A kutatómunka kultuszáért

A Változó Világ Mozgalom (VVM) fontosnak tartja, hogy a kutató munkának nagyobb becsülete és nagyobb szerepe legyen. Nyugodtan mondhatjuk így is, hogy a kutatómunkának legyen kultusza.

A kutatómunka ne legyen csak a hivatásos kutatók feladata, még kevésbé azok privilégiuma, hanem a jó ideje olyan sűrűn emlegetett élethosszig tartó tanulás egy sajátos erőteljes formája, olyasmi, mint a jóga a helyes életmód rendszerén belül, azaz mindenki számára ajánlott és elérhető.

A kutatómunka mellett hasonló, esetenként átfedéseket mutató tanulási forma a szakdolgozat-készítés is, illetve a tudományos kísérletezés. A kutatómunka, szakdolgozat-készítés, illetve kísérletezés nem feltétlenül egyszerű tanulás, hanem könnyen átcsaphat igazi tudományos munkába, avagy éppen valamilyen (technológiai, üzleti, társadalmi stb.) innovációba. Erre azt kell mondani: annál jobb, annál inkább méltóak ezek a formák a sokoldalú társadalmi támogatásra.

A kutatómunkát az élet minden szférájában fontos lenne támogatni, az általános iskolától az idős otthonokig, de különösen indokolt lenne néhány stratégiai területet kiemelni, mint az ipart vagy a civil szférát, illetve olyan zárt körleteket, ahol a társadalom számára legfontosabb döntések születnek, legtöbbször a különféle érdekek kiváló, de a modern tudás szerény ismeretében: ezek a féltett és védett körletek pedig a politika és államigazgatás intézményei.

Igen, legyen minden képviselőnek (erkölcsi?) kötelessége, hogy minden évet egy újabb téma elmélyült tanulmányozásának, az ehhez szükséges kutatásnak és az egészet összefoglaló szakdolgozat megírásának szentelje.

* * *

Szóljon a zene!

Igen, szóljon a zene! Inkább, mint hogy üvöltsön a tv-kivetítő! Egy egyszerű és többféle haszonnal járó rendelkezést javasolunk a kormánynak.

Kötelezni kellene a vendéglátóhelyek széles körét arra, hogy meghatározott mértékben egy vagy több zenészt alkalmazzon. Ebből a körből nem lenne szabad kihagyni a legegyszerűbb kormákat sem (borozó, söröző stb.), hiszen azokban is helye lenne egy hegedűsnek, harmonikásnak. Hasonlóképpen helye lenne egy zongoristának vagy gitárosnak a legegyszerűbb étteremben vagy kávézóban.

Ezzel egyrészt több ezer munkalehetőség teremtődne országszerte, másrészt nem kis mértékben növelné az időtöltés kulturáltságát. Végül összességében ez jó hatással lenne mind a belföldi, mind a külföldi turizmusra, Magyarország imázsára.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Kikezdeni a kizsákmányolást

A három legsúlyosabb emberiségelleni bűn a háború, a rabszolgaság és a kizsákmányolás – ezt vallja a Változó Világ Mozgalom.

A háború és a rabszolgaság elítélése ma már széles körben elfogadott, de a kizsákmányolás elítélése még erősen kommunistagyanús követelésnek tűnik, ezért a fejlett országok fejlett köreiben nem igen szalonképes.

Az igazság viszont az, hogy ma a Földön a kizsákmányolás erőteljesebb, agresszívebb és kiépítettebb, mint valaha.

Ezerszámra hozhatók fel konkrét egyedi esetek, amikor minden becsületes embernek el kellene fogadnia, hogy igenis kizsákmányolásról van szó, és ez elfogadhatatlan.

