Árnyék

A Változó Világ Mozgalom így értékeli, hogy a 2008-as válságból való kilábalásért dolgozó erők tartalékai vészesen kezdenek kimerülni, és így nő a veszélye egy drámai visszaesésnek, egy még nagyobb pénzügyi-gazdasági és társadalmi válságnak.

Mik a fő okai ennek a helyzetnek? Itt alapvető rendszerhibák ütköznek ki. Hatalmas feszültségek akkumulálódtak a társadalmi működés minden rétegében: szociális, kulturális, technikai, környezeti, gazdasági gyökerekkel.

Ezzel együtt a közvetlen okok tágabb értelemben vett politikai okok: egyrészt a tulajdonképpeni politikai hatalom mérhetetlen felelőssége, másrészt a politikai elittel szemben álló érdektömeg, érdekóceán érdekérvényesítési impotenciája.

A legsúlyosabb forgatókönyvek még jó eséllyel elkerülhetők – ami senki ma jelenlévőnek az érdeme nem lesz, hanem az emberi sors, a civilizáció egyedülállósága alapján remélhető, de ez kevésbé mondható el az 1929-es forgatókönyv 21. századi „újratöltött”változatának esélyéről.

Irgalomért könyörögni az égiekhez illő lenne a mai állapotokhoz, de ettől sokat ne reméljünk.

A Változó Világ Mozgalom ésszerű és radikális javaslatok százait tette már az asztalra. Ezeket semmibe venni, és sodródni az eseményekkel egy nagy tragédia egyre sűrűbb árnyékában nem kevesebb, mint a népek elárulása, önárulás.

* * *

Pragmatikusan közösségi

A Közösség éve programjából nem hiányozhat egy fontos, nagy horderejű feladat: egy Közösségi Kiáltvány összeállítása.

Ebben többek között azt kellene világosan kifejteni, hogy a közösségi szemlélet nem egy elvont erkölcsi sóhaj, hanem rendkívül pragmatikus hozzáállás a legfontosabb társadalmi problémákhoz. És mi ma nagyobb társadalmi probléma, mint a társadalmi igazságtalanság gyorsuló mélyülése.

Egy hatékony ellenszer lehet többek között a szövetkezet, amelynek viszont ezer új formája lehet.

Ha az ember innovatív a műszaki fejlesztésben, a pénzcsinálásban, a marketingben, miért ne lenne kreatív a társadalmi problémák megoldásában?

Egy sor szolgáltatásnál, különösen a közmű- vagy közműszerű szolgáltatásoknál kiválóan alkalmazható lenne a szövetkezeti forma. Minden felhasználó (fogyasztó) egy részjegy vásárlásával válna szövetkezeti taggá, és bizonyos ésszerű szabályok válhatna ki bármikor. Ez a forma lehetővé tenné „pénzügyi befektető” csatlakozását is, ésszerű alku alapján.

Legyünk korszerűek, gondoljunk például a felhő-szolgáltatásra. Miért kellene, hogy ez az egész világon egy-két multi monopóliuma legyen? Mert a piac így akarja?

A piaci törvényekkel ugyanúgy számolni kell, ahogy minden normális ember számol a gravitációval.

De ha akarásról van, legyen szabad, hogy ne a piac akarata diktáljon, hanem a mi akaratunk, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben csak felhasználók vagyunk.

* * *

Ott fent a Kert

Kézenfekvő a kérdés: ha már beláttuk, hogy a közösség jó is lehet, rossz is, mit kellene tenni azért, hogy lehetőleg jó legyen?

Kézenfekvő a kérdés, de naiv is, ha valóban ezzel kezdenénk. Ennél már csak az lenne naivabb kérdés, ami viszont, mi tagadás, szinte naponta elhangzik: mitől lennénk boldogak?

