Ott fent a Kert

Kézenfekvő a kérdés: ha már beláttuk, hogy a közösség jó is lehet, rossz is, mit kellene tenni azért, hogy lehetőleg jó legyen?

Kézenfekvő a kérdés, de naiv is, ha valóban ezzel kezdenénk. Ennél már csak az lenne naivabb kérdés, ami viszont, mi tagadás, szinte naponta elhangzik: mitől lennénk boldogak?

A jó közösség eszméjéhez, de különösen a jó közösség gyakorlatához hosszú út vezet el. Úgy festünk, mint akik egy csodálatos hegyet akarnánk meghódítani. Nem egy zord szikás-havas-jeges Himaláját, hanem egy olyan hegyet, amelynek teteje egy napfényben fürdő pompázó paradicsomi kert. De nehéz meredek lejtőkön kell felküzdenünk magunkat. Egyesek többször megpróbálkoztak elkeseredett rohammal, egyenesen a célra törve. És ez rendre tragédiával végződött. Voltak próbálkozások, amikor egész népek vonultak és megfontoltan haladtak a hegyet körbejáró szerpentinen. Melyik negyven évig, melyik négyszáz évig. De azután jött egy alattomos rész, és a vándorok mélyebbre csúsztak, mint ahonnan indultak.

A vándorlás megpróbáltatásai közösséggé, igazi néppé teszik a tömeget.

A visszazuhanás szétzúzza ezt a közösséget. Mindenki magát menti, mindenki mindenkinek ellensége – vagy legalább ezt hirdetik az új hangadók.

Mindig van mélyebb, de ezzel együtt a zuhanás idővel elakad, ki-ki valahol valamibe megkapaszkodik, aztán fel is tápászkodik… És idővel újra a hegy tetején lévő paradicsomi kertre veti tekintetét.

Nincs mit tenni, a kert húzza a szíveket. Újraszerveződik a hegy meghódítása, az új vándorlás, az új közösség.

* * *

Ember és közösség

A közösség azon – szerencsés? – fogalmak közé tartozik, amelyekről ösztönösen pozitív, nemes gondolatok jutnak eszünkbe, mint például a szeretet, a tudás, a munka, az erkölcs.

Nem kevesen viszont kezdettől, sokan mások pedig könnyen szkeptikussá válnak. És igen, fontos becsületesen kimondani: a közösség nem valami elrendelés szerinti idill. A közösség lehet jó, és lehet rossz. Senki ember nem születik jónak, vagy rossznak. Azzá lesz. Közösségekből sincsenek örök közösségek. A közösségek születnek, és meghalnak. Közben pedig ezerszer is át tudnak alakulni. Paradicsomot tudnak mintázni. És poklot. Többnyire pedig azt, amivé magunk tesszük hétköznapjainkat.

A közösség egyszerűen van, életünk meghatározó része. Ahogy mi magunk is meglehetősen meghatározó része vagyunk saját életünknek. Akkor is, ha ez néha egyeseknél nem szembeszökő.

A közösség az ember számára olyasmi, mint a dimenzió a fizikai test számára. Amely nem tud létezni, ha nem zuppan egy három dimenzió által kifeszített sarokba. Mi szerencsések vagyunk: közösségek ezrei közül választhatunk. Nem mindig könnyen.

Kettőt nem válogathatunk: egy az anyánk, és egy az emberiség.

* * *

A kutatómunka kultuszáért

A Változó Világ Mozgalom (VVM) fontosnak tartja, hogy a kutató munkának nagyobb becsülete és nagyobb szerepe legyen. Nyugodtan mondhatjuk így is, hogy a kutatómunkának legyen kultusza.

A kutatómunka ne legyen csak a hivatásos kutatók feladata, még kevésbé azok privilégiuma, hanem a jó ideje olyan sűrűn emlegetett élethosszig tartó tanulás egy sajátos erőteljes formája, olyasmi, mint a jóga a helyes életmód rendszerén belül, azaz mindenki számára ajánlott és elérhető.

A kutatómunka mellett hasonló, esetenként átfedéseket mutató tanulási forma a szakdolgozat-készítés is, illetve a tudományos kísérletezés. A kutatómunka, szakdolgozat-készítés, illetve kísérletezés nem feltétlenül egyszerű tanulás, hanem könnyen átcsaphat igazi tudományos munkába, avagy éppen valamilyen (technológiai, üzleti, társadalmi stb.) innovációba. Erre azt kell mondani: annál jobb, annál inkább méltóak ezek a formák a sokoldalú társadalmi támogatásra.