Egy ilyen példa az úgynevezett „szuverén” vagyis államadóságokat tovább hizlaló kölcsönök úgynevezett „kockázati” felára. Az elmúlt évtizedekben éppen a leggyengébb országok lakosságának sok ezer ilyen kölcsön után sok ezermilliárd dollár felárat kellett kifizetnie az ugye körmüket rágó hitelezőknek, a búsasan megfizetett „hitelminősítők” – és az egész tőke struktúra – falózása mellett.

De miért kell egy szegény országnak drágábban hitelhez jutnia, mint egy gazdagnak? Az ország-csőd kockázata miatt? Miért, hány ország-csődöt ismerünk az elmúlt évtizedekben?

Rendben van. Kockázat van.  De a körömrágásnak mi a valóságos költsége? Ha egy ország visszafizette a kölcsönét, a hitelezőnek nem kellene-e visszaadnia az adósnak a kockázati felárat?

A kockázati felár a kizsákmányolás egy ocsmány trükkje.

Az eddig kizsákmányolt felárat vissza kellene szolgáltatni, közben pedig indokolt lenne egy szakmai vita általában a hitelezési kockázatviselés mechanizmusairól. A kockázati felár olyan biztosítási díj lehet indokolt, amely a tényleges csődök következményeinek hárítására szolgálna, közösségi alapon.

Legyünk éberek és kritikusok! Leplezzük le a kizsákmányolás nagy és kis eseteit! Harcoljunk ellenük. Tapasztaljuk meg, hogy a társadalom ma már képes öntudatosan és becsületesen felvenni a harcot a kizsákmányolás ellen.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Migráció és menekülés, értékek és megoldások

A 2015 évi „menekült válság” nem egyszerűen fogalmi zavarokat, vagyis politikai elitünk értelmi intelligenciadeficitjét tett szembeötlővé, hanem az emberi beleélés hiányát is, vagyis politikai elitünk érzelmi intelligenciadeficitjét is.

A helyzet képletét leginkább így egyszerűsítik: az egyik oldalon vannak a háborús menekültek, akiket feltétel nélkül (a la Merkel) helyes befogadni, miközben a másik oldalon vannak a gazdasági „menekültek”, akik csak idézőjellel lehetnek menekültek, valójában „illegális” migránsok, akiket így vagy úgy, a legforróbb patrióták szerint pedig akár pengékkel megerősített drótkerítéssel is helyes távol tartani, avagy pedig, ha már beszivárogtak közénk, repatriálni.

Szabad-e feltétel nélkül befogadni, már-már csábítani egyeseket, akikról akár tényszerűen is megállapítható, hogy háborús övezetektől érkeznek.

És szabad-e visszautasítani valakit, mert ő bizony „csak” gazdasági menekült (migráns, disszidens, vándor…)?

És kell-e külön eszébe juttatni egy ezen meditáló európai politikusnak Európa alapértékeit. Igen, az ember sokszor bajban van, ha hirtelenül rákérdeznek valaminek az alapelveire, alaptulajdonságaira stb. Minden dolognak annyi oldala, annyi megközelítése van… Például: mik a barokk alapelvei?

Jó, de Európának van három felejthetetlen és hamísíthatatlan alapelve, amelyeket az elmúlt évtizedekben naponta ezerszer hallottunk: a tőke, az eszmék és az emberek szabad mozgása! Na, ugye!

Az egy egészen más történet, hogy a megszokott cinizmussal nyomtuk a tőke és bizonyos eszmék szabadságát, és szemet hunytunk az embereknek járó szabadság csorbítása fölött. De hirdetni, hirdettük, hirdetjük, és hirdetni fogjuk.

Egyébként a szabad mozgás eszméje nem kizárólag európai alapelv. A hidegháború évtizedei alatt a „szabad világ” az Egyesült Államok vezetésével végig szégyenpadon próbálta tartani a Szovjetuniót amiatt, hogy az nehezíti a szabad kivándorlást.  Az Egyesült Államok a renitens birodalommal szemben még a szent kereskedelem szent szabadságát is korlátozta büntetésül – miközben ugyanő híres volt bevándorlási szabályai szigorúságáról, a rettegett migránsügyi hatóságának európai szemmel abszurd és megalázó önkényéről nem is beszélve.

