A
lakáshoz való jog
Az
otthon minden ember alapvető joga. Ezt általában elismerik, ezzel együtt ez az
egyik legkevésbé védett emberi jog. Különösen azokban a társadalmakban, ahol a
magántulajdon különleges előjogokkal rendelkezik, az az abszurd gyakorlat a
jellemző, hogy egy valakinek (vagy személytelen valaminek) a vagyoni követelése
minden komoly akadály nélkül megfoszthatja otthonától, hajléktalan földönfutóvá
tehet másvalakit, akár egy egész gyermekes családot is.
Ki kellene mondani, hogy senkit nem lehet megfosztani lakhatásától. Ehhez
nem szükséges teljesen eltörölni a lakásra, házra tett jelzálog jogintézményét,
csak annak hatályát kellene igazítani a lakáshoz való jog elsőbbségéhez. Így
egy adóst semmiképpen nem lehetne megfosztani lakásától, hanem abban és csak
abban az esetben, ha a lakás nagysága jelentősen meghaladja a jogos mértéket,
kötelezni lehetne az adóst egy igényének megfelelő kisebb lakásba való
költőzésre, a két lakás árának különbözetéből törlesztve a tartozást.
Ezen kívül komplex lakhatást biztosító modellt kellene kialakítani, amely
egy életen át segíti az embert. Ennek kiindulópontja a már létező babakötvény,
vagy egy hasonló külön konstrukció is lehetne.
