Száz
éve már, hogy egyre vészterhesebb konfliktus tartja foglyul, mérgezi a
Termékeny félholdat. Egy kétezer éve a világon szétszórt nép vetette meg újra
lábát ősei földjén, látványosan építi és erősíti ősei dicső évszázadokat látott
államát.
Csakhogy ez a szentnek tartott föld soha nem volt senki földje, éppen
ellenkezőleg, sokan követelték, harcoltak érte. A hódítók között voltak távoli
rómaiak, nyugat-európai keresztesek, brit gyarmatosítók, meg közeli ottománok.
Alattuk pedig az arabok tengere, és száz nép menekültjei.
Sokan rossz szemmel nézték a zsidók visszamenekülését őshazájukba, őket
pedig két nagy erő hajtott, és hajt ma is: az őshaza misztikus imádása és a
biztonság zsigeri igénye. És lám, most újra két anyja perlekedik a csecsemőért.
Ítélj, Salamon („Béke”!), kié a csecsemő! A kard fenyegetően magasodik… De
salamoni ítélet nincs. Fegyveresek, rakéták, pénz, politika, diplomácia feszül
egymásnak. Az egész világ bele van sodorva a vég nélküli konfliktusba.
Csecsemő itt minden négyzetméter, de a legcsodálatosabb csecsemő
Jeruzsálem, a szent város.
És most megszólalt Donald Trump: az Amerikai Egyesült Államok elismeri Jeruzsálemet
az Izráeli állam fővárosának. Az Amerikai Egyesült Államok szuverén állam, joga
van véleményt formálnia bármely kérdésben. Csakhogy az Amerikai Egyesült
Államok még szuperhatalom. Ezért ez a látványosan egyoldalú nyilatkozat nagy
súllyal esik latba. Csakhogy itt nem egy piaci mérleg áll, hanem egy
hihetetlenül bonyolult probléma. Emberi elme nem képes kiszámítani egy ilyen
lépés következményeit, ezért nem egyoldalú lépések, hanem közös bölcs döntések
kiérlelése és szentesítése.
Egy Jeruzsálem legyen-e (egységes és oszthatatlan, mi tagadás, jól
hangzik). Vagy két Jeruzsálem legyen-e (a béke és a testvériség jegyében, hát
ez sem hangzik rosszul).
Vagy 12 Jeruzsálem legyen-e? Amihez igen közel állunk. Érdemes ugyanis a –
római – Vatikáni „formulára” gondolni. A modern szekuláris szellem számára első
látásra az egyházi állam bizarr, jogállamilag aggályos kövület, de mélyebben
belegondolva, és a történelem súlyát elismerve, el kell fogadni, hogy indokolt
egy ilyen megoldás fenntartása, mindaddig, amíg igény van erre. De ekkor nem
csak a katolikus egyháznak, de majdnem egy tucat más keresztény egyháznak is
„járna” hasonló státusz, és hol máshol, ha nem Jeruzsálemben? Azt is figyelembe
kellene venni, hogy már a jelenlegi helyezet is igen közel áll egy ilyen
megoldáshoz, hiszen egy sok vallás és egyház igen jól szabályozott és garantált
státuszt élvez Jeruzsálemben (mellesleg egész Izráelben, lásd például a Bahái
egyház).
És ha már ezt felhoztuk, nem lehet elhallgatni, negligálni a nemzetek hasonló
igényét afféle élő nemzeti „skanzenekre”.
Látszólag ezek a felvetések inkább arra lennének jók, hogy még
bonyolultabbá tegyék a problémát. Valójában – biztosak vagyunk ebben – nagyobb fényt
és erősebb impulzust adnak a jó megoldás keresésében.
Változó Világ Mozgalom
*
* *