Egy kezdeményezés várja arcát

 

Oroszország katonai akciójával a világ keresztúthoz ért.

A nyugati világ reakciója álszent, de ez a legkisebb gond vele. Az igazi gond, hogy ez a reakció (totális gazdasági és ideológiai háború) rossz, tragikus irányba tolja az emberiséget ennél a keresztútnál.

Történelmi perspektívában vizsgálva a helyzetet, be kell látni azt, hogy a történtek oka a Nyugat irracionális oroszellenes poltikája. A szovjet rendszer bukása után a Nyugat nem csak a Szovjetunió szövetségeseit csatolta magához, de egyre-másra a Szovjetunió egyes részeit is. Többségük (balti és ázsiai orstágok, Lettország és Kazahsztán kivételével) kapcsolódása Oroszországhoz lazább volt, de a szinte azonos kultúrájú és közös történelemmel rendelkező Belarusz és Ukrajna elrablása elfogadhatatlanná vált a nagyhatalmi túlélésért harcoló Moszkva számára.

Nagyhatalomnak lenni nem muszáj és nagyon nem könnyű. Az integráció ésszerű alternatíva. Csakhogy Oroszország a választás nem könnyű, és nem elsősorban az ő hibájából. Előtte gyakorlatilag három út áll: kitartani az önálló nagyhatalmi státusz mellett, beintegrálodni Európába, Kína hátterévé (hátsó udvarává) válni. Ez a sorrend bagy valószínűséggel megfelel az orosz preferenciáknak is. A mérlegelésben és a stratégia kialakításában bizonyára sokat számít a második és a harmadik opcióban érintett potenciális partner. A helyzet itt pedig az, hogy Európa valójában egyre inkább „papírtigris”, egyre messzebb van az igazi nagyhatalmi státusztól, amelyre egyébként predesztinálva lenne. Sajnos éppen az a helyzet, hogy Európa már-már az USA hétsó udvara és éppen ebben a szerepében, a gazda intelmének megfelelően szélsőséges oroszellenes politikát folytat, bár bizonyos önállósodási törekvések kétségtelenül léteznek. Nem minden európai ostoba, még kevésbé lakáj lelkű.

Kína viszont konfuciánusan kivár.

Ebben a helyzetben Európa politikája nagy befolyással lehet az események és folyamatok alakulására, rövid és hosszú távon egyaránt. Ha megmarad a jelenlegi pozicióiban, nemhogy nem fogja megrövidíteni a népek szenvedéseit, hanem ellenkezőleg, igen hosszúra nyújthatja, miközben belekényszerítve Oroszországot az önálló nagyhatalmi státusz melletti kitartásra.

Ebből egy valami zökkentheti ki a folyamatot, éspedig igen gyorsan, ha Európa vagy legalább egy kellő tekintéllyel rendelkező tényező tenne a VVM-éhez hasonló kezdeményezést (ez itt olvasható).

Bölcs és bátor emberből kevés van, az nem kétséges.

De egy sem lenne ma? Ez félelmetes lenne.

 

Változó Világ Mozgalom

 

Vladivosztik, Európa keleti kapuja

 

Támogasd a mozgalmat cselekvően!

Csatlakozz hozzá!

Számít pénzadományod is!

* * *

 

Kiút az ukrán válságból

 

Békét és biztonságot kínál Európa fejlődéséhez a következő útiterv.

 

Első nap: fegyverszünet Ukrajnában és minden szankció megszüntetése az érintett országokkal szemben.

Második nap: öt munkabizottság megalakítása a következő témákban.

- Oroszország, Ukrajna és Belarusz csatlakozásának előkészítése az EU-hoz,

- EU reformja

- Európa biztonsági rendszere

- Fegyvercsökkenés és –ellenőrzés Európában

- Transzatlanti partnerség

30-ik nap: Oroszország megkezdi csapatainak kivonása Ukrajnából, NATO pedig csapatainak kivonását keleti flangjának országaiból; a kivonásokat 30 napon belül be kell fejezni.

