Népi-urbános vendégfogadás

Minden városi családnak járjon egy, két vagy négy hét falusi nyaralás, és minden falusi családnak járjon egy, két vagy négy hetes városi nyaralás.

Ennek az államilag garantált nyaralási lehetőségnek különböző formái és feltételei lehetnek, az érintett család létszámától, anyagi helyzetétől, igényeitől stb. Amikor több gyermekes kis jövedelmű családról van szó, a térítési díjnak valóban jelképesnek kellene lennie. Ugyanakkor a nyaraló családnak legyen lehetősége részt venni a helyi munkákban is, ami nem csak bizonyos kompenzáció lenne, hanem élményszerzés is, tanulás is.

Világos, hogy ez az intézkedés csak úgy lesz megvalósítható, ha az állam kidolgoz egy nagyszabású komplex programot a falusi és a városi vendégfogadás fejlesztésére.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Feltétel nélkül, de munkát!

Csodálatos jelkép, hogy – legalábbis Magyarországon – olyan közel van egymáshoz a munka és az anyák ünnepe. Munka és élet!

De legyünk realisták, és pátoszból mértékkel öntsünk az ünneplésre.

Mert a kemény igazság: munkálkodni, dolgozni szükséges, élni nem. Ahogy már a régiek is tudták: Navigare necesse est…

De legyünk jó realisták, és a cinizmus fanyar ízéből se vegyítsünk a kelleténél többet, akármennyire fontos is felrázni az emberek nagy részét.

Valójában munka és élet összetartozó, mint ahogy a férfi és a nő, a cél és az eszköz, a jog és a kötelesség.

Igen, a munka magasabb rendű dolog, amelyet az élettel egyenrangúan kell kezelni.

Sajnos, jó ideje inkább távolodunk ettől az elvárható állapottól. A munka, annak fogalma és annak értéke sokat veszített, és egyre inkább veszít. Sokan munkatársadalomról beszélnek, de nem nehéz megállapítani, hogy ez mennyire megtévesztő.

Kinek lehet kétsége, hogy egy fasiszta országban a munkatársadalom voltaképpen rabszolgaság. De mennyivel jobb a helyzet egy államszocialista vagy államkapitalista társadalomban?

És mi a helyzet a liberális piacgazdaságokban, ahol vannak?

Egy látszatra forradalmian új és progresszív eszmény lerántja a leplet az akármennyire liberális kapitalizmus antihumánus jellegéről, és ez a „feltétel nélküli alapjövedelem”, amelyet már Magyarországon is propagálnak egyes 1% alatti pártok.

Emberek! Miért nem azért harcoltok, hogy mindenki feltétel nélkül kaphasson munkát?

Munkát! Ugyanis a munka igazi fogalmához hozzátartozik a méltányos, igazságos munkabér is! Amihez nem tartozik igazságos munkabér rabszolgaság, szolgaság, kényszermunka, kizsákmányolás. Melyik tűrhető a 21. században?

Miért lenne megvalósítható a „feltétel nélküli” alapjövedelem, és miért nem valósítható meg a „feltétel nélküli” munka?

A Változó Világ Mozgalom kiáll a feltétel nélküli, szabad és értelmes, igazságosan megfizetett munkáért

A Változó Világ Mozgalom kiáll a munka társadalmi megbecsüléséért és társadalmi súlyáért.

A Változó Világ Mozgalom kiáll a munkavállalás és munkavállalói érdekvédelem szabadságáért.

Az emberiség jövőjét a munka építi!

Budapest, 2017. május 1.

Változó Világ Mozgalom

A civilizáció
* * *

Dühösek, de függetlenek

Nyílt levél

Dudás Gergelynek,

az Index főszerkesztőjének

Tisztelt Dudás Gergely!

Dühösek,de függetlenek – írja Ön. Az egyik sem lenne nagy baj, normális körülmények között aggódni Önökért, együttérzésünkről és szolidaritásunkról biztosító táviratot szalasztani nem lenne indokolt.

Ám hol vannak itt a normális körülmények? Éppen 28 hete ébredtünk semmit sem gyanítva arra a hírre, hogy nem érhető el a Népszabadság. Azt a lapot, portált lehetett szeretni vagy gyűlölni, de arra gondolni, hogy ez ilyen csendesen-gyalázatosan bekövetkezik az éj leple alatt – csak néhány mágus privilégiuma volt. Az Ön igen hosszú, és összességében érdektelen ismertetés az újabb mágusi mutatványokról, talán valamelyest megnyugtatja a jámbor olvasót: lám, nem is egy némi garanciát jelentő személy lesz összekötő-szétválasztó a dühös függetlenek és a mágusok között.

