2019. június 6., csütörtök

VVM 2020 – 3. Az élethossz tanulás


Külön és nagy figyelmet érdemel az iskola és egyetem utáni tanulás, amelynek fontosságát a társadalom örvendetes módon jó ideje elismeri, támogatja. Mégis, azt kell mondani, hogy ezen a téren még az út elején tartunk. És közben már egy igen aggasztó probléma látszik, még ha igen homályosan is, ez pedig az „akkreditált” kötelező szakmai továbbképzés nívótlan és korrupt jellege.
A jövő életen át tartó (élethossz) tanulásnak több alapesete van, helyét, funkcióját tekintve.
- Rendszeres fenntartó tanulás – Ennek a meglévő tudás elmélyítése, gyakorlása, gyarapítása, aktualizálása a célja, és számtalan formái lehet, beleértve iskolaszerű formákat is, ami azt jelenti, hogy a felnőtt vagy idős ember évente egy hétre „beül az iskolapadba”.
- Új kompetenciák és szakképesítés – Fontos – hiszen az emberi szellem jellegzetességét bontakoztatja ki, és erősíti –, hogy a tudás egyre újabb területeit ismerjük, hódítsuk meg. Ez lehet egy új művészi vagy sportág elsajátítása, gyakorlása, egy új játék, egy új nyelv, beleértve programozási nyelv megtanulása, vagy akár új szakma, speciális szakképesítés megszerzése.
- Rendszeres kutatás – Az önálló vagy másokkal együtt végzett kutató munka a tanulás egy sajátos, felsőbbrendű formája. A kutatás tárgya lehet életünk különböző eseményei, folyamatai, vagy lehet „klasszikus” tudományos kutatási feladat. Így reálisan elérhető, hogy szinte mindenki része legyen a tudomány világának. Ez a cél egyúttal felveti a kutatási szabadságnak és a tudományos élet nyitott, humánus jellegének kérdését.
- Korrekciós tanulás – Minden testi és lelki probléma, minden szociális konfliktus, és főképpen minden jogsértés esetén indokolt, az esetek többségében kötelező kellene legyen a korrekciós tanulás, az „átnevelés”. A társadalom évezredeke óta használ ilyen technikákat, nem ritkán, igen rémisztő formákban. Ezen a területen is egy mélyreható és látványos forradalomra lenne szükség. Ez többek között a legfontosabb eszköz a büntetőjog humánussá tételéhez, ami különösen sürgető. Kevesebb börtön, több korrekciós tanfolyam kellene.

  


* * *

2019. június 2., vasárnap

VVM 2020 – 2. Hogyan lesznek ilyen iskoláink?