Akárhogy is legyen, itt állunk Szovjetunió-mentesen, a három ragyagó szabadság-elvünkkel büszkén, és tanakodunk: van-e joga ennek vagy annak, hogy ide jöjjön…

Ha az emberek szabad mozgása alapérték, hogyan kereshetünk megoldást az emberek szabad mozgása által okozott problémákra, ha megfeledkezünk arról, hogy ez alapérték. Ezt az alapértéket nem tehetjük zárójelbe, nem tagadhatjuk meg az első adandó problémánál – akármennyire valós, akármennyire súlyos is az.

Erre csak olyan politikusok képesek, akik hiteltelenek és alkalmatlanok a társadalom ügyei intézésére.

Ezt láttuk akkor is, amikor egy francia elnök riogatott a lengyel vízszerelővel vagy a román cigánnyal, amikor egy brit első miniszter hasonlóképpen kereste a közép- és kelet-európaiak távoltartásának eszközeit.

Ezt látjuk ma, amikor Európa nem kíván kérni pakisztániakból és gabonikból…

Túl sok múltat engedtünk ki a palackból a jövő elleni keresztes hadjárat sikere érdekében. Ne zuhanjunk még mélyebbre, amikor érvényes volt: „Véres karddal szereztük magunknak ezt a földdarabot, ne tedd be ide a lábadat, te rút idegen, mert újra kihúzzuk a kardot!”

Végül a legfontosabb: aki tiszteletben tartja vallott értékeit, megtalálja a problémák megoldását.

Igen, megoldás van.

A VVM 12 pontja – 2015

Változó Világ Mozgalom

A VVM programjának 12 pontja

2015

1. Szabad és tiszta tudást!

2. Békét a világnak, a városnak! Békét otthonunkban és a lelkünkben!

3. Munkát mindenkinek!

4. Jó nevelést minden megszületett és megszületendő gyermek, minden nevelő számára!

5. Nyitott és szolidáris közösségeket!

6. Emberbarát környezetet és környezetbarát embert!

7. Egészséget, és hosszú egészséges életet!

8. Rendet és biztonságot!

9. Több fényt és több kultúrát!

10. Igazságos és emberséges jogot!

11. Megértést és Emberhitet!

12. Élhető örömteli életet!

Változó Világ Mozgalom

* * *

A haszon hazája

Bevett gyakorlat a multiknál, hagy „feltörekvő” országokba viszik a termelést, jogi-pénzügyi ügyeskedéssel pedig „adóparadicsomokba” „allokálják” profitjukat.

Ebben a gyalázatos praktikákban olyan kiváló tanácsadókra és partnerekre számíthatnak, mint a volt luxemburgi, jelenlegi EU-kormányfőre.

Való igaz, hogy a piaci (ország)verseny nyomán igen erősen nyomott profitadó nem lenne fedezet egy társadalom minden bajának orvoslására, de elvenni azt is, ami egy sor problémát és igazságtalanságot enyhítené háborús bűnnel felérő „békés” bűn.

Az – elvi – megoldás pedig szinte kézenfekvő: egy multi legyen köteles az egyes országokban foglalkoztatott személyek számának arányában „repatriálni” bruttó üzleti eredményét, és mindegyik rész a helyi adókulcs szerint adózzon.

Ezt ésszerűen és hatékonyan egy globális (vagy legalább széleskörű) nemzetközi adózási egyezmény alapján lehetne megoldani, de nem lehet kétségünk, hogy a multik és az adóparadicsomok, sőt az egész tőke évtizedekig képes lesz elszabotálni egy ilyen megállapodást (lásd klímavédelmi egyezmények sorsa).