Rossz tapasztalatok, csalódások garmada, ez ma Magyarország, de hát legyünk bizakodóak, csak így van értelme a mai napnak, a holnapi ébredésnek.

Hogy átlépjünk az egyedi problémákon, megemlítem, hogy én is sokszor dühös vagyok – az Indexre. De – különösen amióta nincs meg a szintén gyakran dühítő Népszabadság – jobb médiumot nem találok (nagy elismeréssel hangsúlyoznám: más nyelven sem!). Ezért a konkrét történet nem hagy közömbösen,

A lényeg viszont máshol van, olyasmiben, ami súlyos személyes érintettség.

Ez pedig a Változó Világ Mozgalom (VVM) medrébe terelt – és immár meglepően hosszú múltra visszatekintő – munkám, illetve annak döbbenetes visszhangtalansága. Tucatjával, de inkább százával tettünk le az asztalra ésszerű – egyszerűen ésszerű – javaslatokat, és ezek nehezen felbecsülhető hozzájárulást jelentettek volna, jelentenének ma is, akár a puszta megvitatásukkal az egész társadalom problémáinak orvoslásához.

Jogos dühükre reflektálva egyetlen egy példát hoznék fel: azt a kezdeményezést, hogy legyen törvényi garancia a szerkesztőségek függetlenségre. Ezt 2016 december 12-én az MTI Országos Sajtószolgálatának útján adtuk közre (itt olvasható), de bemutattuk portálunkon is, a VVM blogjában.

Semmi szín alatt nem hoznám be a képbe valaminő felelősségüket munkánk visszhangtalanságáért. A dolog ennél bonyolultabb, és elemzése most nem ide kívánkozik. Abban viszont nincs kétségem, hogy egy sor témában jobb helyzetben lennénk, ha javaslataink figyelmet kapnának, amihez annál nagyobb reményünk fűződhet, minél több független médium valóban médiál ésszerű gondolatok és közvélemény között.

Mellesleg ez nem az első eset, hogy az Indexhez kötődő esemény vagy éppenséggel közölt anyag hasonlóképpen beleszalad a mi munkánkhoz kötődő eseménybe, javaslatba, írásba (lásd Két könyv).

Mire jó egy levél, ha legalább befejezésképpen nem tartalmaz valamilyen jókívánságot? Lehetőleg nem sablonosat.

Hát legyen szabad az országnak kívánni jobb sorsot, abból Önök is profitálnának.

Üdvözlettel,

Szimeonov Todor

Változó Világ Mozgalom

* * *

1%-os rendelkezés 2017

Rendelkezni a tőled már beszedett személyi jövedelemadó 1%-áról

a te jogod.

A rendelkezés nem növeli, és nem csökkenti adódat, megoldható mindennemű költség nélkül.

Rendelkezésed következménye az, hogy ezzel az összeggel nem a kormány, hanem az általad szabadon választott civil szervezet gazdálkodik, teljesíti küldetését.

                

A rendelkezés leadható:

1. Az önálló személyi jövedelemadó-bevallás részeként (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.

2. Munkáltatói adó-megállapítás esetén a munkáltatónak. Ennek határideje 2017-ben: május 10.

3. Mindkét esetben a bevallástól elkülönülten is továbbítható a NAV-hoz (ügyfélkapun keresztül, postai úton vagy a NAV ügyfélszolgálatain személyesen). Ennek határideje 2017-ben: május 22.

 

Két fontos formai szabály:

1. A rendelkezést egy 16EGYSZA jelű (a NAV-oldalról letölthető) nyomtatványon, vagy annak tartalmával egyező lapon kell megtenni.

2. Ha a rendelkezést a munkáltatónak vagy ügyfélszolgálaton adjuk le, azt borítékba kell tenni, a borítékra ráírni a rendelkező adóazonosító számát, a borítékot leragasztani és a ragasztás helyén aláírni. Postai feladáshoz ezt a borítékot egy nagyobb borítékba kell tenni.

A Változó Világ Mozgalomért Közhasznú Alapítvány javára tett rendelkezés kinyomtatása

A bűn állatkertje

A Változó Világ Mozgalom ma megdöbbenéssel értesült a World Press Photo döntéséről, amely az ankarai orosz nagykövet gyilkosáról készített képnek ítélte 2017 évi fődíját.

Ez a döntés beleillik abba az egyre torzabb világfelfogásba, amely jó ideje gyakorlatilag egyeduralkodó a nyugati világban, és amelyben mindenféle erőszak és egyéb hasonlóam elfogadhatatlan jelenség szabad bejárást kap a tömegkultúrába, sőt, – így vagy úgy – magába az életünkbe.