Ehhez egy új szövetség és együttműködés kell az érintettek között. Ezek legelőször maguk a gyerekek, a szülők, a szakma, a helyi és az országos hatóságok. Ez az új szövetség megfelelő intézményi formákat is kíván. Kulcselem lenne az iskola új egyedi státusza, amely egyfajta alapítvány lenne, szigorúan és kizárólag a szülők alapításában. A szülők akkor lesznek alapítók, amikor a gyerek beiratkozik az iskolában, és akkor szűnik meg, amikor a gyerek elhagyja az iskolát. A szülők maguk közül iskolaszéket választanak, amely gyakorolja az alapítói jogokat. Az így alapított iskola fenntartási szerződést köt a helyi önkormányzattal, amely biztosítja az épületet és alkalmazza az iskola személyzetet. Az állam normatív támogatást és megfelelő jogi és gazdasági környezetet. A szakma egy önálló Pedagógiai Akadémia révén biztosítja a szükséges szakmai hátteret, segítséget, felügyeletet.
Számol-e ez a koncepció iskolatípusok sokaságával, illetve mettől meddig kellene biztosítani az iskolai oktatást? A VVM nem gondolja, hogy az a feladata lenne minden felmerülő hasonló – kétségtelenül fontos és jogos – kérdésre választ adjon. Ezekre az érintett szakmák bizonyára jó megoldásokat találnak, amikor ezek valóban aktuális.
Itt elsősorban elveket és koncepcionális elemeket kellene szem előtt tartani. Így világos egy világtendencia: minél előbbre hozni az általános – és kötelező – iskolarendszerű oktatást és nevelést, akár 3, vagy akár 2 éves kortól. Magától értetődik, hogy az ilyen „iskolarendszerű” nevelés első éveiben mindig is jobban fog hasonlítani a megszokott óvodához, mint a megszokott iskolához, sőt, lehet, hogy éppen fordítva, az óvodai jelleget kellene elhúzni a 7. és 8. életévre. Ettől függetlenül a nevelés lehet, és kell, hogy egy integrált folyamat legyen. Másik fontos és pozitív világtendencia az „iskolás kor” elhúzódása.
Itt egy nagyon fontos változásra lenne szükség. A jól megszokott „érettségi” intézménye ma már több, mint aggályos. Egyrészt egysíkúan bizonyos ismeretanyag meglétére, vagyis egyszerű műveltségre fókuszál, másrészt diszkriminatív, elitista. Egyféle érettség lényeges: érett-e a fiatal az önálló felelős felnőtt életre? Feltehetőleg ezt az „érettségi vizsgát” egészen más modell szerint kell letenni, ésőedig semmiképpen egy előre meghatározott évfolyamnál, hanem bizonyos ésszerű határok között, vélhetően 18 és 21 éves kor között, de rendkívüli esetekben akár 14 éves kortól.
Sajnos, igen sok esetben a fiatal 21 éves korára sem lesz érett, képes önálló felelős életre, és félő, hogy egyre többen lesznek ilyenek (súlyos testi, pszichés vagy elme hátránytól szenvedő fiatalok). A társadalom tartozik ezeknek, nem utolsósorban szüleiknek újszerű humánus életpálya-modellekkel és társadalmi státusszal.
Némi egyszerűsítéssel azt mondjuk: az új – társadalmi érettségi eléréséig egy egységes fajta iskoláról kellene beszélni (amely a mondottak alapján, szükség esetén 19 évfolyamatot indít). Az érettségivel az életbe bocsátott fiatalok számára – a természetesen kínálkozó egyetem előtt, vagy a helyett – a „új középszintű” iskolák és iskolatípusok sokasága álljon rendelkezésre. Ezek lehetnek 1, 2, 3 vagy több éves gimnáziumok, kollégiumok, líceumok, szakiskolák, tanodák, főiskolák stb. És éppen ezek adják a komolyan vett, érdemi „életen át tartó” tanulásnak.




* * *

2019. június 1., szombat

VVM 2020 – 1. Az iskola: mit és hogyan tanítson


Egyre aktuálisabbá vált a Változó Világ Mozgalom egy olyan bemutatása, amely nem egy egész könyv (amilyen készül), ám több, mint egynéhány oldalas rövid bemutató. Így belekezdtünk egy ilyen összeállításába, közben viszont arra gondoltunk, hogy nem „titokban” készítjük el az anyagot, hanem folyamatosan közreadjuk az elkészült részeket. Bízunk benne, hogy hasznos lesz a munkának ez a formája.
A mai közreadással elkezdjük ezt a folyamatot. Nem ígérjük, hogy minden nap megjelenik egy új részlet, de vélhetően ezek sűrűn jönnek majd, hiszen fontosnak tartjuk a tervezett bemutatkozó anyag – első változatának – elkészítését egy-két hónapon belül.
  
