy ez a fajta kamatadó egy nemzetközi alapba kerülne, amelyből elsősorban a kockázati felár áldozatait kellene kompenzálni, másodsorban pedig az állami adósságok felszámolását elősegítő programokra kellene fordítani (még mielőtt ezek a „szuverén” adósságok nem okoznák a világ pénzügyi rendszerének legdrámaiabb összeomlását).

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal? Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket? Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

Újra az államadósságról

A Változó Világ Mozgalom (VVM) érthetetlennek és elfogadhatatlannak tartja, hogy Magyarország, egy súlyosan eladósodott ország parlamentje – nyilvánvaló kormányzati hatásra – hiánnyal tervezett állami költségvetést fogadott el.

A VVM vallja: egy felelős állam nem engedheti át az adófizetők pénzét hitelezőknek. A világ számára jelenleg az államok nagy többségének tragikus eladósodása az egyik legnagyobb veszély. Sajnos, a jelenlegi kormány adósságcsökkentő politikája elveiben is következetlen (lásd az alkotmányban is szentesített 50%-os adóssági engedmény), gyakorlatában viszont hiteltelen, súlyosan aggályos.

Már az is hiteltelenné teszi, hogy folyamatosan deficites költségvetést javasol a parlamentnek, de azért is az, mert népszerűsége érdekében tett számos intézkedése tudatos felelőtlenséggel növeli a költségvetés közép- és hosszú távú terheit (magán nyugdíjpénztárak államosítása, árfolyamgát, babakötvény stb.).

Hiteltelenné és – ami még súlyosabb – reménytelenné teszi az államadósság lebontásának politikáját a kormányzat önnön nagyzása, ezzel együtt az újgazdagok úrizásának támogatása és védelmezése.

Sürgősen olyan fékeket kellene beépíteni az állam működésébe, amelyek megakadályoznák – és büntetnék –, ha egy kormány rosszabb költségvetési-vagyoni helyzetben adja át az országot, mint ahogy átvette. És ebben az értékelést nem a kormányzókra, hanem garantáltan független és garantáltan hozzáértő intézményekre kellene bízni.

* * *