Sürgetjük a világkormány alakítását

Ha holnap kezdene munkához a világkormány, akkor is jelentős késésben lennénk. Nem kevesebbről, mint a világbéke megőrzéséről, az emberiség túléléséről van szó. Igen hamar szembesülhetünk világméretű tragédiákkal és katasztrófákkal. Akkor viszont késő lenne szervezni az egységes fellépést. Ma még van esélyünk.

Többször jeleztük, hogy az út egy világkormány kialakításához hihetetlenül egyszerű feladat. Nem kellene más, minthogy az, hogy az egyik érintett szervezet vezetője (mondjuk UNESCO vezérigazgatója) vagy egy bölcs állam vezetője (mondjuk Svédország miniszterelnöke) egy kötetlen munkaebédre hívná meg az ENSZ 12 legfontosabb szakosított szervezetének vezetőjét, és természetesen az ENSZ főtitkárát. És íme, a folyamat elindul. Minden résztvevő át fogja érezni a találkozó hasznát – és főképpen történelmi jelentőségét, és így könnyű lesz elhatározni, hogy a továbbiakban rendszeresen találkoznak. Először évente egy alkalommal, később negyedévente, utána havonta…

Ez ne legyen senki számára rémisztő, a szent szuverenitásukban lubickoló nemzetvezetők számára sem – ha valamennyire is éreznek felelősséget.

Igen, messze lesz a világkormány a mi falunktól, de így is egy közös szervezet ésszerű záróköve lesz az, a demokratikus működés minden ésszerű lehetőségével. Lássuk be, hogy ez a megoldás összemérhetetlenül ésszerűbb, demokratikusabb és előrevivőbb lenne, mint mondjuk egy Bilderberg-csoport vagy annál is titkosabb szervezet.

Végül, íme, a meghívandók listája:

Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO)

Kereskedelmi Világszervezet (WTO)

Menekültügyi főbiztos

Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA)

Nemzetközi Egészségügyi Szervezet (WHO)

Nemzetközi Fejlesztési Szervezet (UNIDO)

Nemzetközi Mezőgazdaság-fejlesztési Alap (IFAD)

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)

Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU)

Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO)

Nemzetközi Valutaalap (IMF)

UNESCO

Felelős vezetők, cselekedjetek!

* * *

A békés társadalmasításért

Hegel, a nagy német gondolkodó vallotta: ami valóságos, az ésszerű. Kapott is ezért mindenféle kritikát. A Változó Világ Mozgalom azt vallja: ami valóságos probléma, arra van ésszerű megoldás.

Ma a társadalom számára a növekvő szociális különbségek, a szegények mérhetetlen elszegényedése, a gazdagok mérhetetlen gazdagodása valóságos probléma. Olyan valóságos probléma, amely komolyan fenyeget azzal, hogy kilép a valóságos problémák körébe, és történelmi katasztrófává válik.

Mi lehet a megoldás? Erre nem elég egy megoldást kiemelni, hanem legalább 12-ből kell összeállítani egy programot. De egy megoldás is csillapíthatja a robbanásveszélyt, indíthat pozitív folyamatokat. Egy időben nagy reményeket fűztek a Tobin-adóhoz, amelyeket nem is szabad feladni, bár be kell látni, hogy ez a megoldás nem ígér drámai változásokat.

A Változó Világ Mozgalom most egy másik megoldást javasol egy stratégia irányba: a vagyon folyamatos, békés és szerves („normatív”) társadalmasítása. Ennek egyik módszere különösen egyszerű és igazságos: minden közbeszerzésnél ki kellene kötni, hogy az ár 5%-ával a nyertes megemeli törzstőkéjét és azt az államnak (önkormányzatnak) engedményezi.

Könnyű belátni, mi történne egy olyan akár tipikusnak is mondható esetben, amikor egypár millió forintos törzstőkével rendelkező cég elnyer egy több milliárdos megrendelést.

Még könnyebb belátni, mi lesz az akár kicsi, akár nagy törzstőkével rendelkező vállalkozások reakciója erre a javaslatra.

Abban viszont lehet és kell bízni, hogy a társadalom, és főleg a becsületes szakemberek felveszik és megnyerik a harcot a javaslat ésszerű megvalósításáért.

Várjuk minden elkötelezett ember közreműködését és támogatását.

Civil az ágak között

A Változó Világ Mozgalom fontosnak tartja, hogy minél gyakrabban emlékeztessen a hatalom megosztásának új kihívásaira, és azokra az elvekre, koncepciókra, megoldásokra, amelyeket a VVM javasol ebben a témában.

Az egyik alapvető tézisünk, hogy a demokrácia európai modellje hamissá teszi a hatalom klasszikus megosztását, ezzel a hatalom olyan mérvű koncentrációjához vezet, amely mellett a demokrácia is hamissá válik. Ennek a tragikus európai modellnek a lényege az, hogy a parlamenti többség, és ezen keresztül a teljes törvényhozó és végrehajtó hatalom egy vagy több párt birtokába kerül.

Erre a drámai torzulásra megoldás lenne egy új modell, amelyben nagyban hasonlít az amerikaira (a végrehajtó hatalom fejének közvetlen választása), de amelynek egy másik meghatározó eleme lenne az állam és a politika határozott szétválasztása, olyan szétválasztás, amely hasonló az állam és egyház – elvárható – szétválasztásához.