A jó közösség eszméjéhez, de különösen a jó közösség gyakorlatához hosszú út vezet el. Úgy festünk, mint akik egy csodálatos hegyet akarnánk meghódítani. Nem egy zord szikás-havas-jeges Himaláját, hanem egy olyan hegyet, amelynek teteje egy napfényben fürdő pompázó paradicsomi kert. De nehéz meredek lejtőkön kell felküzdenünk magunkat. Egyesek többször megpróbálkoztak elkeseredett rohammal, egyenesen a célra törve. És ez rendre tragédiával végződött. Voltak próbálkozások, amikor egész népek vonultak és megfontoltan haladtak a hegyet körbejáró szerpentinen. Melyik negyven évig, melyik négyszáz évig. De azután jött egy alattomos rész, és a vándorok mélyebbre csúsztak, mint ahonnan indultak.

A vándorlás megpróbáltatásai közösséggé, igazi néppé teszik a tömeget.

A visszazuhanás szétzúzza ezt a közösséget. Mindenki magát menti, mindenki mindenkinek ellensége – vagy legalább ezt hirdetik az új hangadók.

Mindig van mélyebb, de ezzel együtt a zuhanás idővel elakad, ki-ki valahol valamibe megkapaszkodik, aztán fel is tápászkodik… És idővel újra a hegy tetején lévő paradicsomi kertre veti tekintetét.

Nincs mit tenni, a kert húzza a szíveket. Újraszerveződik a hegy meghódítása, az új vándorlás, az új közösség.

* * *

Ember és közösség

A közösség azon – szerencsés? – fogalmak közé tartozik, amelyekről ösztönösen pozitív, nemes gondolatok jutnak eszünkbe, mint például a szeretet, a tudás, a munka, az erkölcs.

Nem kevesen viszont kezdettől, sokan mások pedig könnyen szkeptikussá válnak. És igen, fontos becsületesen kimondani: a közösség nem valami elrendelés szerinti idill. A közösség lehet jó, és lehet rossz. Senki ember nem születik jónak, vagy rossznak. Azzá lesz. Közösségekből sincsenek örök közösségek. A közösségek születnek, és meghalnak. Közben pedig ezerszer is át tudnak alakulni. Paradicsomot tudnak mintázni. És poklot. Többnyire pedig azt, amivé magunk tesszük hétköznapjainkat.

A közösség egyszerűen van, életünk meghatározó része. Ahogy mi magunk is meglehetősen meghatározó része vagyunk saját életünknek. Akkor is, ha ez néha egyeseknél nem szembeszökő.

A közösség az ember számára olyasmi, mint a dimenzió a fizikai test számára. Amely nem tud létezni, ha nem zuppan egy három dimenzió által kifeszített sarokba. Mi szerencsések vagyunk: közösségek ezrei közül választhatunk. Nem mindig könnyen.

Kettőt nem válogathatunk: egy az anyánk, és egy az emberiség.

* * *

A kutatómunka kultuszáért

A Változó Világ Mozgalom (VVM) fontosnak tartja, hogy a kutató munkának nagyobb becsülete és nagyobb szerepe legyen. Nyugodtan mondhatjuk így is, hogy a kutatómunkának legyen kultusza.

A kutatómunka ne legyen csak a hivatásos kutatók feladata, még kevésbé azok privilégiuma, hanem a jó ideje olyan sűrűn emlegetett élethosszig tartó tanulás egy sajátos erőteljes formája, olyasmi, mint a jóga a helyes életmód rendszerén belül, azaz mindenki számára ajánlott és elérhető.

A kutatómunka mellett hasonló, esetenként átfedéseket mutató tanulási forma a szakdolgozat-készítés is, illetve a tudományos kísérletezés. A kutatómunka, szakdolgozat-készítés, illetve kísérletezés nem feltétlenül egyszerű tanulás, hanem könnyen átcsaphat igazi tudományos munkába, avagy éppen valamilyen (technológiai, üzleti, társadalmi stb.) innovációba. Erre azt kell mondani: annál jobb, annál inkább méltóak ezek a formák a sokoldalú társadalmi támogatásra.