Egy éven belül: első fegyvercsökkenési és ellenőrzési megállapodás megkötése

3 éven belül: első megállapodás az EU reformjáról

5 éven belül: Oroszország, Ukrajna és Belarusz csatlakozik az EU-hoz

6 éven belül: megállapodás az EU közös védelméről

8 éven belül: megállapodás a transzatlanti partnerségről

10 éven belül: második fegyvercsökkenési és ellenőrzési megállapodás megkötése

15 éven belül: az amerikai csapatok és atomfegyverek kivonása Európából.

Változó Világ Mozgalom

 

Támogasd a mozgalmat cselekvően!

Csatlakozz hozzá!

Számít pénzadományod is!

* * *

A béke és biztonság, mint európai ügy

Törökország egyoldalú katonai bevonulása Szíriába példátlan repedést okozott a NATO-ban, és nem mellesleg rendkívüli veszélynek teszi ki a tagországokat.

Ez aktuálissá, sürgetővé teszi, hogy az Európai Unió kezébe vegye földrészünk békéjének és biztonságának ügyét! Politikai, katonai, gazdasági, kulturális és nem utolsó sorban erkölcsi szempontból parancsolóan szükséges egy önálló európai doktrína a béke és biztonság vonatkozásában, egy ehhez igazodó közös védelem, végül egy új szereposztás a NATO-n belül.

Ma a béke és a biztonság ügye a legfontosabb a világon.

Új fejezet kell, új lecke kell.

Sokan akarják megadni ezt a leckét: Amerika, Oroszország, Kína, Izrael, Irán, Észak-Korea.

Európa tartozik magának és a világnak a béke és a biztonság legjobb leckéjével.

Változó Világ Mozgalom

Támogatnád műhelymunkánkat, valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?

Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

https://www.valtozovilag.hu/tamogasd.htm

Egyetértesz céljainkkal?

Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

https://valtozovilag.hu/regisztracio.htm

* * *

Menekültek és migránsok számai, 2017

Az ENSZ legfrissebb statisztikái szerint 2017-ben 68,5 millió ember hagyta el lakóhelyét, elmenekült, vagy elvándorolt.

Ez 2,9 millióval több ember, mint 2016-ban.

A menekültek és migránsok 85%-t fejlődő országok fogadták.

Az öt legnagyobb befogadó 2017-ben:

Törökország – 3,5 millió

Pakisztán – 1,4 millió

Uganda 1,4 millió

Libanon – 0.99 millió

Irán – 0,98 millió

Európa szemforgató politikai vezetői bűnösek, gyalázatuk le nem mosható.

Békét, igazságosságot és demokráciát kell teremteni, és újjá építeni a világot.

Változó Világ Mozgalom

Forrás

Egyetértesz céljainkkal?

Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket?

Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

Az integráció alternatívái

Európa, amely évezredek óta a világ szellemi műhelye és motorja, hosszú ideje vergődik. Egy borzalmas, hozzá méltatlan konzervativizmus bénítja.

Több robbanásveszélyes probléma halmázódott a kontinensen, és könnyen lehet, hogy egyik-másik ilyen probléma által okozott robbanás végső soron jótékonyan kilendít minket ebből pangásból.

Egy ilyen probléma az integráció-függetlenség feszítő ellentéte. A helyzet bonyolultságát jól jelzi, hogy nehéz jó szópárosítást találni erre. Az integráció sem minden esetben a jó szó, de a függetlenség végképp esetleges. Hiszen mondhatjuk: dezintegráció, autonómia stb.

2017 ősze Katalónia kiválásáról szól, amely valóságos dráma Spanyolország számára, de még nagyobb szégyen az Európai Unió vezetése számára.

Most fölösleges lenne az igazságot keresni ebben a konkrét esetben, hanem át kellene gondolni értékeinket és elveinket, és ugyan ennyire komolyan megvizsgálni konkrét teendőinket, stratégiánkat ezen a területen.

Ami az értékeket és az elveket illeti: hitet kell tennünk két alapvető, de nem könnyen egyeztethető eszmény mellett. Egyrészt tiszteletben kell a nemzeti önrendelkezés jogát, mint alapvető társadalmi jogot, ugyanakkor azt a történelmileg kiszenvedett elvet is védeni kell, hogy az állam egy terület köztársasága, és nem nemzetállam, ahogy nem pártállam, ahogy nem egyházi állam.

