2012. december 15., szombat

Állam és politika szétválasztásáról

Elérkezett az ideje, hogy a vallás mintájára szétválasszunk államot és politikát! A politika erkölcsi közmegítélése lesújtó, ezzel együtt egy ilyen szétválasztás a mai gondolkodás számára első látásra abszurdnak tűnhet. Ahogy az egyházak működését határozottan be lehetett határolni a hit területére, hasonlóképpen kellene behatárolni a pártok működését: bátran és szabadon foglalkozzanak általános, hosszú távú ideológiai, társadalomfilozófiai és társadalompolitikai kérdésekkel, végezzenek feltárást, elemzést és kritikát, de hagyják a közügyek intézését független, szuverén szakemberekre.
A modern társadalmakban a politikai pártok meghatározó szerepet játszanak, amely már teljességgel átláthatatlan, ellenőrizhetetlen, egy új, nyomasztó etatizmus motorja. Ezért különösen időszerű, sürgető lenne harcolni az állam és a politika szétválasztásáért, ami forradalmi átalakulást hozna a demokrácia fejlődésében.
Ehhez hatalmas ellenállást kellene legyőzni: a fennálló rend megőrzésében érdekelt politikai elitét és még inkább a meghatározó gazdasági érdekekét. Hiszen a szétválasztás végső értelme éppen ez lenne: kiiktatni az önző partikuláris érdekek láthatatlan és ellenőrizhetetlen érvényesítésének leghatékonyabb eszközét. Bár igen meghökkentően hathat az állam és politika szétválasztásának elképzelése, az több vonatkozásban nem is annyira új (lásd közvetlen demokrácia, önigazgatás).
Ésszerű feladat, ezért meg lehet, fontos feladat, ezért meg kell csinálni!



2012. december 12., szerda

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete

Szegénységi bizonyítványt állít ki az európai közvéleményről Norvégia esete. Döbbenetes, hogy most az EU-nak odaítélt Nobel-díj sem terelte a norvég inkorrektség szőnyeg alá söprésére a figyelmet. Több mint bizarr: az EU-tól magát távol tartó Oslóba siet egy vállveregetésre az Unió teljes elitje. Igaz, a Nobel-díj bizottság nem felelős a norvég politikáért, és fordítva. Mégis, ha ennyire dicsőséges történelmi missziót tölt be az Unió, Norvégia nem érzi magát indíttatva a belépésre. Mi tartja vissza ettől a természetes lépéstől? Talán az, hogy szupergazdagsága egy aprócska szeletét be kellene dobnia a közösbe?
Rendben, Norvégia csendesen és tapintatosan őrzi szupergazdagságát (közben azért profitálva az EU által biztosított előnyökből). De mit tesznek az EU politikusai? Az EU közvéleménye? Az kétségtelenül szép és nemes dolog, hogy a bővítési illetékesek nyakig el vannak merülve a Nyugat-Balkán, Moldávia, Grúzia stb. felkészítésének és beterelésének sziszifuszi munkáiban.
De fontos lenne – különösen most, a világrend mély átalakulásának drámai és igen válságos időszakában – stratégiában gondolkozni. Az EU, az euró megerősítése élethalál-kérdés a földrészek élesedő versenyében. És az EU nem alkalmi klub, hanem történelmi, gazdasági, politikai és kulturális egység. Senkit nem szabad kizárni, és senki nem zárhatja ki magát ebből az egységből. Norvégiát és Svájcot minél előbb látni kellene az Unióban, az euró zónában.
Európa szelleme várja!



