* * *
2019. február 16., szombat
2019. február 5., kedd
A VVM – Részlet 1.
Legyen életünk ma jobb, mint tegnap!
Ez egy nagyszerű szándék. Semmiképpen nem egy „minimumprogram”. Hiszen sokszor
a túlélés is nehéz, néha reménytelennek látszó feladat. De ha nem is ilyen
drámai a helyzet, indokolt mérlegelni: nem kellene valamiképpen visszafogni a
„ma” jobbítását, inkább spórolni, erőt gyűjteni a holnap érdekében?
Bonyolult kérdések ezek, akárhonnan nézzük. Nézőpont pedig sok van, igen
különböző. Gyakran azokat saját magunkra, saját életünkre vonatkoztatjuk. Az
ember ilyenkor gyorsan rájön, hogy nem hagyhatja a számításokból szeretteit,
aztán – legalább valamilyen mértékben – másokat sem. És nem kevesen eljutnak odáig,
hogy az emberiség egészét sem lehet kihagyni. Nem mindegy, hogy egy domb
tetejéről vagy egy mély gödörből nézzük-e a világot.
Így viszont feladványunk még bonyolultabbá, szinte értelmezhetetlenné,
irracionálissá válik.
Nem, minden ember nem lehet filozófus, még kevésbé világmegváltó.
Egyesek legszívesebben visszaszaladnának (vagy eleve ott is lekötöttek) a
legegyszerűbb kérdésnél, amely szinte nem is kérdés, inkább hagyomány, rutin:
mit tegyek, hogy nekem ma is jó, de ha lehet, még jobb legyen?
Látszatra a legtöbb ember ilyen, bár itt két, rendszerint jól
megkülönböztethető típus keveredik: a korlátolt és az önző ember. Egyiket sem
lehet általánosságban elítélni erkölcsi alapon (amit sokan könnyedén
megtesznek). Hiszen a történelem teszi ilyenné őket. Amennyire rossznak a
forrása a korlátolt és az önző emberek, annyira a rossz áldozatai is.
Változó Világ Mozgalom
Támogatnád műhelymunkánkat,
valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000
forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
*
* *
2018. november 6., kedd
2018. november 4., vasárnap
A fegyver funkciói
Amerika
híres egy kétes hagyományáról: a magánember az alkotmány által biztosított
fegyverviselési jogáról.
Bizonyára Amerikában lehet a legtöbb olyan magánember a világon, aki
otthonában vagy akár magánál is lőfegyvert tart. Nehéz felmérni, hogy ennek
milyen kihatása van az ország gyilkossági statisztikájára. Feltehetőleg azt nem
elsősorban a rengeteg magánkézben lévő fegyverarzenál következménye, hanem az
elkeserítően gyakori tömeggyilkosságok és az amerikai rendőrség túlontúl
gyakori fegyverhasználatának.
Nem lehet csodálkozni, hogy ebben az abszurd, normális európai ésszel
nehezen felfogható helyzetben Amerikában is rendszeresen fellángolnak a viták.
Népes tábora van annak a véleménynek, hogy a fegyverviselést erőteljesen
korlátozni kellene. A másik tábornak viszont van egy közmondásosan erős
lobbija.
Közben a két vitatkozó fél váltig keresztény, vagyis istenük első, a „Ne
ölj!” parancsolatán megy a vita.
Megoldás nem látszik.
A legegyszerűbb megoldás kétségtelenül az lenne (amit többfelé alkalmaznak
is, társadalmi rendszertől függetlenül), hogy magánembernek ne legyen fegyvere.
Biztonságáról a hatalom gondoskodik. Amennyire csak tud.
Érthető, hogy ez nem mindig megnyugtató, nem beszélve arról, hogy ennek a
társadalmi filozófiának van némi birka jellege: „Majd a pásztor meg a kutyája
megvéd titeket a farkastól!”…
Be kell látni, hogy indokolt újabb alternatívákat keeresni, és ez lehet
például az, hogy a fegyvereknek új funkciókat adunk. Ne a gyilkolás, az
életoltás legyen a funkciója, hanem a támadás kivédésem a támadó semlegesítése,
vagy akár csupán a helyzet dokumentálása.
Ez utóbbit úgy kellene érteni, illetve megvalósítani, hogy a „fegyver”, ami
ilyen értelemben egy egyszerű mobil telefon, képes azonnal két és
hangdokumentumot készíteni és nyomban eljuttatni a megfelelő helyre, minden
szükséges egyéb információvak együtt: az „esemény” időpontja, pontos
koordinátái stb. A legtöbb esetben ez az információcsomag garantált eljuttatása
a megfelelő helyre (rendőrség, ügyvéd stb.) biztosan tárgyalanná teszi a gonosz
terv végrehagtását, hiszen leleplezi a végrehajtó. Igen sajnálatos dolog, hogy
évtizedekkel a mobil eszközök megjelenése után ilyen hatékonyan, garantáltan,
egy gombnyomásra működő funkció még nem áll rendelkezésre.
E mellett indokoltak egyéb, beleértve „határozottabb” funkciók is, és a
hírek szerint a különböző tervező műhelyek nagyban dolgoznak ilyeneken.
Csakhogy sajnos a praktikus és perspektivikus megoldások késnek.
A gyilkolást határozottan elvető társadalomeszmény többet is mondat most:
legfőbb ideje elkezdeni a gyilkoló hadi fegyverek kivonása is életünkből,
helyettesítve hasonlóképpen alternatív funkciókkal ellátott békés fegyverekkel.
