Humanitás és végrehajtás

A Változó Világ Mozgalom már több alkalommal hívta fel a figyelmet a társadalmi viszonyok humanizálásának fontosságára, több alkalommal tett különböző konkrét javaslatokat ebben a témában.

Azt kell tapasztalnunk, hogy itt sem történt érdemi haladás. Annál inkább indokolt erre a témára is visszatérni. Fenntartva régebbi javaslatainkat, újakat is aktuális megfogalmazni.

Ilyen most az a kezdeményezésünk, hogy a törvényhozók egy érzékeny terület szabályozzanak radikálisan új módon éppen a társadalmi viszonyok humanizálása érdekében. Ez pedig a cégfelszámolás, az adósságkezelés és a bírósági végrehajtás területe. A legfontosabb ebben a reformban annak rögzítése lenne, hogy ilyen tevékenységet csak nonprofit (közhasznú) szervezet végezhetne, éspedig speciális szakmai és etikai követelmények. Bizonyára ide kellene sorolni a büntetés-végrehajtásban közreműködő, vagy éppenséggel azt vállaló szervezeteket.

Változó Világ Mozgalom

A büntetőjog humanizálása

* * *

Árnyék

A Változó Világ Mozgalom így értékeli, hogy a 2008-as válságból való kilábalásért dolgozó erők tartalékai vészesen kezdenek kimerülni, és így nő a veszélye egy drámai visszaesésnek, egy még nagyobb pénzügyi-gazdasági és társadalmi válságnak.

Mik a fő okai ennek a helyzetnek? Itt alapvető rendszerhibák ütköznek ki. Hatalmas feszültségek akkumulálódtak a társadalmi működés minden rétegében: szociális, kulturális, technikai, környezeti, gazdasági gyökerekkel.

Ezzel együtt a közvetlen okok tágabb értelemben vett politikai okok: egyrészt a tulajdonképpeni politikai hatalom mérhetetlen felelőssége, másrészt a politikai elittel szemben álló érdektömeg, érdekóceán érdekérvényesítési impotenciája.

A legsúlyosabb forgatókönyvek még jó eséllyel elkerülhetők – ami senki ma jelenlévőnek az érdeme nem lesz, hanem az emberi sors, a civilizáció egyedülállósága alapján remélhető, de ez kevésbé mondható el az 1929-es forgatókönyv 21. századi „újratöltött”változatának esélyéről.

Irgalomért könyörögni az égiekhez illő lenne a mai állapotokhoz, de ettől sokat ne reméljünk.

A Változó Világ Mozgalom ésszerű és radikális javaslatok százait tette már az asztalra. Ezeket semmibe venni, és sodródni az eseményekkel egy nagy tragédia egyre sűrűbb árnyékában nem kevesebb, mint a népek elárulása, önárulás.

* * *

Pragmatikusan közösségi

A Közösség éve programjából nem hiányozhat egy fontos, nagy horderejű feladat: egy Közösségi Kiáltvány összeállítása.

Ebben többek között azt kellene világosan kifejteni, hogy a közösségi szemlélet nem egy elvont erkölcsi sóhaj, hanem rendkívül pragmatikus hozzáállás a legfontosabb társadalmi problémákhoz. És mi ma nagyobb társadalmi probléma, mint a társadalmi igazságtalanság gyorsuló mélyülése.

Egy hatékony ellenszer lehet többek között a szövetkezet, amelynek viszont ezer új formája lehet.

Ha az ember innovatív a műszaki fejlesztésben, a pénzcsinálásban, a marketingben, miért ne lenne kreatív a társadalmi problémák megoldásában?

Egy sor szolgáltatásnál, különösen a közmű- vagy közműszerű szolgáltatásoknál kiválóan alkalmazható lenne a szövetkezeti forma. Minden felhasználó (fogyasztó) egy részjegy vásárlásával válna szövetkezeti taggá, és bizonyos ésszerű szabályok válhatna ki bármikor. Ez a forma lehetővé tenné „pénzügyi befektető” csatlakozását is, ésszerű alku alapján.

Legyünk korszerűek, gondoljunk például a felhő-szolgáltatásra. Miért kellene, hogy ez az egész világon egy-két multi monopóliuma legyen? Mert a piac így akarja?

A piaci törvényekkel ugyanúgy számolni kell, ahogy minden normális ember számol a gravitációval.

De ha akarásról van, legyen szabad, hogy ne a piac akarata diktáljon, hanem a mi akaratunk, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben csak felhasználók vagyunk.

* * *

Ott fent a Kert

Kézenfekvő a kérdés: ha már beláttuk, hogy a közösség jó is lehet, rossz is, mit kellene tenni azért, hogy lehetőleg jó legyen?

Kézenfekvő a kérdés, de naiv is, ha valóban ezzel kezdenénk. Ennél már csak az lenne naivabb kérdés, ami viszont, mi tagadás, szinte naponta elhangzik: mitől lennénk boldogak?

A jó közösség eszméjéhez, de különösen a jó közösség gyakorlatához hosszú út vezet el. Úgy festünk, mint akik egy csodálatos hegyet akarnánk meghódítani. Nem egy zord szikás-havas-jeges Himaláját, hanem egy olyan hegyet, amelynek teteje egy napfényben fürdő pompázó paradicsomi kert. De nehéz meredek lejtőkön kell felküzdenünk magunkat. Egyesek többször megpróbálkoztak elkeseredett rohammal, egyenesen a célra törve. És ez rendre tragédiával végződött. Voltak próbálkozások, amikor egész népek vonultak és megfontoltan haladtak a hegyet körbejáró szerpentinen. Melyik negyven évig, melyik négyszáz évig. De azután jött egy alattomos rész, és a vándorok mélyebbre csúsztak, mint ahonnan indultak.