Fel kell ismerni, hogy az integráció nem lehet egyirányú utca. Nem szabad, hogy az legyen, vagyis egyre szélesebb és egyre szorosabb központosítás. Az integrációnak ésszerű – és nem mellesleg: demokratikus – folyamatnak kell maradnia, amely a helyzettől, vagyis a népek akaratától, érdekétől függően elmozdulhat az egyik irányba is (a nagyobb integráció irányába), a másik irányba is (a kevesebb integráció irányába).

Ilyen szempontból Európa minden sarkában megérett a helyzet jelentős változásokra.

Igen hosszú listát lehetne összeállítani a jogosnak tűnő függetlenségi törekvésekről, bár ez valóban bonyolult terület. Ami hosszú ideje a felszínen van: Katalónia, Skócia, Wells, Korzika.

Talán meglepő módon ennél is hosszabb lenne a lista arról, hogy hol lehetne erősíteni, hol volt súlyos hiba szétrobbantani az integrációt. Ez utóbbira tragikus példa Jugoszlávia, de a cseh-szlovák integráció lesöprése sem volt éppen dicsőséges tett. Ezeket az integrációkat sokkal inkább fontos lenne visszaépíteni, ahelyett, hogy olyan légből kapott „integrációkat” erőltetni, mint a „visegrádi négyek” (ami voltaképpen egy Ausztria nélküli Osztrák birodalom árnyéka). És itt lenne még egy fontos opció: minden szempontból megérett az idő, hogy Németország és Ausztria békésen és demokratikusan egyesüljön.

A két „tiszta” irány mellett vannak összetettebb problémák is, főleg a múltból örökölt szerencsétlen helyzetek megoldása, amiből talán a legtöbb van: az ír helyzet, Belgium helyzete, Románia és Moldova, Macedónia és Koszovó, Ciprus helyzete, Gibraltár, a mini államok rendezetlen helyzete.

1992-ben a Magyarországon különösen népszerű vörös csillagos Freddy Heineken ismertette vízióját egy föderális Európáról 75 kis tagállammal. Ez is egy terv, amelyért lehet lelkesedni, vagy szörnyülködni rajta. De végül is víziók, tervek nélkül hogyan lássunk hozzá stratégiaalkotáshoz?

A stratégiaalkotás pedig fontos és sürgős. Mert forrponton Európa.

Európa is, ahogy Magyarország is, az egész világ is.

Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal? Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket? Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

2016, Mit kíván a magyar nép?

Az Európában végig söprő forradalom végül Magyarországot is elérte, 1848. március idusán. Ki gondolta volna, hogy a felforgatás éppen ebbe az elmaradott császári provinciába fészkeli be magát, hogy majd másfél év és az orosz császár segítsége is kell a rendcsináláshoz? Ki gondolta, hogy ez az ország fogja másfél évszázad múlva is egyedüliként ünnepelni A Népek Tavaszát? Mi kellett ehhez? Magyarok, tótok, németek, zsidók, cigányok összefogása? Bátrak, bátortalanok és gyávák szerencsés összjátéka? A lángoló nagyot álmodás és a dacos nagyot akarás kiegyezése? A magyar történelem is tele van rejtélyekkel és ellentmondásokkal, de kétségtelem, hogy gazdag hagyományokat hagyott az utókornak. És egy sor követendő hagyományokat, amelyek kincset jelentenek minden nemzet, minden nép számára.

Egy ilyen hagyomány lehetne a számvetés: mit kíván a magyar nép? Ahogy az Egyesült Államokban meggyökeresedett az a tiszteletre méltó hagyomáyn, hogy minden januárban az elnök számvetést adjon „az Unió helyzetéről”, bölcsebb lenne nem ezt az idegen hagyományt meghonosítani, hanem március első felére időzíteni egy önvizsgálatot: mit értünk el, és mit kíván magának a nép a következő évre-időszakra.

Az ember ma már nem elégszik a jelszavakkal, de ha ezek nem puszta jelszavak, hanem egy tisztességes önvizsgálat „tartalomjegyzéke”, akkor hadd szóljanak szépen, veretesen. Végül is az embernek, akármekkora az esze, szíve is van, és neki is kell táplálék, kell tűz!

Íme, a Változó Világ Mozgalom saját 2016 évi elemzésének a foglalata:

Mit kíván a magyar nép?

