2012. szeptember 26., szerda

Az ismeretek tiszteletéről és az ő terjesztésük fontosságáról

Természeti és társadalmi körülményeinkben külön-külön is annyi fenyegetés gyűlt össze az elmúlt évtizedekben, hogy joggal érezhetjük veszélyben a jövőt. Van-e esélyünk a túlélésre? Merre és miként kellene haladni? Mi a teendő?
A Változó Világ Mozgalom szerint nincs jobban ideillő szó, mint a felvilágosodás.
Ma már az ismeretek korlátlan tárával rendelkezünk. A tudomány pedig minden felmerülő kérdésre előbb-utóbb megtalálja a választ. Ezeket az ismereteket kellene terjeszteni, vinni mindenűvé, mindenkihez, kompetenssé tenni az embert.
Hatalmas, forradalmi mozgásnak, egy új mozgalomnak kellene megindulnia, két jelszó jegyében: önszerveződés és öntisztulás.
Az oktatás, a tudomány, a kutatás és fejlesztés, a kultúra, a média területén, a civil szervezetek világában, nem utolsósorban a közigazgatásban több százezer művelt szuverén ember él és tevékenykedik. Mindegyiknek lenne esélye hozzájárulni az új mozgalomhoz.
Számukra a Változó Világ Mozgalom négy alapvető ajánlást fogalmaz meg:
Légy igényes! Ne elégedj meg silányságokkal vagy trivialitásokkal!
Légy kritikus! Leplezz le minden hamisságot!
Légy önkritikus! Tudd, hogy többre vagy képes!
Légy tevékeny! Gondolkodom, tehát vagyok. Cselekszem, tehát leszek!
A felvilágosodás terméketlen maradna folyamatos és széleskörű ismeretterjesztés nélkül. Érdemes azt is tudatosítani, hogy az ismeretterjesztés a leggazdaságosabb eszköz a közjó előmozdításában. Ez akkor is így van, ha az ismeretterjesztés hagyományos formájára, a könyvkiadásra gondolunk, de még inkább érvényes az ismeretterjesztés korszerű formái, az e-könyv és az internet esetében.
Az ismeretterjesztés támogatásában nagy felelősség hárul a közigazgatásra. Súlyos mulasztást követ el minden olyan hatóság, amely költségvetésének legalább egy ezrelékét nem ismeretterjesztő művek megíratására fordítja. A tudományos intézeteknél ennek az aránynak legalább 1% kellene lennie.
Óriási közfeladat lenne a kereskedelmi reklám, marketing és PR átalakítása profithajszoló rászedésből teljes értékű ismeretterjesztéssé. (Érdemes tudni, hogy a reklámra fordított évi 160-180 milliárd forint meghaladja a tudományos szféra költségvetését.)
A tudományos kormányzatnak tudatosabban és hatékonyabban kellene ösztönöznie az ismeretterjesztést, különösen annak önszerveződő és öntisztuló folyamatait. Számon kellene tartani, elvárni és díjazni nem csak a tudományos, hanem az ismeretterjesztő publikációkat is.
Ebben a Változó Világ Íróiskolája példamutató szerepre törekszik.
Hasonló feladat vár az oktatási rendszerre is. A szakdolgozat-készítés valójában egy tömeges íróiskola, amely jelenleg gyenge hatékonysággal működik. A szakdolgozat-készítés az életen át tartó tanulás gerincévé is tehető, teendő. Elemi elvárás kellene legyen a közszereplők esetén.
Speciális szerep vár a hagyományos és az új, internet alapú könyvtárakra és könyvforgalmazókra. Egyre fontosabb lenne igazán igényes és intelligens válogatásokkal kielégíteni az érdeklődőket, különösen az ismeretszerzés esetében.
Reális és nagyszerű lehetőségek állnak rendelkezésre minden felelősséget érző ember, szervezet és hatalom számára. A Változó Világ Mozgalom mindenkit buzdít a cselekvésre, és mindenki számára, aki kész cselekedni, partner.

MTI-OS közlemény



2003. január 14., kedd

A lakáshoz való jog

A lakáshoz való jog, a munkához való joghoz hasonlóan, az élethez való jog szerves része.
Azt hisszük, hogy a halálbüntetés eltörlésével a barbárság utolsó csökevényét is kigyomláltuk civilizált világunkból, ugyanakkor jogszerűnek elfogadjuk családok megfosztását lakásuktól, a mások legközönségesebb, sokszor eleve igazságtalan anyagi érdeke miatt. Biztosak lehetünk abban, hogy egyszer – reméljük, már a nem távoli jövőben – majd úgy tekintenek egy család kilakoltatására, mint ahogy most egy ember megcsonkítására.
A lakást az embertől elvehető árunak tekinteni barbár, mélységesen emberellenes magatartás, és még inkább áll ez arra a társadalmi rendszerre, amely ezt elfogadja. Ilyen rendszerben előbb-utóbb elfogadhatóvá válhat, hogy az ember veséjére jegyez zálogjogot a bank.
Ha emberi módon emberi civilizációban akarunk élni, akkor igazi forradalmat kell végrehajtani ebben a kérdésben, és a következő alapelveket kellene meghirdetni:
Minden embernek joga és kötelessége, hogy emberhez méltó lakása legyen.
A társadalomnak joga és kötelessége ezt szabályozni és elősegíteni.

A lakás megoldásának kerete – az egészségbiztosítás analógiájára szervezett – egységes lakásbiztosítás, amelyet egy közösségi Lakásbiztosítási Alap működtet.
A lakásbiztosítási viszony az ember születésével veszi kezdetét, és élete végéig folyamatosan fennáll. A lakásbiztosítás pénzszámlát és lakásleltárt tartalmaz. Mind a kettő üresen nyílik meg. (A „babakötvény” mintájára az állam a lakásbiztosítást egy kisebb összeggel nyithatná meg, a Lakásbiztosítási Alap helyzetének függvényében.) Meghatározott korig az új lakásbiztosított (a gyerek) vagy annak szülei, rokonai és mások önkéntes befizetéseket teljesíthetnek. Később (például 18 éves kor után, de munkába állás után mindenképp) kötelező lenne egy ésszerű előtakarékosság.
A biztosított bármikor, fennálló számlaegyenlege, a Lakásbiztosítási Alap által számára törvényileg biztosított kölcsön, esetleg egyéb kölcsönök alapján megvásárolhatja első lakását. Ettől kezdve viszont a biztosított köteles piaci lakásbiztosítást fizetni, és egyben kölcsöneit törleszteni.
Fontos feltétel lenne, hogy a lakás eladásából származó összeget, illetve annak egy célszerű részét a lakásbiztosított köteles lenne befizetni lakásbiztosítási számlájára, későbbi lakásvásárlás céljára.
Ebben a rendszerben tehát minden felnőtt ember rendelkezne – legalább egy – saját lakással, vagy annak megteremtéséhez szükséges anyagi lehetőséggel. Ennek a rendszernek az eredményes és biztonságos működését hosszú távon a lakásbiztosítottak közös teherviselése biztosíthatja, ami indokolatlanná tenné egyéb közpénzek felhasználását.

A lakáshoz való joggal kapcsolatos koncepció elfogadása bizonyosan jelentős hatással lenne a lakásépítésre és általában az urbanizációs folyamatokra, ezért fontos lenne még a részletes kidolgozás időszakában olyan további elveket megvizsgálni, mint a kertes házhoz való jog, vagy a kerttelepüléshez való jog.