Szegénységi bizonyítványt állít ki az
európai közvéleményről Norvégia esete. Döbbenetes, hogy most az EU-nak odaítélt
Nobel-díj sem terelte a norvég inkorrektség szőnyeg alá söprésére a figyelmet. Több
mint bizarr: az EU-tól magát távol tartó Oslóba siet egy vállveregetésre az
Unió teljes elitje. Igaz, a Nobel-díj bizottság nem felelős a norvég
politikáért, és fordítva. Mégis, ha ennyire dicsőséges történelmi missziót tölt
be az Unió, Norvégia nem érzi magát indíttatva a belépésre. Mi tartja vissza
ettől a természetes lépéstől? Talán az, hogy szupergazdagsága egy aprócska
szeletét be kellene dobnia a közösbe?
Rendben, Norvégia
csendesen és tapintatosan őrzi szupergazdagságát (közben azért profitálva az EU
által biztosított előnyökből). De mit tesznek az EU politikusai? Az EU
közvéleménye? Az kétségtelenül szép és nemes dolog, hogy a bővítési illetékesek
nyakig el vannak merülve a Nyugat-Balkán, Moldávia, Grúzia stb. felkészítésének
és beterelésének sziszifuszi munkáiban.
De fontos lenne –
különösen most, a világrend mély átalakulásának drámai és igen válságos
időszakában – stratégiában gondolkozni. Az EU, az euró megerősítése
élethalál-kérdés a földrészek élesedő versenyében. És az EU nem alkalmi klub,
hanem történelmi, gazdasági, politikai és kulturális egység. Senkit nem szabad
kizárni, és senki nem zárhatja ki magát ebből az egységből. Norvégiát és
Svájcot minél előbb látni kellene az Unióban, az euró zónában.
Európa szelleme várja!