Az erőszak, a háború, a rabszolgaság, a szociális és a szexuális kizsákmányolás, a drog, a korrupció, az igazságtalanság mind az emberiség ellensége, nem szalonképesek a szabad és felelős emberek környezetében.

Azt lehet magyarázni, hogy egy gyilkos ábrázolása nem a gyilkos és a gyilkosság dicsőítése. Igen, csupáncsak kacérkodás a szenzáció, amely ugyanannak a torz világfelfogás egyik szent eleme. Csakhogy ez elfogathatatlan.

Még most is élnek bizonyos erkölcsi és etikai szabályok – és ezek jelen esetben át lettek hágva, de a cél éppen az kellene, hogy legyen: megerősíteni ezeket az erkölcsi és etikai szabályokat.

Azt valljuk: egy ember meggyilkolásának közvetlen megmutatása mélyen sérti az ember méltóságát, és még inkább az erőszak elvetésének alapelvét.

Civilizációnk elsőszámú törvénye hirdeti: „Ne ölj!”. Ennek természetes folyománya: „Álld el minden útját az ölésnek!”

Ha díjazod, és lobogtatód az őrjöngő gyilkos „bátran és mesterien elkészített” képét, ezer kacska lélekbe ülteted a gyilkos magvát.

A Változó Világ Mozgalom nem régen azt kezdeményezte, hogy a nyilvánosság elvonásával fojtsuk meg a terrorizmust.

A szent szólásszabadság cifra maskarájában riszáló szenzációhajhász média az ilyen javaslatokat képtelen észrevenni, a bűn elrejtése a neki való állatkertbe olyan erkölcsi és intellektuális teljesítmény lenne, amelyre a média ma alkalmatlan.

Szabad és felelős emberek olyan erős közössége szükséges ehhez, amilyet még nem látunk, de amely könnyen felépülhet. Mert szüksége lenne rá a világnak.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A vég kapujában

Az emberiség jelenlegi életmódja – és ez régóta nem titok – végzetesen pusztítja a Földet, egyetlen és pótolhatatlan életterünket.

Már azzal is pusztítjuk a Földet, hogy mértéktelenül fogyasztjuk mindazt, amit mohóságunk megkíván, függetlenül attól, hogy az megújul-e, vagy sem, de közben gátlástalanul mérgezzük is környezetünket, már a fogyasztás kiszolgálásával, egészen a fogyasztás természetes és természetellenes végtermékeiig.

Mentség-e a többség számára, hogy a fogyasztás döntő része egy kisebbségé?

Nem mentség. A többség is bűnrészes a kisebbség emberiség elleni bűnének elkövetésében. A megalkuvás, a butaság és a gyávaság pedig nem enyhítő körülmény, hanem erkölcsi gyalázat.

Ennyire súlyos lenne a dolog, hogy ilyen erős szavakra legyünk feljogosítva?

Nem, a helyzet még súlyosabb! Annak igazi súlyát nem áll módunkban megismerni, de több, mint elegendő ismeret áll rendelkezésre, hogy határozottan állíthassuk: a helyzet drámai, fenyegető, minden józan képzeletet felülmúlóan súlyos.

Feltehetőleg jelenleg a legsúlyosabb helyzetben van a világóceán, amely annyira szennyezett, hogy egy kiszámíthatatlan katasztrófa kezdődhet bármely pillanatban. A világóceán pedig a Földi víz, a Naprendszer legrejtélyesebb és legfontosabb élőlényének teste.

Súlyos helyzetben van a talaj. Drámai módon csökken a termőtalaj, a fennmaradó nagyrésze vegyszerekkel, beleértve mindennemű mérgekkel teleitatva. Drámai módon csökkennek az erdők.

Súlyos helyzetben van a légkör. Az ózonréteget rongáló, az üvegházhatást növelő, az allergiás és a légúti megbetegedéseket elősegítő gázok, por, füst stb. mennyisége kritikus, több esetben katasztrofális.

Súlyos helyzetben, kimerülőben vannak a földalatti kincseink.

A földi bioszféra több rendszere, így különösen a klíma és a mikroorganizmusok világa súlyosan meg van bolygatva. Ezért katasztrofális időjárási szélsőségekre és egyre fenyegetőbb járványokra kell számítani.

Közben a politika esztelenül folytatja kicsinyes és rövidlátó hajszáját az eddigi megszokott mederben. Ezer felelőtlen szó hangzik el a termelés és fogyasztás növelése érdekében, néhány obligát szlogen a környezet megóvásáért, és szinte soha semmi az égbe kiáltó szociális különbségekről, legfeljebb ellenzékben, de akkor sem „rendszerbántó” éllel.