A kutatómunkát az élet minden szférájában fontos lenne támogatni, az általános iskolától az idős otthonokig, de különösen indokolt lenne néhány stratégiai területet kiemelni, mint az ipart vagy a civil szférát, illetve olyan zárt körleteket, ahol a társadalom számára legfontosabb döntések születnek, legtöbbször a különféle érdekek kiváló, de a modern tudás szerény ismeretében: ezek a féltett és védett körletek pedig a politika és államigazgatás intézményei.

Igen, legyen minden képviselőnek (erkölcsi?) kötelessége, hogy minden évet egy újabb téma elmélyült tanulmányozásának, az ehhez szükséges kutatásnak és az egészet összefoglaló szakdolgozat megírásának szentelje.

* * *

Szóljon a zene!

Igen, szóljon a zene! Inkább, mint hogy üvöltsön a tv-kivetítő! Egy egyszerű és többféle haszonnal járó rendelkezést javasolunk a kormánynak.

Kötelezni kellene a vendéglátóhelyek széles körét arra, hogy meghatározott mértékben egy vagy több zenészt alkalmazzon. Ebből a körből nem lenne szabad kihagyni a legegyszerűbb kormákat sem (borozó, söröző stb.), hiszen azokban is helye lenne egy hegedűsnek, harmonikásnak. Hasonlóképpen helye lenne egy zongoristának vagy gitárosnak a legegyszerűbb étteremben vagy kávézóban.

Ezzel egyrészt több ezer munkalehetőség teremtődne országszerte, másrészt nem kis mértékben növelné az időtöltés kulturáltságát. Végül összességében ez jó hatással lenne mind a belföldi, mind a külföldi turizmusra, Magyarország imázsára.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Kikezdeni a kizsákmányolást

A három legsúlyosabb emberiségelleni bűn a háború, a rabszolgaság és a kizsákmányolás – ezt vallja a Változó Világ Mozgalom.

A háború és a rabszolgaság elítélése ma már széles körben elfogadott, de a kizsákmányolás elítélése még erősen kommunistagyanús követelésnek tűnik, ezért a fejlett országok fejlett köreiben nem igen szalonképes.

Az igazság viszont az, hogy ma a Földön a kizsákmányolás erőteljesebb, agresszívebb és kiépítettebb, mint valaha.

Ezerszámra hozhatók fel konkrét egyedi esetek, amikor minden becsületes embernek el kellene fogadnia, hogy igenis kizsákmányolásról van szó, és ez elfogadhatatlan.

Egy ilyen példa az úgynevezett „szuverén” vagyis államadóságokat tovább hizlaló kölcsönök úgynevezett „kockázati” felára. Az elmúlt évtizedekben éppen a leggyengébb országok lakosságának sok ezer ilyen kölcsön után sok ezermilliárd dollár felárat kellett kifizetnie az ugye körmüket rágó hitelezőknek, a búsasan megfizetett „hitelminősítők” – és az egész tőke struktúra – falózása mellett.

De miért kell egy szegény országnak drágábban hitelhez jutnia, mint egy gazdagnak? Az ország-csőd kockázata miatt? Miért, hány ország-csődöt ismerünk az elmúlt évtizedekben?

Rendben van. Kockázat van.  De a körömrágásnak mi a valóságos költsége? Ha egy ország visszafizette a kölcsönét, a hitelezőnek nem kellene-e visszaadnia az adósnak a kockázati felárat?

A kockázati felár a kizsákmányolás egy ocsmány trükkje.

Az eddig kizsákmányolt felárat vissza kellene szolgáltatni, közben pedig indokolt lenne egy szakmai vita általában a hitelezési kockázatviselés mechanizmusairól. A kockázati felár olyan biztosítási díj lehet indokolt, amely a tényleges csődök következményeinek hárítására szolgálna, közösségi alapon.

Legyünk éberek és kritikusok! Leplezzük le a kizsákmányolás nagy és kis eseteit! Harcoljunk ellenük. Tapasztaljuk meg, hogy a társadalom ma már képes öntudatosan és becsületesen felvenni a harcot a kizsákmányolás ellen.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Migráció és menekülés, értékek és megoldások

A 2015 évi „menekült válság” nem egyszerűen fogalmi zavarokat, vagyis politikai elitünk értelmi intelligenciadeficitjét tett szembeötlővé, hanem az emberi beleélés hiányát is, vagyis politikai elitünk érzelmi intelligenciadeficitjét is.