* * *

A tanulás és nevelés az a terület, ahol a legmélyebb átalakulásra van szükség.
A tanulás alapját az iskola adja. Meg kell változtatni a tanítás egész gyakorlatát. A régi sémák teljesen elavultak, az új „modern” tendenciák” rendkivül veszélyesek. Ezeknél az a közös, hogy merev tantárgyak sokaságában gondolkoznak, és nem a testi-szellemi fejlődésben. Különösen a kisebb gyerekeknek sok mozgásra és sok játékra van szükségük. Ezt nem lehet „elintézni” a napi egy óra testneveléssel, amely ma még eléggé általánosan formális gyakorlat, alibi. A mozgásigényt nagyrészét a napi szabadidőben kellene hatékonyan kielégíteni, amihez legelőször szabadidőt kellene biztosítani, másrészt megfelelő eszközöket és foglalkozási formákat (pl. iskolai körbajnokságok, versenyek stb.)
A testnevelés és mozgás nem elégíti ki a játékigényt, amelyre ugyszintén naponta kell időt biztosítani. Itt fontos az, hogy a játékformák sokaságára kell megtanítani a gyerekeket. A játék két speciális formája a színjátszás és a tánc, mozgásművészet. Kevesen sejtik, milyen őriási jelentősége van a színjátszásnak a szellemi, és különösen az érzelmi fejlődés szempontjából. Ezzel tudunk leginkább megtanulni az érzelmek kifejezését, a a jó magatartásformákat, a kommunikációt.
Igen hasonló a funkciója a táncnak és az azt kiegészítő mozgásművészetnek. Fel kell ismerni, hogy ezeknek ugyancsak járna a napi egy óra. Hasonlóképpen fontos az olvasás, az éneklés, a hangszer, az egyéb művészeti foglalkozás. Természetesen a különféle tudományokkal való ismerkedést is el kell kezdeni. Ebben a körben a nyelv és irodalom, a történelem, a matematika és a természettudomány alapvető. Az itt szükséges ismeretanyag jelentős részét jól kiválasztott olvasmányok és filmek révén kellene szerezni, a tananyag inkább lábjegyzet legyen az olvasottakhoz és a látotthoz.
E mellett a tanóra arra szolgáljon, hogy közösen fedezzük fel a dolgok lényegét, a nagyobb összefüggéseket.. Ösztönözni és jutalmazni kell a kérdésfeltevést, és tanítani, motiválni a válaszok önálló keresésére (akár pl. az internetes keresők segítségével). De itt is a hangsúlyt az ismeretek tömege helyett a képességek fejlesztése legyen a fő cél.
A diák tanuljon meg jól érteni és jól fogalmazni! Ezen belül különleges szerepe van a matematikának, amely a leginkább fejleszti a logikus és az absztrakt gondolkodást. Fontos jól megtanulni egy vagy két nyelvet, és egy-két programnyelvet is. Fontos megtanulni relaxálni és meditálni.
Egy további fontos terület, amelynek sokkal nagyobb szerepet kellene biztosítani: a hasznos és értelmes munka. Ez képességeket fejleszt, fegyelemre, szorgalomra, komolyságra, rendszeretetre nevel. Minden iskolának saját könyvtára, szertára, raktára, javító és karbantartó, asztalos műhelye, konyhája, konyhakertje, takarító részlege kell legyen, és azok munkájának nagyrészét a diákoknak kellene végezniük. 


 
* * *

2019. február 5., kedd

A VVM – Részlet 1.


Legyen életünk ma jobb, mint tegnap!
Ez egy nagyszerű szándék. Semmiképpen nem egy „minimumprogram”. Hiszen sokszor a túlélés is nehéz, néha reménytelennek látszó feladat. De ha nem is ilyen drámai a helyzet, indokolt mérlegelni: nem kellene valamiképpen visszafogni a „ma” jobbítását, inkább spórolni, erőt gyűjteni a holnap érdekében?
Bonyolult kérdések ezek, akárhonnan nézzük. Nézőpont pedig sok van, igen különböző. Gyakran azokat saját magunkra, saját életünkre vonatkoztatjuk. Az ember ilyenkor gyorsan rájön, hogy nem hagyhatja a számításokból szeretteit, aztán – legalább valamilyen mértékben – másokat sem. És nem kevesen eljutnak odáig, hogy az emberiség egészét sem lehet kihagyni. Nem mindegy, hogy egy domb tetejéről vagy egy mély gödörből nézzük-e a világot.
Így viszont feladványunk még bonyolultabbá, szinte értelmezhetetlenné, irracionálissá válik.
Nem, minden ember nem lehet filozófus, még kevésbé világmegváltó.
Egyesek legszívesebben visszaszaladnának (vagy eleve ott is lekötöttek) a legegyszerűbb kérdésnél, amely szinte nem is kérdés, inkább hagyomány, rutin: mit tegyek, hogy nekem ma is jó, de ha lehet, még jobb legyen?
Látszatra a legtöbb ember ilyen, bár itt két, rendszerint jól megkülönböztethető típus keveredik: a korlátolt és az önző ember. Egyiket sem lehet általánosságban elítélni erkölcsi alapon (amit sokan könnyedén megtesznek). Hiszen a történelem teszi ilyenné őket. Amennyire rossznak a forrása a korlátolt és az önző emberek, annyira a rossz áldozatai is.
Változó Világ Mozgalom

Támogatnád műhelymunkánkat, valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!

