2016. november 29., kedd

A nyilvánosság védelme



Nincs szólásszabadság ott, ahol nincs szóláslehetőség.
Ugyan az utca mindig és mindenki számára adva van, de csak becstelen ember és becstelen hatalom intézheti, hessegetheti el a problémát ilyen olcsó cinizmussal.
A szólásszabadság önmagában is egy alapvető érték, de egyben meghatározó feltétele, kelléke magának a szabadságnak, nem kevésbé az igazságosságnak, ezért állapota jelzésértékű. Ahol gond van a szólásszabadsággal, ott nagy gond van magával a szabadsággal, magával az igazságossággal..
A szólásszabadság „intézményrendszere” a széles értelemben vett nyilvánosság. A Változó Világ Mozgalom (VVM) úgy értékeli, hogy Magyarországon hosszú ideje és egyre nagyobb ütemben visszaszorul a nyilvánosság.
   A nyilvánossághoz hozzátartoznak a közösségek, szervezetek, a klubok, a kocsmák, a közterek, a Hyde-parkok, de kétségtelenül meghatározó szerepet játszanak a közvetítő csatornák, a médiák. A rendszerváltás pillanatához képest ma ezerszer annyi média létezik, az azóta megjelent internetről nem is beszélve. Ez viszont semmilyen minőségi javulást nem hozott, ellenkezőleg. Egyrészt az egyik irányba egyre kétesebb „tartalom” ömlik, másrészt a másik irányba (amikor külső szereplők keresnek bármilyen jellegű nyilvánosságot, véleménynyilvánítási, közlési, de akár hirdetési szándékkal) szűk és kis (vagy éppenséggel semmilyen) hatékonyságú lehetőségeket találnak. Az esetek nagy többségében ezeket is a posztmodern világ új pestise, a trollok dugaszolják el.
   A hatalom tartozik a társadalomnak egy széles és sokrétű programmal, folyamatos munkával a reális nyilvánosságért, akár kezdve azzal, hogy már az általános iskolában kellene tanítani a megszólalás kultúráját, technikáit és felelősségét. A nyilvánosság sajátos területeit felsorolni is nehéz, csak néhány példát említünk: mindennél többet érne a kistermelők számára egy hatékony országos bemutatkozási fórum.
   A nyilvánosság érdekében a hatalomnak jó jogalkotással, kutatások és fejlesztések támogatásával, jól felépített koncessziók adásával és egy sor további eszközzel kellene cselekednie.
Nem kisebb a felelőssége az érintett szakmáknak: tudomány, politika, média, civil szféra. Ezek ma is hiperaktívak a médiavilágban, csakhogy minden jel szerint a médiafáktól nem látják az erdőt, vagyis a nyilvánosság valóságos agóniáját.
Ez pedig a végletesen atomizálódó társadalmunk számára kétszeres baj, tragédia.

Változó Világ Mozgalom


* * *