Az emberiség menekülése a végtől akkor válna reálissá, ha eljutnánk közmegegyezésig: a fogyasztást össztársadalmi szinten gyors ütemben felére kellene csökkenteni, mindezt úgy, hogy az emberiség szegényebb többségének az életszínvonalán méltányosan kellene javítani.

De nehéz lenne-e egy mai vezető politikus, oligarcha, bankár, celed meg hasonlók havi több millióra rúgó (látható és nem látható) fogyasztását nem hogy felére, hanem mondjuk harmadára csökkenteni?

Ergonómiailag és gasztronómiailag ez gyerekjáték lenne, politikailag ez ma még utópia.

Igen, az eszelős utópiák tűzzel-vassal való megvalósítása csúful visszaveti a haladást.

De itt most már az emberiség megmeneküléséről van szó.

Tehát?

Egy a lehetséges válasz: igaz ügyre megesküdő emberek ereje kell.

Az igaz ember legenda. Szánalmas, ha valaki mell döngetve annak kinyilvánítja magát.

De megesküdni az igaz ügyre, megesküdni a tudásra és a közösségre felelős, bátor tett.

Változó Világ Mozgalom

* * *

A tanulmány leadva jó

Megalapozottnak tűnik a vélekedés, hogy a tanulmánykészítés a korrupció egyik legdivatosabb és leghatékonyabb műfaja lett.

Ennek többszörös a hátránya, hiszen egyrészt sokfelé megkönnyíti és virágoztatja korrupciót, másrészt hiteltelenné teszi a tanulmánykészítés munkáját, megrontja a tudományra megesküdt embereket.

Közben erre a fajta visszaélésre komoly csapást lehetne mérni, éspedig egy igen egyszerű intézkedéssel: kötelezővé kellene tenni minden tanulmány egy példányának leadását egy speciális levéltárba, azzal, hogy legfeljebb három év elteltével a tanulmányok kutathatók, 10 év elteltével pedig publikussá válnak.

Természetesen, ha ezek a tanulmányok különféle titkos részeket tartalmaznak (szabadalmi, nemzetbiztonsági stb.), akkor státuszuk ehhez igazítható lenne.

Aligha kellene megindokolni az intézkedést, illetve magyarázni várható hatását. Az is fölöslegesnek tűnik, hogy ecseteljük annak fontosságát, sürgősségét. Ahogy a 2016. december 7-i közleményünkben is megemlítettük, az utóbbi időben új szleng jelent meg a hazai médiában: az EU pénzek „elkutatása” (a régi, kevésbé elegáns változata „eltapsolni”). És valóban, hatalmas, hétköznapi ésszel felfoghatatlan összegek folynak így el. Nem csak EU-, de hazai források is. És az sem kevésbé bűnös dolog, ha nem köz-, hanem „magán”-pénz indul tévútra (talán egyesek még emlékeznek egy nagy hazai kommunikációs multi „tanulmányokkal” megalapozott „nyugat-balkáni” pozíciószerzésére).

Izgalmas történetet osztana meg velünk egy alapos tanulmány az elmúlt évtizedekben elkészült tanulmányokról. Külön, és nem egyszerű kérdés a tanulmányi műfaj határairól.  Mert ugyebár egy egyszerű vagyonértékelés már miért tartozna ide? Vajon ki emlékszik arra, hogy amikor 1995-ben Horn Gyula azzal szembesült, hogy Magyarország többet költött – külföldi cégeknél – vagyonértékelésre, mint amennyi bevétele jött össze e vagyon „értékesítéséből”, a rosszullét kergette. Igen ám, de ezek a „vagyonértékelések” nem csak az ócskavas-leltárt tartalmaztak egy ágazatról, hanem hellyel-közzel annak történetét, de főleg a kapcsolódó piac immár igen precíz felmérését is.

Hasonlóképpen a különféle megvalósíthatósági, hatás- és közvélemény-kutató tanulmányok a nemzeti emlékezet részét képezik. Ha büszkénk lehetnénk egy-egy részére, ha nem.

Mivel jelen javaslatunk a levéltárakat hozta a képbe, emlékeztetnénk egy másik kezdeményezésünkre is: többszörösen indokolt lenne a levéltárakat átadni az MTA által képviselt tudomány világának.

A Változó Világ Mozgalom nem találna semmi kivetnivalót abban, ha a kormányzat rendelne egy tanulmányt javaslatunk megvalósíthatóságáról. Ha igen, ha nem, azon leszünk, hogy a javaslat napirenden maradjon.

Változó Világ Mozgalom

* * *