1. Békét a világban és otthonunkban!

2. Munkát mindenki számára!

3. Hozzáférhető tiszta tudást!

4. Óvó nevelést!

5. Nyitott és szolidáris közösségeket!

6. Emberbarát környezetet és környezetbarát embert!

7. A hosszú egészséges életet szolgáló egészségügyet!

8. Rendet és biztonságot!

9. Igazságos és emberséges jogot!

10. Több fényt és több kultúrát!

11. Megértést és Emberhitet!

12. Élhető örömteli életet!

* * *

Migráció és menekülés, értékek és megoldások

A 2015 évi „menekült válság” nem egyszerűen fogalmi zavarokat, vagyis politikai elitünk értelmi intelligenciadeficitjét tett szembeötlővé, hanem az emberi beleélés hiányát is, vagyis politikai elitünk érzelmi intelligenciadeficitjét is.

A helyzet képletét leginkább így egyszerűsítik: az egyik oldalon vannak a háborús menekültek, akiket feltétel nélkül (a la Merkel) helyes befogadni, miközben a másik oldalon vannak a gazdasági „menekültek”, akik csak idézőjellel lehetnek menekültek, valójában „illegális” migránsok, akiket így vagy úgy, a legforróbb patrióták szerint pedig akár pengékkel megerősített drótkerítéssel is helyes távol tartani, avagy pedig, ha már beszivárogtak közénk, repatriálni.

Szabad-e feltétel nélkül befogadni, már-már csábítani egyeseket, akikról akár tényszerűen is megállapítható, hogy háborús övezetektől érkeznek.

És szabad-e visszautasítani valakit, mert ő bizony „csak” gazdasági menekült (migráns, disszidens, vándor…)?

És kell-e külön eszébe juttatni egy ezen meditáló európai politikusnak Európa alapértékeit. Igen, az ember sokszor bajban van, ha hirtelenül rákérdeznek valaminek az alapelveire, alaptulajdonságaira stb. Minden dolognak annyi oldala, annyi megközelítése van… Például: mik a barokk alapelvei?

Jó, de Európának van három felejthetetlen és hamísíthatatlan alapelve, amelyeket az elmúlt évtizedekben naponta ezerszer hallottunk: a tőke, az eszmék és az emberek szabad mozgása! Na, ugye!

Az egy egészen más történet, hogy a megszokott cinizmussal nyomtuk a tőke és bizonyos eszmék szabadságát, és szemet hunytunk az embereknek járó szabadság csorbítása fölött. De hirdetni, hirdettük, hirdetjük, és hirdetni fogjuk.

Egyébként a szabad mozgás eszméje nem kizárólag európai alapelv. A hidegháború évtizedei alatt a „szabad világ” az Egyesült Államok vezetésével végig szégyenpadon próbálta tartani a Szovjetuniót amiatt, hogy az nehezíti a szabad kivándorlást.  Az Egyesült Államok a renitens birodalommal szemben még a szent kereskedelem szent szabadságát is korlátozta büntetésül – miközben ugyanő híres volt bevándorlási szabályai szigorúságáról, a rettegett migránsügyi hatóságának európai szemmel abszurd és megalázó önkényéről nem is beszélve.

Akárhogy is legyen, itt állunk Szovjetunió-mentesen, a három ragyagó szabadság-elvünkkel büszkén, és tanakodunk: van-e joga ennek vagy annak, hogy ide jöjjön…

Ha az emberek szabad mozgása alapérték, hogyan kereshetünk megoldást az emberek szabad mozgása által okozott problémákra, ha megfeledkezünk arról, hogy ez alapérték. Ezt az alapértéket nem tehetjük zárójelbe, nem tagadhatjuk meg az első adandó problémánál – akármennyire valós, akármennyire súlyos is az.

Erre csak olyan politikusok képesek, akik hiteltelenek és alkalmatlanok a társadalom ügyei intézésére.

Ezt láttuk akkor is, amikor egy francia elnök riogatott a lengyel vízszerelővel vagy a román cigánnyal, amikor egy brit első miniszter hasonlóképpen kereste a közép- és kelet-európaiak távoltartásának eszközeit.