2012. december 10., hétfő

Az ünneplésről

Az ember ünnepére a hatalom szeret rátelepülni, most a pénz tör vezető szerepre. Teljes joggal szokták ostorozni ilyentájt az advent, a karácsonyi készülődés örült kommercializálását, amely nem csak irracionális költekezésre hajtja a társadalmat, hanem kiüresíti magukat az ünnepeket. Hasonló helyzet alakul szinte minden nagyobb hagyományos és új keletű ünnep körül. Lehet-e megmenteni az ünnep igazi, fontos kultúráját?
Lehet! Ehhez több fronton kell harcot vállalni. Az egyik irány az ünnepek minél nagyobb részének visszaadása a magánszférának. Jó példa erre az Advent. Érdemes elgondolkozni: lehet-e egy ember számára szebb – mondhatjuk: szentebb – ünnep, mint a saját gyermekének a várása? Van-e ennek társadalmilag támogatott hagyománya, koreográfiája? Ehhez akár a keresztény rituálékból is kölcsönözni lehetne. Egy másik példa: miért kell a társadalomnak egyszerre ünnepelni a családot? Ehelyett minden családnak a szülők esküvőjének napját kellene ünnepelnie, ez lehetne a család legfontosabb „nemzeti” ünnepe. És általában is, minden egyes embernek, minden egyes családnak önállóan, szuverén módon kellene összeállítania saját ünnepi naptárát. Ezt még a munkáltatónak is tiszteletben kellene tartania.
Nem kisebb feladat lenne az igazi közösségi ünnepeket megszabadítani a politikai és ideológiai ballaszttól, minden manipulációtól. Erre is akad beszédes példa: méltatlan megoldás a mostani Európa-nap. A Változó Világ Mozgalom jó ideje jobbat javasol!



2012. december 6., csütörtök

A humános büntetőjogért

A büntetés szükségszerűség, de csak a humánus büntetéspolitika lehet jó! A büntetés szívós hagyomány, ezért jobban megfelel a barbárabb múltnak, mint a jövőnek. Ma már a halálbüntetést a legtöbb ország elveti (ahogy a megcsonkítást, a kínzást is), de sokan követelik a büntetések szigorítását, egyesek még a halálbüntetés visszaállítását is. Ezzel szemben indokolt lenne eltörölni az életfogytiglani börtönbüntetést is.
A börtönbüntetéseknek felső határt kellene szabni. De a jognak még így is biztosítania kell mindenkinek az esélyt, hogy még életében visszanyeri szabadságát. Vissza kell szorítani a börtönbüntetés alkalmazását. Hosszabb időre csak a visszaeső erőszakos bűnözőket kellene ítélni.
A legnagyobb változást a börtön átnevelő hatásában kellene elérni. Gondoskodni kellene megfelelő nevelő programról minden olyan bűncselekmény és szabálysértés esetében is, amely nem járna börtönbüntetéssel.
Ezzel egy időben radikálisan kellene megnövelni a büntetett előélet, és általában a „szociális profil” jelentőségét. Nem helyes éppen az emberi jellem formálódásának legfontosabb időszakában büntetlenséget, büntetőjogi vákuumot meghagyni. Már a 4-5 éves gyereket hatásosan és ünnepélyesen be kell avatni a felelősségviselésbe, a büntethetőségbe. Innentől a felnőtté válásig speciális családi és gyámhatósági büntetőjogot kellene alkalmazni. A büntetőjognak kiemelkedően erkölcsösnek és etikusnak kell lennie.
A büntetés semmi, az átnevelés minden.



2012. december 3., hétfő

A tudomány a vezető erő

A tudomány szerepe mindig fontos volt, de a jövőben vezető erővé kell válnia! Ezt már Platón is követelte, nem sok sikerrel. Mások: világi hatalom, egyház, politika, tőke büszkélkednek felváltva ebben a státuszban. A történelem különböző korszakokban különbözőképpen legitimálja a szereposztást. Korszakváltó világunk számára nem lehet kétséges, hogy a jövőben csakis a tudás, az azt intézményesítő tudomány vezető szerepe biztosíthatja az emberi civilizáció túlélését és békés harmonikus fejlődését.
A tudomány eddig a mindenkori vezető erő: világi hatalom, egyház, politika, tőke szolgálóleánya maradt. Most reális, objektív lehetőségek vannak lépésenként kiszakadni ebből a helyzetből.
Teendője magának a tudományos világnak is van, amely még mindig túl sok kompromisszumot köt mindenkivel a tudós kaszt, jelesül az akadémikusi arisztokrácia kényelme érdekében.
Teendője van a társadalom érdekét felvállaló minden más közszereplőnek, kezdve az állami hatalommal.
Ebben a közös munkában a következő stratégiai irányok kiemelendők: a tudományos intézetek alapításának teljes társadalmasítása, szabaddá tétele, tudományos intézeti forma kikötése egy sor gazdasági és egyéb tevékenység esetén, demokratikus és egészséges állapotok honosítása a tudomány világában, képviseleti és ellenőrzési jogok biztosítása a tudomány számára minden közhatalmi és minden egyéb fontos társadalmi intézmény vonatkozásában.
Legyen több fény! Legyen több tudomány, és kevesebb politika!

