Az iskola a társadalom
anyaméhe. De ez a fontos és bonyolult szervezet immár hosszú ideje ki van
szolgáltatva hatalmi, gazdasági, politikai és ideológiai érdekeknek.
Bármilyen jogi környezetet is improvizáljon az éppen uralkodó kormányzat,
az iskolai életet a tantestület, a diákközösség, a szülői közösség, a
település, az állam és – ha van ilyen – a fenntartó együttesen határozza meg.
Nem mindegy, hogy ezek a résztvevők milyen súllyal és milyen hozzáállással
vesznek részt ebben a közös felelősségben, de fontos tudni, hogy ebben nem
mindent döntenek el a jobb-rosszabb törvények. Ha gyenge, tudatlan, széthúzó a
szülői közösség, hiába ruházná fel komoly jogosítványokkal a törvény, és
fordítva, ha erős, kezdeményező és művelt, nagyszerű dolgokra lenne képes, még
egy rossz autoriter törvény mellett is.
Igen, lehet, és kell harcolni jobb, progresszív iskolareformért, de erre
várni a helyi cselekvéssel nem szabad. A Változó Világ Mozgalom az élet minden
területén, a helyi, szakmai és civil önkormányzásban, az oktatásban, az
egészségügyben, a kultúrában stb., és minden szinten érvényesülő kooperatív
önigazgatást tartja helyes útnak. De ezt nem lehet várni ajándékba a
politikától, ezt gyakorolni kell a gyakorlatban, céltudatosan, okosan, bátran.
Közben végig a tanuló gyermekek érdekeit kell szem előtt tartani. Rémisztő
és lázító az a törekvés, hogy az iskola anyaméh helyett embergyárrá váljék,
olcsón olcsó és fegyelmezett munkaerőt termeljen egy egyre mohóbb tőke uralta
munkatársadalom számára. A bigottság és a rendpártiság már rendőri kísérettel
próbál berendezkedni az iskolákba, rátelepszik a gyerekek egész napjára, egy
zárt központból irányítva mindent.
Valóságos oktatási és nevelési forradalomra van szükség, és ehhez alig ha
lenne jobb iránymutatás, mint a Változó Világ Mozgalom jelszava: Tudás,
közösség, öröm!