Ezt látjuk ma, amikor Európa nem kíván kérni pakisztániakból és gabonikból…

Túl sok múltat engedtünk ki a palackból a jövő elleni keresztes hadjárat sikere érdekében. Ne zuhanjunk még mélyebbre, amikor érvényes volt: „Véres karddal szereztük magunknak ezt a földdarabot, ne tedd be ide a lábadat, te rút idegen, mert újra kihúzzuk a kardot!”

Végül a legfontosabb: aki tiszteletben tartja vallott értékeit, megtalálja a problémák megoldását.

Igen, megoldás van.

Újra a migráció jogáról

Ha tűz üt ki a házban, senki nem a folyosón kifüggesztett házirend-szabályzatra figyel. Ha kitör egy súlyos járvány, nem elegendő a gyógyító munka, komoly, akár drasztikus rendészeti szabályok lépnek életbe. Most, 2015-ben, 10 évvel a témában közzétett állásfoglalásunk után az európai közvélemény megdöbbenéssel, már-már pánikkal fogadja az erősödő menekült áradatot. A helyzet baljós próbára teszi az európai integrációt, amely könnyen alulmaradhat a helyi nacionalistákkal, a különféle faj- és vallásvédőkkel, a demagóg rendpártiakkal szemben.

Mi lenne a megoldás mire?

1. Nincs jó megoldás, ha nem tudjuk, mit tartunk jónak.

Ha baj van, az ésszerű és humánus cselekvéssel nem szabad késlekedni. De ezzel nem késlekedve, a rendkívüli helyzetre lázasan kell keresni a legjobb megoldást. Ebben viszont az alaphelyzetre vonatkozó alapvető elveink vezéreljenek.

Sajnos a migráció alaphelyzetére vonatkozó alapvető elvekben nincs kellő világosság, még kevésbé kellő egyetértés. Minden sürgős napi feladatunk mellett kötelességünk ezzel is foglalkozni.

A Változó Világ Mozgalom még határozottabban vallja, hogy a migrációhoz való jog alapvető emberi jog, ugyanakkor azt – normális körülmények között – csak törvényes keretek között szabad gyakorolni. Ez a követelmény is alapvető emberi jog. Hiszen, ha egy hajón mindenki a hajó egyik oldalára tódul, a hajó könnyen felborulhat, és mindenki odavész.

E két alapvető jog ésszerű egyensúlyát könnyű megteremteni. Minden országnak biztosítani kell szuverén jogot, hogy maga határozza meg a következő évben befogadható migránsok kvótáját, amelyre a világ helyzetétől függően a világszervezet (ENSZ) egy minimumot állapít meg. Közben bárki, aki ideiglenesen vagy tartósan más országban szeretné folytatni életét, benyújtja kérelmét az ENSZ szakosított szervezetéhez, amely minden körülményt mérlegelve, kiosztja a kiosztható „zöldkártyákat”.

Összefoglalva: viszonylag egyszerűen kialakítható egy ésszerű és hosszú távon is működőképes megoldás a migrációra, amihez elengedhetetlen a következők elismerése:

- minden ember számára a migráció alapvető emberi jog;

- a befogadó közösségek számára a migráció törvényi szabályozása azonos súlyú emberi jog

- a Föld egyetlen területe nem az ott élők örök és kizárólagos birtoka;

- minden állam egy terület közigazgatásának a kerete, vagyis minden állam „területállam”, a „nemzetállam” és „vallásállam” immár történelmi anachronizmus;

- a migráció megoldása planetáris ügy.

(Itt érdemes megjegyezni, hogy bizonyára egy identitási attribútumot meg kell hagyni az állam számára, és ez az állam hivatalos nyelve.)

2. Helyzet van, de rendkívüli-e?

Jelenleg nehéz megállapítani az Európát érő menekülthullám nagyságát. Semmi kétség, hogy ez ma már olyan jelenség, amelyhez az európai közvélemény nincs hozzászokva. Ez elsősorban a média felelőssége, de azt is kellene felfogni, hogy eddig Európa körbe volt véve – és nem mellesleg belsőleg is teleszabdalva – áthatolhatatlan határokkal. Így az elmúlt évtizedekben, de akár évszázadokban a tömeges migráció szinte ismeretlen volt.

Közben a világon milliók menekültek és vándoroltak, a legtragikusabb körülmények között. Beszédes számok: csak a 23 milliós Szíriában – a kívülről szított polgárháború előtt – több menekült élt, mint az egész 508 milliós Európai Unióban.