2012. november 22., csütörtök

Esély a cigányság számára

Kipróbált jó közösségi formák adhatnak reális esélyt a cigányság számára. Ilyenek lehetnek akár a hagyományos, akár egyes sajátos szövetkezeti formák (Hangya-szövetkezetek), illetve ezek megfelelően adaptál változatai (Tücsök-szövetkezetek). Ennél is izgalmasabb, bátran mondhatjuk: forradalmi lehetőségeket kínálna a kibuc ésszerű honosítása.
A magyarországi cigányság helyzete méltatlan, tragikus, veszélyes. Ez valamennyire kezelhető szociálpolitikai, kulturális, politikai, rendészeti stb. eszközökkel. Ennek jelentőségét nem kisebbítve, rá kell világítani, hogy a probléma lényege gazdasági, így a megoldása is elsősorban ilyen jellegű lehet. Munka kell!
A Változó Világ Mozgalom jó ideje meggyőződéssel hirdeti: a cigányság problémájára lehetséges a megoldás, és az szükségszerűen gazdasági. A megoldás egyik változata kézenfekvő: létre kellene hozni a cigányság sajátos hagyományaihoz illeszkedő szövetkezetek (miért ne: Tücsök-szövetkezetek) országos hálózatát.
Ennél merészebb, de vélhetően hatékonyabb megoldás lehet a zsidó kibuc intézményének a hazai adaptációja. Ennek megtervezésébe és megvalósításába elsősorban az érintettek lelkes és elkötelezett képviselőit várjuk, de számíthatunk, és számítunk a kormányzat és a példaadó mozgalom támogatására is. Ilyen kezdeményezés sikeréhez komoly összefogásra lenne szükség. Bízunk abban, hogy az az összefogás, amit a jóakarat tud biztosítani, elegendő lesz az úttörő feladathoz.

Igen! Meg tudjuk csinálni!

OS



2012. november 7., szerda

Olvasva jó!

Az olvasás a szellemi fejlődés egyik legfőbb eszköze.
Az olvasás éltető örömforrás, a legkülönfélébb élmények és ismeretek forrása is. Sokat kell tenni azért, hogy ez tiszta és mindenki számára hozzáférhető forrás maradjon. Az olvasást népszerűsíteni, az olvasási szokások erősödését és gazdagadását elősegíteni állandó feladat, amely, sajnos, ma Magyarországon egyre kevésbé hangsúlyos. Komoly erőfeszítések helyett időről-időre szerencsétlen és pazarló marketing akciókra telik csupán.
A gyerekekkel megszerettetni az olvasást legelőször a szülők, azaz mindannyiunk kötelessége.

Nagy felelősség hárul iskolára, könyvtárra, a kultúra, oktatás és tudomány minden intézményére, a civil világra is. Az ezekre váró végtelen lehetőségek közül itt egy kezdeményezés támogatására hívunk fel: borítsa el az országot a kis szabad könyvtékák sokasága!
De az olvasás szolgálata alól nem mentheti ki magát a hatalom sem. A célszerű törvényhozói és kormányzati intézkedések hosszú sorából itt csak kettőt emelünk ki: az általános iskolában mindennap legyen olvasóóra, a tv-csatornák pedig legyenek kötelesek legalább annyi időt szentelni a felolvasásra, mint amennyit fordítanak mozgóképekre. Még ezer jelentős, a kornak megfelelő, újító intézkedésre lenne szükség.
A Változó Világ Mozgalom szilárdan hiszi, hogy az emberi kultúrában egy eddig soha nem látott forradalom előtt állunk. Ezt a forradalmat pedig az olvasni szerető emberek vihetik sikerre.