2013. augusztus 30., péntek

A békéért gondolkozzunk és cselekedjünk ma!

A békéért gondolkozzunk és cselekedjünk ma! És mindig!
Üdvözöljük sokmilliónyi bátor és elkötelezett ember, szervezet, fórum fellépését a békét súlyosan veszélyeztető tervekkel szemben.
Üdvözöljük Ferenc pápa bátor és elkötelezett kezdeményezését a béke megőrzése érdekében.

Önző érdekek, mit sem tanulva a véres 20. század borzalmaitól, ma is folyamatosan veszélyeztetik a békét, játszanak hét milliárd békét akaró ember sorsával, jövőjével.
Ezek az erők korlátoltságukban és mértéktelenségükben gonosszá válnak. Gonosszá válnak átlátszó hatalmi játszmáik is. Ne legyünk tehetetlen bábuk ezekben a játszmákban!
Gondolkozzunk és cselekedjünk!
Gondolkozzunk és cselekedjünk egy egyesült és igazságosságra törekvő világért!
Egy egyesült és igazságosságra törekvő világban a béke győzni fog.
A ma hadi célokra szánt irdatlan összegeket pedig fordíttassuk a nyomor és a tudatlanság felszámolására, az orvosi és környezetvédelmi kutatások gyorsítására.
A Változó Világ Mozgalom tisztelettel meghajol minden a békéért imádkozó ember előtt.
Közben mindenkit gondolkodásra és cselekvésre buzdít!
Van értelme, és fontos!
Gondolkozz, és megtalálod az értelmét!

Cselekedj, és megéled a fontosságát!


2012. december 31., hétfő

Az örömről

A változó világ emberei, tudjátok: a tudás a létezés hatalma, a közösség a létezés erkölcse, az öröm a létezés értelme! Az öröm a létezés csodája. Örömtelivé és széppé teszi életünket, egyben tanít és megerősít. De az öncélú örömszerzés vész. A kisebb tévelygés olyan, mintha édes gyümölcs helyett cukrot kanalaznánk. A nagyobb bűnök pusztulásba taszíthatnak. Ha drogról van szó: magunkat taszítjuk pusztulásba. Ha hatalomról és kapzsi gazdagságról: az egész világot taszítjuk nyomorba, veszélybe.
Az igazi öröm az élet íze, jelzi emberi mivoltunkat, ezért – különösen nagyobb távra – visszatekintve kiolvashatjuk a történelem üzenetét: jó úton haladunk-e.
A Változó Világ Mozgalom ebben az évben (2012-ben) több fontos üzenetet továbbított ezen a csatornán (MTI-Országos sajtószolgálat). Így szólt az ismeretek tiszteletéről és az ő terjesztésük fontosságáról, az olvasás nagyszerűségéről, a tudományról, mint a jövő vezető erejéről, a leszakadók, különösen a cigányság esélyeiről, a humános büntetőjogról, az ünneplés új kultúrájáról, Norvégia inkorrekt különállásáról és az EU bővítéséről, az állam és politika szétválasztásáról, a kiszolgáltatottság tűrhetetlenségéről, a valódi hatalommegosztásról, az adósságról, a nemes célokról és a nemtelen céltalanságokról, a politika becsületéről, az innovációról, az igazságosságról, és most az örömről.
Ezek és még több fontos üzenet immár nem csak egy-egynéhány elme magánügye, hanem mindenki számára elérhető gondolattár része. És közeleg a cselekvés ideje.