Régi tapasztalat, hogy mindabban, ami növeli a tőke mozgásszabadságát, gyorsabban vagy lassabban, de többnyire időre megszületik minden szükséges jogszabály és konvenció, de abban, ami a legkisebb mértékben is megkötné kezüket, politikusok, média, közvélemény-formálók, „gondolkodók” igyekeznek zátonyra futtatni minden kísérletet.

A Változó Világ Mozgalomban viszont hisz a racionálisan és felelősséggel gondolkodó emberek erejében.

Racionálisan és felelősséggel gondolkozol? Adj jelzést!

Változó Világ Mozgalom

* * *

Újra a migráció jogáról

Ha tűz üt ki a házban, senki nem a folyosón kifüggesztett házirend-szabályzatra figyel. Ha kitör egy súlyos járvány, nem elegendő a gyógyító munka, komoly, akár drasztikus rendészeti szabályok lépnek életbe. Most, 2015-ben, 10 évvel a témában közzétett állásfoglalásunk után az európai közvélemény megdöbbenéssel, már-már pánikkal fogadja az erősödő menekült áradatot. A helyzet baljós próbára teszi az európai integrációt, amely könnyen alulmaradhat a helyi nacionalistákkal, a különféle faj- és vallásvédőkkel, a demagóg rendpártiakkal szemben.

Mi lenne a megoldás mire?

1. Nincs jó megoldás, ha nem tudjuk, mit tartunk jónak.

Ha baj van, az ésszerű és humánus cselekvéssel nem szabad késlekedni. De ezzel nem késlekedve, a rendkívüli helyzetre lázasan kell keresni a legjobb megoldást. Ebben viszont az alaphelyzetre vonatkozó alapvető elveink vezéreljenek.

Sajnos a migráció alaphelyzetére vonatkozó alapvető elvekben nincs kellő világosság, még kevésbé kellő egyetértés. Minden sürgős napi feladatunk mellett kötelességünk ezzel is foglalkozni.

A Változó Világ Mozgalom még határozottabban vallja, hogy a migrációhoz való jog alapvető emberi jog, ugyanakkor azt – normális körülmények között – csak törvényes keretek között szabad gyakorolni. Ez a követelmény is alapvető emberi jog. Hiszen, ha egy hajón mindenki a hajó egyik oldalára tódul, a hajó könnyen felborulhat, és mindenki odavész.

E két alapvető jog ésszerű egyensúlyát könnyű megteremteni. Minden országnak biztosítani kell szuverén jogot, hogy maga határozza meg a következő évben befogadható migránsok kvótáját, amelyre a világ helyzetétől függően a világszervezet (ENSZ) egy minimumot állapít meg. Közben bárki, aki ideiglenesen vagy tartósan más országban szeretné folytatni életét, benyújtja kérelmét az ENSZ szakosított szervezetéhez, amely minden körülményt mérlegelve, kiosztja a kiosztható „zöldkártyákat”.

Összefoglalva: viszonylag egyszerűen kialakítható egy ésszerű és hosszú távon is működőképes megoldás a migrációra, amihez elengedhetetlen a következők elismerése:

- minden ember számára a migráció alapvető emberi jog;

- a befogadó közösségek számára a migráció törvényi szabályozása azonos súlyú emberi jog

- a Föld egyetlen területe nem az ott élők örök és kizárólagos birtoka;

- minden állam egy terület közigazgatásának a kerete, vagyis minden állam „területállam”, a „nemzetállam” és „vallásállam” immár történelmi anachronizmus;

- a migráció megoldása planetáris ügy.

(Itt érdemes megjegyezni, hogy bizonyára egy identitási attribútumot meg kell hagyni az állam számára, és ez az állam hivatalos nyelve.)