A gyilkolást – még ha megfontoltan is, következésképpen lassan fokozatosan,
de kompromisszumok nélkül – ki kell vonni a társadalom életéből.
Változó Világ Mozgalom
Támogatnád műhelymunkánkat,
valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000
forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
*
* *
2018. október 28., vasárnap
Mikor kezdődik egy nap?
Ma
is át kellett állítani az órákat, ahogy évtizedek óta tavasszal és ősszel.
Ennek az úgynevezett nyári időszámításnak kétséges az értelme, de ezt egyre
többen belátják, fölöslegesnek tartjuk, hogy részt vállaljunk ebben a vitában.
Az alkalom viszont jó arra, hogy felvessünk egy kérdést: voltaképpen mihez
is igazítjuk óráinkat, azon túl, hogy a 3 órát a 2 órához, vagy fordítva. Mi a
3 óra? Mi a 2 óra? Főképpen, mi az éjfél?
Az nem érdemi válasz, hogy az éjfél az új nap kezdete, mert nem tudhatjuk:
miért az lenne a nap kezdete. Talán valamikor valaki úgy gondolta, hogy ez az
éjszaka közepe, és azt „igazságosan” elosztotta a tegnap és a ma között.
Közismert, hogy a zsidó hagyomány szerint a nap napnyugtával kezdődik, és
ez ma is meghatározza például a hivatalos közösségi közlekedés rendjét
Izraelben.
Végig gondolva a kérdést, úgy tűnik, az lenne ésszerű, ha közmegegyezés
születne, hogy a naptári nap kezdete – egy adott időzónában – az az időpont,
amikor a zóna középpontjában a Nap legkorábban kel. Magyarországon ez
hozzávetőleg fél öt. Ennek kellene lennie a nulladik órának, és egyszerre a
24-ik óra. Így lenne pozitív összhang az emberi élet egy szokásos normális napja,
és a 24 óra ésszerű struktúrája között.
Egyben ez lehetne az a modell, amely alkalmas – részben ésszerűségével,
részben újdonságával – egységes világméretű alkalmazásra.
Semmi kétség, hogy ez a javaslat a legelvontabb, amit a VVM valaha tett, de
semmi okunk ezért sajnálkozni. Egy lassan, de jogosan érlelődő komplex
időszámítási és naptár-reform kevésbé fontos részletkérdése, de kár lenne
kihagyni a gondolkodásból.
Változó Világ Mozgalom
Támogatnád műhelymunkánkat,
valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000
forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
*
* *
2018. október 22., hétfő
Válasz a migrációra: igazságtétel
Egyre
sürgetőbb megérteni, ami a migrációs válság zajos politikai felszíne alatt
feszül.
Egyrészt fel kell ismerni, hogy a most induló népvándorlás súlyos veszélyt
jelent leginkább Európára, kisebb mértékben Észak-Amerikára. Ez a veszély
hasonlóképpen veszélyezteti Európa saját (szerves), békés fejlődését, mint
hasonló népvándorlások a Római birodalmat, de későbbi örököseit is. E mellett a
mingációs válság valóban veszélyezteti a városi és falusi emberek jogát, hogy
az általuk kialakított megszokott környezetben, biztonságban éljenek. Ez
utóbbit nem figyelembe venni azt eredményezi, hogy a veszélyben lévő népet
cserben hagyjuk, kiszolgáltatjuk a populistáknak és demagógoknak.
Másrészt fel kell ismerni, hogy a migrációs válságért alapvetően, ha nem
kizárólag a most gondban lévő „Centrum” felelős. Felelős a gyarmatosítás,
felelős a kizsákmányolás, felelős az imperializmus.
Ennek árát most – legalább részben – ki kell fizetni.
Eljött az ideje a világméretű igazságtételnek.
El kellene végezni az elszámolást.
Egy gyors első becslés szerint az érintett országoknak és cégeknek
- 1000 milliárd dollárt kellene megtéríteniük a gyarmatosításért,
- 1000 milliárd dollárt kellene megtéríteniük a kizsákmányolásért,
- 500 milliárd dollárt kellene megtéríteniük a háborús és más katonai
pusztításért.
A károk felmérése és elismerése nehéz feladat lesz, de az ENSZ és
szakosított intézményei vezetésével méltányos módon elvégezhető. Nem lenne
szabad itt elszabotálni a nagy történelmi igazságtételt vég nélküli alkudozásokkal.
Külön feladat lenne meghatározni a kártérítésre kötelezettek körét,
kötelezettségeik mértékét.
Végül külön – hosszú távú – feladat lenne az igazságtételre szánt igen nagy
összeg ésszerű felhasználását.
Arra kellene törekedni, hogy a pénzt jó célokra fordítsák, ösztönözve a
kedvezményezett ország aktív anyagi és nem anyagi közreműködését.
Így mindenekelőtt meg kellene határozni, hogy az igazságtétel forrásai
kizárólag a következőkre fordíthatók:
- iskolák és egyetemek,
- egészségügyi intézmények,
- új települések és lakónegyedek építése,
- fenntartható munkahelyteremtést biztosító kis projektek finanszírozása.
Változó Világ Mozgalom
Támogatnád műhelymunkánkat,
valamelyik kezdeményezésünket, azok nyilvánossághoz jutását?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000
forint is segítség!
Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
*
* *
2018. október 21., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)