A vándorlás megpróbáltatásai közösséggé, igazi néppé teszik a tömeget.

A visszazuhanás szétzúzza ezt a közösséget. Mindenki magát menti, mindenki mindenkinek ellensége – vagy legalább ezt hirdetik az új hangadók.

Mindig van mélyebb, de ezzel együtt a zuhanás idővel elakad, ki-ki valahol valamibe megkapaszkodik, aztán fel is tápászkodik… És idővel újra a hegy tetején lévő paradicsomi kertre veti tekintetét.

Nincs mit tenni, a kert húzza a szíveket. Újraszerveződik a hegy meghódítása, az új vándorlás, az új közösség.

* * *

Ember és közösség

A közösség azon – szerencsés? – fogalmak közé tartozik, amelyekről ösztönösen pozitív, nemes gondolatok jutnak eszünkbe, mint például a szeretet, a tudás, a munka, az erkölcs.

Nem kevesen viszont kezdettől, sokan mások pedig könnyen szkeptikussá válnak. És igen, fontos becsületesen kimondani: a közösség nem valami elrendelés szerinti idill. A közösség lehet jó, és lehet rossz. Senki ember nem születik jónak, vagy rossznak. Azzá lesz. Közösségekből sincsenek örök közösségek. A közösségek születnek, és meghalnak. Közben pedig ezerszer is át tudnak alakulni. Paradicsomot tudnak mintázni. És poklot. Többnyire pedig azt, amivé magunk tesszük hétköznapjainkat.

A közösség egyszerűen van, életünk meghatározó része. Ahogy mi magunk is meglehetősen meghatározó része vagyunk saját életünknek. Akkor is, ha ez néha egyeseknél nem szembeszökő.

A közösség az ember számára olyasmi, mint a dimenzió a fizikai test számára. Amely nem tud létezni, ha nem zuppan egy három dimenzió által kifeszített sarokba. Mi szerencsések vagyunk: közösségek ezrei közül választhatunk. Nem mindig könnyen.

Kettőt nem válogathatunk: egy az anyánk, és egy az emberiség.

* * *

A kutatómunka kultuszáért

A Változó Világ Mozgalom (VVM) fontosnak tartja, hogy a kutató munkának nagyobb becsülete és nagyobb szerepe legyen. Nyugodtan mondhatjuk így is, hogy a kutatómunkának legyen kultusza.

A kutatómunka ne legyen csak a hivatásos kutatók feladata, még kevésbé azok privilégiuma, hanem a jó ideje olyan sűrűn emlegetett élethosszig tartó tanulás egy sajátos erőteljes formája, olyasmi, mint a jóga a helyes életmód rendszerén belül, azaz mindenki számára ajánlott és elérhető.

A kutatómunka mellett hasonló, esetenként átfedéseket mutató tanulási forma a szakdolgozat-készítés is, illetve a tudományos kísérletezés. A kutatómunka, szakdolgozat-készítés, illetve kísérletezés nem feltétlenül egyszerű tanulás, hanem könnyen átcsaphat igazi tudományos munkába, avagy éppen valamilyen (technológiai, üzleti, társadalmi stb.) innovációba. Erre azt kell mondani: annál jobb, annál inkább méltóak ezek a formák a sokoldalú társadalmi támogatásra.

A kutatómunkát az élet minden szférájában fontos lenne támogatni, az általános iskolától az idős otthonokig, de különösen indokolt lenne néhány stratégiai területet kiemelni, mint az ipart vagy a civil szférát, illetve olyan zárt körleteket, ahol a társadalom számára legfontosabb döntések születnek, legtöbbször a különféle érdekek kiváló, de a modern tudás szerény ismeretében: ezek a féltett és védett körletek pedig a politika és államigazgatás intézményei.

Igen, legyen minden képviselőnek (erkölcsi?) kötelessége, hogy minden évet egy újabb téma elmélyült tanulmányozásának, az ehhez szükséges kutatásnak és az egészet összefoglaló szakdolgozat megírásának szentelje.

* * *

Szóljon a zene!

Igen, szóljon a zene! Inkább, mint hogy üvöltsön a tv-kivetítő! Egy egyszerű és többféle haszonnal járó rendelkezést javasolunk a kormánynak.

Kötelezni kellene a vendéglátóhelyek széles körét arra, hogy meghatározott mértékben egy vagy több zenészt alkalmazzon. Ebből a körből nem lenne szabad kihagyni a legegyszerűbb kormákat sem (borozó, söröző stb.), hiszen azokban is helye lenne egy hegedűsnek, harmonikásnak. Hasonlóképpen helye lenne egy zongoristának vagy gitárosnak a legegyszerűbb étteremben vagy kávézóban.

Ezzel egyrészt több ezer munkalehetőség teremtődne országszerte, másrészt nem kis mértékben növelné az időtöltés kulturáltságát. Végül összességében ez jó hatással lenne mind a belföldi, mind a külföldi turizmusra, Magyarország imázsára.

Változó Világ Mozgalom

* * *