A tudomány szerepe mindig fontos
volt, de a jövőben vezető erővé kell válnia! Ezt már Platón is követelte, nem
sok sikerrel. Mások: világi hatalom, egyház, politika, tőke büszkélkednek
felváltva ebben a státuszban. A történelem különböző korszakokban
különbözőképpen legitimálja a szereposztást. Korszakváltó világunk számára nem
lehet kétséges, hogy a jövőben csakis a tudás, az azt intézményesítő tudomány vezető
szerepe biztosíthatja az emberi civilizáció túlélését és békés harmonikus
fejlődését.
A tudomány eddig a mindenkori vezető erő: világi hatalom,
egyház, politika, tőke szolgálóleánya maradt. Most reális, objektív lehetőségek
vannak lépésenként kiszakadni ebből a helyzetből.
Teendője magának a tudományos világnak is van, amely még mindig
túl sok kompromisszumot köt mindenkivel a tudós kaszt, jelesül az akadémikusi arisztokrácia
kényelme érdekében.
Teendője van a társadalom érdekét felvállaló minden más
közszereplőnek, kezdve az állami hatalommal.
Ebben a közös munkában a következő stratégiai irányok
kiemelendők: a tudományos intézetek alapításának teljes társadalmasítása,
szabaddá tétele, tudományos intézeti forma kikötése egy sor gazdasági és egyéb
tevékenység esetén, demokratikus és egészséges állapotok honosítása a tudomány
világában, képviseleti és ellenőrzési jogok biztosítása a tudomány számára
minden közhatalmi és minden egyéb fontos társadalmi intézmény vonatkozásában.
Legyen több fény! Legyen több tudomány, és kevesebb politika!