Vagy pedig jelenleg Törökország menekült táboraiban 1,2 millió szír menekült nyomorog, míg közben Magyarország apokaliptikus képet fest 1-2 százezer menekült átvonulása miatt Nyugat-Európában.

Megbízhatatlan statisztikák, hisztéria, fogalomzavar, tisztázatlan célok, érdekek és szándékok, a humanizmus és a szolidaritás teljes hiánya – ez jellemzi a mai európai politikát, ezen belül jelesül a magyart.

Minden jel szerint a helyzet nem rendkívüli, csak szokatlan és zavaros. Vagyis a helyzet kiváló arra, hogy az uralkodó vagy uralkodni vágyó csoportok előkészítsék a maguk hosszú kések éjszakáját. És kiváló arra is, hogy nyerészkedő vagy nyerészkedni vágyó hálózatok elszippantsák a menekültek és a célra megnyíló uniós alapok euró-milliárdjait.

3. A politika felelőssége

A helyzet nem rendkívüli, de rendkívül veszélyes, mert a hisztériakeltés megtette a magáét, és most már a politikai és a társadalmi feszültségek az európai integráció végső rombolásával, az igazi európai értékek történelmi kudarcával fenyegetnek.

Ahogy megszokhattuk, brüsszeli hivatalnokok hada lázasan keres megoldásokat, és hosszú alkudozások után a nagy tagországok, elsősorban a legjobban érintett Németország és Franciaország nyomásával és némi áldozatával, kialakul valamiféle gyakorlati megoldás.

Ez bizonyára nem lesz a legjobb, sőt, a szó igazi értelmében nem is megoldás lesz, hanem a mai szóhasználattal élve: a helyzet „kezelése”.

Mivel valóban egy több évre szóló folyamatra kell számítani, jogos is lenne inkább hosszú távú „reszponzív” kezelésben gondolkozni, mint egy egyszeri radikális megoldást vizionálni.

A Változó Világ Mozgalom úgy tartja, hogy a helyzet ésszerű és humánus „kezelésé”-nek két kulcseleme van. Az egyik egy kvótarendszer és elosztási mechanizmus kialakítása, a másik pedig egy minden menekülttel kötendő egyéni „polgári szerződés” az érintett jogairól és kötelességeiről. Ennek rögzítenie kell azt a kezdeti anyagi támogatást is, amelyet az Unió biztosít a menekült számára, ahogy a kellő garanciákat is ennek visszafizetésére. Ennek a szerződésnek értelemszerűen illeszkednie kell a menekült deklarált terveihez (ideiglenes menedék, határidős tartózkodás, végleges letelepedés), illetve családi és szociális helyzetéhez.

* * *

A sürgető napi feladatok mellett kötelességünk azzal is foglalkozni, hogy milyen mélyebb összefüggések állnak a világméretű és tragikus migráció hátterében, amelyből most Európa oly kis ízelítőt kapott.

Senki számára nem lehet meglepő reveláció, hogy a háttérben a háborúk és a sokfelé uralkodó embertelen körülmények állnak. Fontos lenne az önvizsgálat! Mennyi ebben Európa önnön felelőssége? Mennyi az Amerikával közös felelősségünk?

És főleg: mivel tudnánk a múlt bűneit jóvátenni?

Hatalmas, történelmi feladatok előtt állunk.

Változó Világ Mozgalom

Fordulatot az európai integrációban!

Az európai parlamenti választások nem arról szólnak, hogy melyik párt hány képviselői helyet nyer el. A kampánynak azt kellene szolgálnia, hogy az európai választók koncepciókat vitassanak meg, és alakítsanak ki, amelyek megvalósításáért majd küzdeni lehet.

Alapvető, kardinális kérdés az európai integráció programja. Komoly tévedés, valóságos zsákutca az a vélekedés, hogy az integráció előbbre vétele nem más mint kisebb-nagyobb lépések sorozata az Európai Egyesült Államok irányába. Ez a fajta végső integráció helyes és szükségszerű folyamat, amelyet a világ fejlődése, különösen az Egyesült Államok és Kína növekvő túlsúlya sürgetővé is tesz.