* * *

2018. november 6., kedd

A hatalom

Ha a videó hang nélkül indulna, a hangot a kép jobb alsó sarkában kapcsolhatjuk be.


* * *

2018. november 4., vasárnap

A fegyver funkciói


Amerika híres egy kétes hagyományáról: a magánember az alkotmány által biztosított fegyverviselési jogáról.
Bizonyára Amerikában lehet a legtöbb olyan magánember a világon, aki otthonában vagy akár magánál is lőfegyvert tart. Nehéz felmérni, hogy ennek milyen kihatása van az ország gyilkossági statisztikájára. Feltehetőleg azt nem elsősorban a rengeteg magánkézben lévő fegyverarzenál következménye, hanem az elkeserítően gyakori tömeggyilkosságok és az amerikai rendőrség túlontúl gyakori fegyverhasználatának.
Nem lehet csodálkozni, hogy ebben az abszurd, normális európai ésszel nehezen felfogható helyzetben Amerikában is rendszeresen fellángolnak a viták. Népes tábora van annak a véleménynek, hogy a fegyverviselést erőteljesen korlátozni kellene. A másik tábornak viszont van egy közmondásosan erős lobbija.
Közben a két vitatkozó fél váltig keresztény, vagyis istenük első, a „Ne ölj!” parancsolatán megy a vita.
Megoldás nem látszik.
A legegyszerűbb megoldás kétségtelenül az lenne (amit többfelé alkalmaznak is, társadalmi rendszertől függetlenül), hogy magánembernek ne legyen fegyvere. Biztonságáról a hatalom gondoskodik. Amennyire csak tud.
Érthető, hogy ez nem mindig megnyugtató, nem beszélve arról, hogy ennek a társadalmi filozófiának van némi birka jellege: „Majd a pásztor meg a kutyája megvéd titeket a farkastól!”…
Be kell látni, hogy indokolt újabb alternatívákat keeresni, és ez lehet például az, hogy a fegyvereknek új funkciókat adunk. Ne a gyilkolás, az életoltás legyen a funkciója, hanem a támadás kivédésem a támadó semlegesítése, vagy akár csupán a helyzet dokumentálása.
Ez utóbbit úgy kellene érteni, illetve megvalósítani, hogy a „fegyver”, ami ilyen értelemben egy egyszerű mobil telefon, képes azonnal két és hangdokumentumot készíteni és nyomban eljuttatni a megfelelő helyre, minden szükséges egyéb információvak együtt: az „esemény” időpontja, pontos koordinátái stb. A legtöbb esetben ez az információcsomag garantált eljuttatása a megfelelő helyre (rendőrség, ügyvéd stb.) biztosan tárgyalanná teszi a gonosz terv végrehagtását, hiszen leleplezi a végrehajtó. Igen sajnálatos dolog, hogy évtizedekkel a mobil eszközök megjelenése után ilyen hatékonyan, garantáltan, egy gombnyomásra működő funkció még nem áll rendelkezésre.
E mellett indokoltak egyéb, beleértve „határozottabb” funkciók is, és a hírek szerint a különböző tervező műhelyek nagyban dolgoznak ilyeneken. Csakhogy sajnos a praktikus és perspektivikus megoldások késnek.
A gyilkolást határozottan elvető társadalomeszmény többet is mondat most: legfőbb ideje elkezdeni a gyilkoló hadi fegyverek kivonása is életünkből, helyettesítve hasonlóképpen alternatív funkciókkal ellátott békés fegyverekkel.
A gyilkolást – még ha megfontoltan is, következésképpen lassan fokozatosan, de kompromisszumok nélkül – ki kell vonni a társadalom életéből.

Változó Világ Mozgalom



Támogatnád műhelymunkánkat, valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
* * *