A kutatómunkát az élet minden szférájában fontos lenne támogatni, az általános iskolától az idős otthonokig, de különösen indokolt lenne néhány stratégiai területet kiemelni, mint az ipart vagy a civil szférát, illetve olyan zárt körleteket, ahol a társadalom számára legfontosabb döntések születnek, legtöbbször a különféle érdekek kiváló, de a modern tudás szerény ismeretében: ezek a féltett és védett körletek pedig a politika és államigazgatás intézményei.

Igen, legyen minden képviselőnek (erkölcsi?) kötelessége, hogy minden évet egy újabb téma elmélyült tanulmányozásának, az ehhez szükséges kutatásnak és az egészet összefoglaló szakdolgozat megírásának szentelje.

* * *

Szóljon a zene!

Igen, szóljon a zene! Inkább, mint hogy üvöltsön a tv-kivetítő! Egy egyszerű és többféle haszonnal járó rendelkezést javasolunk a kormánynak.

Kötelezni kellene a vendéglátóhelyek széles körét arra, hogy meghatározott mértékben egy vagy több zenészt alkalmazzon. Ebből a körből nem lenne szabad kihagyni a legegyszerűbb kormákat sem (borozó, söröző stb.), hiszen azokban is helye lenne egy hegedűsnek, harmonikásnak. Hasonlóképpen helye lenne egy zongoristának vagy gitárosnak a legegyszerűbb étteremben vagy kávézóban.

Ezzel egyrészt több ezer munkalehetőség teremtődne országszerte, másrészt nem kis mértékben növelné az időtöltés kulturáltságát. Végül összességében ez jó hatással lenne mind a belföldi, mind a külföldi turizmusra, Magyarország imázsára.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Kikezdeni a kizsákmányolást

A három legsúlyosabb emberiségelleni bűn a háború, a rabszolgaság és a kizsákmányolás – ezt vallja a Változó Világ Mozgalom.

A háború és a rabszolgaság elítélése ma már széles körben elfogadott, de a kizsákmányolás elítélése még erősen kommunistagyanús követelésnek tűnik, ezért a fejlett országok fejlett köreiben nem igen szalonképes.

Az igazság viszont az, hogy ma a Földön a kizsákmányolás erőteljesebb, agresszívebb és kiépítettebb, mint valaha.

Ezerszámra hozhatók fel konkrét egyedi esetek, amikor minden becsületes embernek el kellene fogadnia, hogy igenis kizsákmányolásról van szó, és ez elfogadhatatlan.

Egy ilyen példa az úgynevezett „szuverén” vagyis államadóságokat tovább hizlaló kölcsönök úgynevezett „kockázati” felára. Az elmúlt évtizedekben éppen a leggyengébb országok lakosságának sok ezer ilyen kölcsön után sok ezermilliárd dollár felárat kellett kifizetnie az ugye körmüket rágó hitelezőknek, a búsasan megfizetett „hitelminősítők” – és az egész tőke struktúra – falózása mellett.

De miért kell egy szegény országnak drágábban hitelhez jutnia, mint egy gazdagnak? Az ország-csőd kockázata miatt? Miért, hány ország-csődöt ismerünk az elmúlt évtizedekben?

Rendben van. Kockázat van.  De a körömrágásnak mi a valóságos költsége? Ha egy ország visszafizette a kölcsönét, a hitelezőnek nem kellene-e visszaadnia az adósnak a kockázati felárat?

A kockázati felár a kizsákmányolás egy ocsmány trükkje.

Az eddig kizsákmányolt felárat vissza kellene szolgáltatni, közben pedig indokolt lenne egy szakmai vita általában a hitelezési kockázatviselés mechanizmusairól. A kockázati felár olyan biztosítási díj lehet indokolt, amely a tényleges csődök következményeinek hárítására szolgálna, közösségi alapon.

Legyünk éberek és kritikusok! Leplezzük le a kizsákmányolás nagy és kis eseteit! Harcoljunk ellenük. Tapasztaljuk meg, hogy a társadalom ma már képes öntudatosan és becsületesen felvenni a harcot a kizsákmányolás ellen.

Változó Világ Mozgalom

* * *