Mégis, reálisabb és hatékonyabb feladat lenne az Európában hosszú ideje elnyomott vagy éppen rosszul kezelt regionalizálás. Ezt a mozgást két síkon párhuzamosan kellene ösztönözni. Az egyik szint államok feletti, a másik államon belüli. Ha csak az egyik szinten történnek mozgások, az jóval nagyobb kockázatokkal járna, mintha ezek mozgások kellően kompenzálnák, kiegyensúlyoznák egymást.

Így például az egyik nagy tartaléka a belső integráció gyorsításának lehetne Németország és Ausztria egyesülése. Ennek többé nem lehet akadálya a nyolcvan évvel ezelőtt kierőszakolt tragikus anschluss bénító hatása. Ebben az esetben a belső regionalizálás egyébként sem jelentene gondot, hiszen az NSZK-ban és Ausztriában kialakított és kiválóan működő tartományok önmagukban követendő példát adnak a kontinens többi részének.

Skandinávia és a Baltikum integrációja már nem lehetne egyből ennyire mély, de így komoly előnyt biztosítana. Még többet ígérne az északi, illetve a déli szláv államok integrációja, amelyet politikai előítéletek megkeseríthetnek és késleltethetnek, de akadályozni nem lesznek képesek. Ez természetesen nem a régi Jugoszlávia és Csehország restaurációja, hanem szervesen összetartozó részek szerves összenövése.

Jóval bonyolultabb a latin térség (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) és a brit térség (Egyesült Királyság, Írország) helyzete, különösen a hiányzó – vagy éppenséggel elnyomott – belső regionalizáció miatt. Így Franciaország előbb-utóbb kénytelen lesz valamilyen önállóságot biztosítani Korzikának, Bretagne-nak és talán még néhány további régiónak. Hasonlóképpen Spanyolországnak lesz feladata Baszkfölddel és Katalóniával; Olaszországnak Lombardiával stb.; az Egyesült Királyságnak Skóciával, Wells-szel, Észak-Írországgal stb.

Talán legkuszább a helyzet Délkelet-Európával, Magyarországtól Ciprusig. Magyarország a mélyebb integráció szintjén kakukk-tojás lenne az északi szláv államok körében. Ennél már a német-osztrák integrációhoz való csatlakozás is eredményesebb lehet. Jóval vonzóbb változat lehet egy magyar-román unió, amelyen belül már inkább reális lehet Erdély és Székelyföld regionalizálása.

Egy ilyen termékeny és sokat ígérő fordulatot az európai integráció kezelésében az tudná méltó módon megkoronázni, ha Európa bajnokává válna egy világkormányzat létrehozásának.

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete. Döbbenetes, hogy most az EU-nak odaítélt Nobel-díj sem terelte a norvég inkorrektség szőnyeg alá söprésére a figyelmet. Több mint bizarr: az EU-tól magát távol tartó Oslóba siet egy vállveregetésre az Unió teljes elitje. Igaz, a Nobel-díj bizottság nem felelős a norvég politikáért, és fordítva. Mégis, ha ennyire dicsőséges történelmi missziót tölt be az Unió, Norvégia nem érzi magát indíttatva a belépésre. Mi tartja vissza ettől a természetes lépéstől? Talán az, hogy szupergazdagsága egy aprócska szeletét be kellene dobnia a közösbe?

Rendben, Norvégia csendesen és tapintatosan őrzi szupergazdagságát (közben azért profitálva az EU által biztosított előnyökből). De mit tesznek az EU politikusai? Az EU közvéleménye? Az kétségtelenül szép és nemes dolog, hogy a bővítési illetékesek nyakig el vannak merülve a Nyugat-Balkán, Moldávia, Grúzia stb. felkészítésének és beterelésének sziszifuszi munkáiban.

De fontos lenne – különösen most, a világrend mély átalakulásának drámai és igen válságos időszakában – stratégiában gondolkozni. Az EU, az euró megerősítése élethalál-kérdés a földrészek élesedő versenyében. És az EU nem alkalmi klub, hanem történelmi, gazdasági, politikai és kulturális egység. Senkit nem szabad kizárni, és senki nem zárhatja ki magát ebből az egységből. Norvégiát és Svájcot minél előbb látni kellene az Unióban, az euró zónában.

Európa szelleme várja!

MTI-OS közlemény