2012. december 29., szombat

Az igazságosságról

Sokféle erő tartja egybe a társadalmat, de az igazságosság az egyik legfőbb. Az igazságosság biztosít szilárd alapokat, erős integrációt, erkölcsi karaktert. Az irigység a legendás hét főbűn egyike, de ne gondoljuk azt, hogy a másik, a kapzsiság ártatlan emberi gyarlóság, amelyet meg lehet hagyni a szatíraszerzőknek és a karikaturistáknak. A társadalomnak, így szükségszerűen a politikának, a jognak, a közigazgatásnak céltudatosan és módszeresen kellene dolgozniuk az igazságosság érvényesítéséért. Nagyobb közteherviselést kellene elvárni a gazdagoktól, és nagyobb emberséget kellene tanúsítani a hátrányosabb helyzetűekkel szemben.
Az okkult jövedelemhatárokkal és kulcsokkal kreált személyi jövedelemadóval szemben olyan adórendszert kellene kialakítani, amely az ésszerűségben és az igazságosságban talál legitimációt. A Változó Világ Mozgalom ajánlott ilyen modellt.
Az igazságosság része a büntető gyakorlat is. Egy mai egyenbírság a szerényen élő családot végzetes nyomorba döntheti, egy tehetős embernek felejthető bosszúság. A mai világban semmilyen nehézséget nem jelent az alapbírságot az érintett személy egy napi jövedelmében meghatározni.
Ez két példa arra, hogy milyen egyszerűen lehetne korszakváltó eredményeket elérni egy igazságosabb világ felépítésében, de való igaz, hogy tengernyi sürgős teendőnk van az élet minden területén, a teljes foglalkoztatottság biztosításától kezdve, a szociális biztonság kiépítésén át, a korrupció felszámolásáig.





2012. december 28., péntek

Az innovációról

Semmi új a nap alatt, csak a változó világ! És ez a változó világ most rendkívüli kihívások elé állít minket. Válaszainkkal korszakot váltunk. Nem az a fontos, hogy egy problémára régi vagy új megoldást alkalmazunk. A természet parancsolóan kényszerít minden élőt a lehető legtakarékosabb, legésszerűbb működésre. Bűn erőforrásokat pazarolni innovációra, ha jó a bevált. De még nagyobb bűn nem befektetni az innovációba! A kettő között nincs ellentmondás, és ebben a tudomány, az értelem képes megbízható útmutatást adni. Különösen két dologra kellene figyelni folyamatosan: hasznosítani az emberi elme káprázatos eredményeit, és megzabolázni az önző érdekeket.
A távoli csillagok szépek és fontosak, de a fény és energia még fontosabb forrásai lüktetnek itt a Földön: a termékeny emberi koponyák.
Új kultúra és új politika kell ezek hasznosításához tudományban, művészetben, közéletben, technikában, iparban. Több becsületes eszmei és anyagi támogatást kellene biztosítani erre. Megbocsáthatatlan az állami innovációs támogatások apasztása, amely éppen az elmúlt években végzetes méreteket öltött. Igazi forradalomra van szükség az igazi elme, a koponyák megbecsülésében és támogatásában.
Nem kevésbé fontos egy további forradalom a gazdaság fejlesztési stratégiáinak közérdekű – jövőbarát – irányításában. Tanulságos példa az elektronikus tömegtermékek manipulatívan adagolt fejlesztése, amely a profit érdekében évenkénti vásárlásra készteti emberek millióit.


2012. december 27., csütörtök

A becsületről

A modern politika két alapelve a laza népszuverenitás és a kormány szabad keze.  A választások előtt a pártok szebbnél szebb jelszavakkal versengenek, a hatalom megragadása után viszont, mint szemfényvesztő a cilinderből, így varázsolják elő kisebb-nagyobb meglepetéseiket. Ez jogszerű, de nem becsületes kormányzás. Ez a gyakorlat kiüresíti a népszuverenitást, és a hatalommal való visszaéléshez, bizonyos körülmények között egy veszedelmes államkapitalizmushoz vezet. A társadalom számára több eszköz kínálkozik, amellyel harcolhat ez ellen. Ezek egy részét az előző közleményeink is ismertették, most a szakpolitikai társadalmi szerződésekre szeretnénk ismételten felhívni a figyelmet.
A Változó Világ Mozgalom javaslatának lényege: speciális társadalmi szerződések sorával bástyázzuk körbe a társadalmat!
Jelenleg négy olyan társadalmi ügy emelkedik ki a problémák tengeréből, amelyben merőben másképpen kellene eljárni, mint eddig. Ezek:
1. A közös teherviselés rendszere,
2. A nyugdíjrendszer,
3. Az állami adósságválság megoldása,
4. A magyarországi társadalmi modell reformja.
Ezekben a témákban igazán reprezentatív nemzeti kerekasztal-tárgyalásokat kellene folytatni, és csak valóságos és bölcs konszenzus alapján kidolgozott reformokat indítani.
Ennek a történelmi fordulatnak az adna stabil és méltó keretet, ha ezekre a kiemelt témákra egy újszerű jogi-politikai intézményt honosítanánk: a népszavazással szentesített társadalmi szerződés intézményét.