A helyzet képletét leginkább így egyszerűsítik: az egyik oldalon vannak a háborús menekültek, akiket feltétel nélkül (a la Merkel) helyes befogadni, miközben a másik oldalon vannak a gazdasági „menekültek”, akik csak idézőjellel lehetnek menekültek, valójában „illegális” migránsok, akiket így vagy úgy, a legforróbb patrióták szerint pedig akár pengékkel megerősített drótkerítéssel is helyes távol tartani, avagy pedig, ha már beszivárogtak közénk, repatriálni.

Szabad-e feltétel nélkül befogadni, már-már csábítani egyeseket, akikról akár tényszerűen is megállapítható, hogy háborús övezetektől érkeznek.

És szabad-e visszautasítani valakit, mert ő bizony „csak” gazdasági menekült (migráns, disszidens, vándor…)?

És kell-e külön eszébe juttatni egy ezen meditáló európai politikusnak Európa alapértékeit. Igen, az ember sokszor bajban van, ha hirtelenül rákérdeznek valaminek az alapelveire, alaptulajdonságaira stb. Minden dolognak annyi oldala, annyi megközelítése van… Például: mik a barokk alapelvei?

Jó, de Európának van három felejthetetlen és hamísíthatatlan alapelve, amelyeket az elmúlt évtizedekben naponta ezerszer hallottunk: a tőke, az eszmék és az emberek szabad mozgása! Na, ugye!

Az egy egészen más történet, hogy a megszokott cinizmussal nyomtuk a tőke és bizonyos eszmék szabadságát, és szemet hunytunk az embereknek járó szabadság csorbítása fölött. De hirdetni, hirdettük, hirdetjük, és hirdetni fogjuk.

Egyébként a szabad mozgás eszméje nem kizárólag európai alapelv. A hidegháború évtizedei alatt a „szabad világ” az Egyesült Államok vezetésével végig szégyenpadon próbálta tartani a Szovjetuniót amiatt, hogy az nehezíti a szabad kivándorlást.  Az Egyesült Államok a renitens birodalommal szemben még a szent kereskedelem szent szabadságát is korlátozta büntetésül – miközben ugyanő híres volt bevándorlási szabályai szigorúságáról, a rettegett migránsügyi hatóságának európai szemmel abszurd és megalázó önkényéről nem is beszélve.

Akárhogy is legyen, itt állunk Szovjetunió-mentesen, a három ragyagó szabadság-elvünkkel büszkén, és tanakodunk: van-e joga ennek vagy annak, hogy ide jöjjön…

Ha az emberek szabad mozgása alapérték, hogyan kereshetünk megoldást az emberek szabad mozgása által okozott problémákra, ha megfeledkezünk arról, hogy ez alapérték. Ezt az alapértéket nem tehetjük zárójelbe, nem tagadhatjuk meg az első adandó problémánál – akármennyire valós, akármennyire súlyos is az.

Erre csak olyan politikusok képesek, akik hiteltelenek és alkalmatlanok a társadalom ügyei intézésére.

Ezt láttuk akkor is, amikor egy francia elnök riogatott a lengyel vízszerelővel vagy a román cigánnyal, amikor egy brit első miniszter hasonlóképpen kereste a közép- és kelet-európaiak távoltartásának eszközeit.

Ezt látjuk ma, amikor Európa nem kíván kérni pakisztániakból és gabonikból…

Túl sok múltat engedtünk ki a palackból a jövő elleni keresztes hadjárat sikere érdekében. Ne zuhanjunk még mélyebbre, amikor érvényes volt: „Véres karddal szereztük magunknak ezt a földdarabot, ne tedd be ide a lábadat, te rút idegen, mert újra kihúzzuk a kardot!”

Végül a legfontosabb: aki tiszteletben tartja vallott értékeit, megtalálja a problémák megoldását.

Igen, megoldás van.

A VVM 12 pontja – 2015

Változó Világ Mozgalom

A VVM programjának 12 pontja

2015

1. Szabad és tiszta tudást!

2. Békét a világnak, a városnak! Békét otthonunkban és a lelkünkben!

3. Munkát mindenkinek!

4. Jó nevelést minden megszületett és megszületendő gyermek, minden nevelő számára!

5. Nyitott és szolidáris közösségeket!

6. Emberbarát környezetet és környezetbarát embert!

7. Egészséget, és hosszú egészséges életet!

8. Rendet és biztonságot!

9. Több fényt és több kultúrát!

10. Igazságos és emberséges jogot!

11. Megértést és Emberhitet!

12. Élhető örömteli életet!

Változó Világ Mozgalom

* * *