2. Helyzet van, de rendkívüli-e?

Jelenleg nehéz megállapítani az Európát érő menekülthullám nagyságát. Semmi kétség, hogy ez ma már olyan jelenség, amelyhez az európai közvélemény nincs hozzászokva. Ez elsősorban a média felelőssége, de azt is kellene felfogni, hogy eddig Európa körbe volt véve – és nem mellesleg belsőleg is teleszabdalva – áthatolhatatlan határokkal. Így az elmúlt évtizedekben, de akár évszázadokban a tömeges migráció szinte ismeretlen volt.

Közben a világon milliók menekültek és vándoroltak, a legtragikusabb körülmények között. Beszédes számok: csak a 23 milliós Szíriában – a kívülről szított polgárháború előtt – több menekült élt, mint az egész 508 milliós Európai Unióban.

Vagy pedig jelenleg Törökország menekült táboraiban 1,2 millió szír menekült nyomorog, míg közben Magyarország apokaliptikus képet fest 1-2 százezer menekült átvonulása miatt Nyugat-Európában.

Megbízhatatlan statisztikák, hisztéria, fogalomzavar, tisztázatlan célok, érdekek és szándékok, a humanizmus és a szolidaritás teljes hiánya – ez jellemzi a mai európai politikát, ezen belül jelesül a magyart.

Minden jel szerint a helyzet nem rendkívüli, csak szokatlan és zavaros. Vagyis a helyzet kiváló arra, hogy az uralkodó vagy uralkodni vágyó csoportok előkészítsék a maguk hosszú kések éjszakáját. És kiváló arra is, hogy nyerészkedő vagy nyerészkedni vágyó hálózatok elszippantsák a menekültek és a célra megnyíló uniós alapok euró-milliárdjait.

3. A politika felelőssége

A helyzet nem rendkívüli, de rendkívül veszélyes, mert a hisztériakeltés megtette a magáét, és most már a politikai és a társadalmi feszültségek az európai integráció végső rombolásával, az igazi európai értékek történelmi kudarcával fenyegetnek.

Ahogy megszokhattuk, brüsszeli hivatalnokok hada lázasan keres megoldásokat, és hosszú alkudozások után a nagy tagországok, elsősorban a legjobban érintett Németország és Franciaország nyomásával és némi áldozatával, kialakul valamiféle gyakorlati megoldás.

Ez bizonyára nem lesz a legjobb, sőt, a szó igazi értelmében nem is megoldás lesz, hanem a mai szóhasználattal élve: a helyzet „kezelése”.

Mivel valóban egy több évre szóló folyamatra kell számítani, jogos is lenne inkább hosszú távú „reszponzív” kezelésben gondolkozni, mint egy egyszeri radikális megoldást vizionálni.

A Változó Világ Mozgalom úgy tartja, hogy a helyzet ésszerű és humánus „kezelésé”-nek két kulcseleme van. Az egyik egy kvótarendszer és elosztási mechanizmus kialakítása, a másik pedig egy minden menekülttel kötendő egyéni „polgári szerződés” az érintett jogairól és kötelességeiről. Ennek rögzítenie kell azt a kezdeti anyagi támogatást is, amelyet az Unió biztosít a menekült számára, ahogy a kellő garanciákat is ennek visszafizetésére. Ennek a szerződésnek értelemszerűen illeszkednie kell a menekült deklarált terveihez (ideiglenes menedék, határidős tartózkodás, végleges letelepedés), illetve családi és szociális helyzetéhez.

* * *

A sürgető napi feladatok mellett kötelességünk azzal is foglalkozni, hogy milyen mélyebb összefüggések állnak a világméretű és tragikus migráció hátterében, amelyből most Európa oly kis ízelítőt kapott.

Senki számára nem lehet meglepő reveláció, hogy a háttérben a háborúk és a sokfelé uralkodó embertelen körülmények állnak. Fontos lenne az önvizsgálat! Mennyi ebben Európa önnön felelőssége? Mennyi az Amerikával közös felelősségünk?

És főleg: mivel tudnánk a múlt bűneit jóvátenni?

Hatalmas, történelmi feladatok előtt állunk.

Változó Világ Mozgalom