Oroszország
katonai akciójával a világ keresztúthoz ért.
A nyugati világ reakciója álszent, de ez a legkisebb gond vele. Az igazi
gond, hogy ez a reakció (totális gazdasági és ideológiai háború) rossz,
tragikus irányba tolja az emberiséget ennél a keresztútnál.
Történelmi perspektívában vizsgálva a helyzetet, be kell látni azt, hogy a
történtek oka a Nyugat irracionális oroszellenes poltikája. A szovjet rendszer
bukása után a Nyugat nem csak a Szovjetunió szövetségeseit csatolta magához, de
egyre-másra a Szovjetunió egyes részeit is. Többségük (balti és ázsiai
orstágok, Lettország és Kazahsztán kivételével) kapcsolódása Oroszországhoz
lazább volt, de a szinte azonos kultúrájú és közös történelemmel rendelkező
Belarusz és Ukrajna elrablása elfogadhatatlanná vált a nagyhatalmi túlélésért
harcoló Moszkva számára.
Nagyhatalomnak lenni nem muszáj és nagyon nem könnyű. Az integráció ésszerű
alternatíva. Csakhogy Oroszország a választás nem könnyű, és nem elsősorban az
ő hibájából. Előtte gyakorlatilag három út áll: kitartani az önálló nagyhatalmi
státusz mellett, beintegrálodni Európába, Kína hátterévé (hátsó udvarává)
válni. Ez a sorrend bagy valószínűséggel megfelel az orosz preferenciáknak is.
A mérlegelésben és a stratégia kialakításában bizonyára sokat számít a második
és a harmadik opcióban érintett potenciális partner. A helyzet itt pedig az,
hogy Európa valójában egyre inkább „papírtigris”, egyre messzebb van az igazi
nagyhatalmi státusztól, amelyre egyébként predesztinálva lenne. Sajnos éppen az
a helyzet, hogy Európa már-már az USA hétsó udvara és éppen ebben a szerepében,
a gazda intelmének megfelelően szélsőséges oroszellenes politikát folytat, bár
bizonyos önállósodási törekvések kétségtelenül léteznek. Nem minden európai
ostoba, még kevésbé lakáj lelkű.
Kína viszont konfuciánusan kivár.
Ebben a helyzetben Európa politikája nagy befolyással lehet az események és
folyamatok alakulására, rövid és hosszú távon egyaránt. Ha megmarad a jelenlegi
pozicióiban, nemhogy nem fogja megrövidíteni a népek szenvedéseit, hanem
ellenkezőleg, igen hosszúra nyújthatja, miközben belekényszerítve Oroszországot
az önálló nagyhatalmi státusz melletti kitartásra.
Ebből egy valami zökkentheti ki a folyamatot, éspedig igen gyorsan, ha
Európa vagy legalább egy kellő tekintéllyel rendelkező tényező tenne a VVM-éhez
hasonló kezdeményezést (ez itt olvasható).
Bölcs és bátor emberből kevés van, az nem kétséges.
De egy sem lenne ma? Ez félelmetes lenne.
Változó Világ Mozgalom
Vladivosztik, Európa keleti kapuja
Támogasd a mozgalmat cselekvően!
Csatlakozz hozzá!
Számít
pénzadományod is!
*
* *