2012. december 23., vasárnap

Az államadósságról

Nemes célok és nemtelen céltalanságok feszülnek a változó világ küzdelmeiben. A Második Világválság kirobbanása óta egyre többen ráeszmélnek az államadóságok tragikus következményeire. A Változó Világ Mozgalom (VVM) már húsz éve hirdeti az államadósság tarthatatlanságát, a teljes felszámolását célzó hosszúmenetelés szükségességét. Ebben nem kíván úttörő szereppel dicsekedni, betöltötte azt a Clinton-adminisztráció, amely elszántan lebontotta a hagyományos amerikai államadósságot. Azóta az újra elképesztő méreteket öltött, ami ma felmérhetetlen veszély az egész világ számára.
Minden állam irdatlan napi bevétellel rendelkezik, így működésének finanszírozása idegen forrásokból ellenkezik a józan ésszel, gyermekeinkért, a következő nemzedékekért viselt felelősséggel.
Az állam külső finanszírozása nem más, mint az állami adókivetési monopólium privatizálása. Amely állam ezt megteszi, az elárulta saját népét, kiszolgáltatva azt a finánctőkének. Ez ellen nem lehet harcolni 3%-os költségvetési deficit, 50%-os eladósodási alkotmányos plafon elfogadásával.
Csak az az állam szolgálhatja népe boldogulását, amely minden évben többlettel zárja a költségvetését, és kölcsönvevő helyett kölcsönadóként jelenik meg a gazdaságban. A VVM egy ilyen költségvetési politika modelljét évekkel ezelőtt kidolgozta.
De az igazán fontos, sorsformáló, hogy a fő célokban szülessen nemzeti konszenzus, és azt egy – nemtelen céltalanságoktól mentes – politika vigye sikerre.




2012. december 20., csütörtök

A valódi hatalommegosztásról

A hatalommegosztás elvét az európai politikai modell nem tagadja, csak kiüresíti. Az a mechanizmus, amely csakis akkor hozza működésbe az államot, ha egy kormányzó, vagyis a törvényhozó és a végrehajtó hatalmat egyszerre bitorló többség – rendszerint pártok elvtelen alkuja révén – jön létre, nem hatalommegosztás. A reális hatalommegosztás nem rejtély: egy jó példája viszonylag jól működik Amerikában. Sajnos, ott a két szuperpárt rendszere garantálja a valódi demokrácia távoltartását a komoly ügyek intézésétől.
Voltaképpen örülni is lehetne annak, hogy a mostani kormányzó szupertöbbség nem vállalkozott az európai modell igen cifra hazai változatának felváltására a népszuverenitási eszmények egy újabb megerőszakolásával, meghagyva az igazi modellváltás kimunkálását egy valóságos társadalmi konszenzusra.
A társadalmi – és bátran mondhatjuk: a történelmi – igény óriási, de az új eszmék még nem nyertek teret. Mert a törvényhozó és a végrehajtó hatalom (legalább amerikai szintű) megosztása ugyan érthető, és követhető, de a politikai pártok szerepének radikális visszaszorítása, a politika és állam szétválasztása, a független szuverén polgár eszménye már nehezebb intellektuális feladat.
És ez még mindig csak a kezdet: mert a klasszikus hármas megosztással szemben már 6-8 fő hatalmi ágban kellene gondolkoznunk, és még inkább egy újfajta magasabb rendű ellenmozgásban: meg kell álmodni a társadalmi szolidaritás, béke és harmónia új intézményeit.