Sajnos, reálisan nézve, ma Magyarországon nincsenek meg a feltételek a társadalmi-politikai modell korrekciójához. Annál fontosabb a VVM egy másik víziójának ismertetése, megvalósításának ösztönzése. Ez pedig az a felismerés, hogy a klasszikus hatalommegosztással szemben fontos lenne további független hatalmi ágak kialakítása. Ilyen lenne első helyen az Akadémia védőernyője alatt szervezett tudomány, de igen fontos szerepe lenne a civil világnak.

Az elmúlt időszakban hangos lett az ország a Norvég Alap körüli botrányoktól. Itt mind a két félnek a másikkal szembeni kritikájában vannak részigazságok, de ami lényeges: a civil szféra méltatlanul kevés támogatást kap, és a neki szánt kevés támogatás is csupán a pénzosztó kegyeit kereső, vagy azokat éppenséggel elnyert szervezetekhez jut.

Van-e, lehet-e ennek ellenszere? Avagy talán bele kell nyugodni abba, hogy azt rendeli a nótát, aki fizeti a zenészt? A kormány ezt a nótát szereti, a Norvég Alap meg azt…

Az önszerveződés sem csodaszer, mert minden csoportban jelentkeznek belső problémák, ellentétek stb. De mégis ez lenne az adekvát magatartás, ettől lenne a civil szféra civil szféra, és nem a közigazgatás vagy a szolgáltatóipar egy sajátos területe.

Az önszerveződés nem csodaszer, de főleg nem egy könnyű feladat. A pénzszűkösség további csapás. De mégis ez az egyetlen út, amelyen érdemes haladni. És ha a szolidaritás is érvényre jutna ebben a mozgásban, a civil világ maholnap valóban a hatalom egy független ágává nőheti ki magát.

Fordulatot az európai integrációban!

Az európai parlamenti választások nem arról szólnak, hogy melyik párt hány képviselői helyet nyer el. A kampánynak azt kellene szolgálnia, hogy az európai választók koncepciókat vitassanak meg, és alakítsanak ki, amelyek megvalósításáért majd küzdeni lehet.

Alapvető, kardinális kérdés az európai integráció programja. Komoly tévedés, valóságos zsákutca az a vélekedés, hogy az integráció előbbre vétele nem más mint kisebb-nagyobb lépések sorozata az Európai Egyesült Államok irányába. Ez a fajta végső integráció helyes és szükségszerű folyamat, amelyet a világ fejlődése, különösen az Egyesült Államok és Kína növekvő túlsúlya sürgetővé is tesz.

Mégis, reálisabb és hatékonyabb feladat lenne az Európában hosszú ideje elnyomott vagy éppen rosszul kezelt regionalizálás. Ezt a mozgást két síkon párhuzamosan kellene ösztönözni. Az egyik szint államok feletti, a másik államon belüli. Ha csak az egyik szinten történnek mozgások, az jóval nagyobb kockázatokkal járna, mintha ezek mozgások kellően kompenzálnák, kiegyensúlyoznák egymást.

Így például az egyik nagy tartaléka a belső integráció gyorsításának lehetne Németország és Ausztria egyesülése. Ennek többé nem lehet akadálya a nyolcvan évvel ezelőtt kierőszakolt tragikus anschluss bénító hatása. Ebben az esetben a belső regionalizálás egyébként sem jelentene gondot, hiszen az NSZK-ban és Ausztriában kialakított és kiválóan működő tartományok önmagukban követendő példát adnak a kontinens többi részének.

Skandinávia és a Baltikum integrációja már nem lehetne egyből ennyire mély, de így komoly előnyt biztosítana. Még többet ígérne az északi, illetve a déli szláv államok integrációja, amelyet politikai előítéletek megkeseríthetnek és késleltethetnek, de akadályozni nem lesznek képesek. Ez természetesen nem a régi Jugoszlávia és Csehország restaurációja, hanem szervesen összetartozó részek szerves összenövése.

Jóval bonyolultabb a latin térség (Franciaország, Olaszország, Spanyolország) és a brit térség (Egyesült Királyság, Írország) helyzete, különösen a hiányzó – vagy éppenséggel elnyomott – belső regionalizáció miatt. Így Franciaország előbb-utóbb kénytelen lesz valamilyen önállóságot biztosítani Korzikának, Bretagne-nak és talán még néhány további régiónak. Hasonlóképpen Spanyolországnak lesz feladata Baszkfölddel és Katalóniával; Olaszországnak Lombardiával stb.; az Egyesült Királyságnak Skóciával, Wells-szel, Észak-Írországgal stb.

Talán legkuszább a helyzet Délkelet-Európával, Magyarországtól Ciprusig. Magyarország a mélyebb integráció szintjén kakukk-tojás lenne az északi szláv államok körében. Ennél már a német-osztrák integrációhoz való csatlakozás is eredményesebb lehet. Jóval vonzóbb változat lehet egy magyar-román unió, amelyen belül már inkább reális lehet Erdély és Székelyföld regionalizálása.

Egy ilyen termékeny és sokat ígérő fordulatot az európai integráció kezelésében az tudná méltó módon megkoronázni, ha Európa bajnokává válna egy világkormányzat létrehozásának.

A Változó Világ Mozgalom

1995 őszén Magyarországon Változó Világ néven új ismeretterjesztő könyvsorozat indult el. A sorozat a méltán klasszikussá vált francia Que Sais-Je ? [magyarul: Mit Tudok Én?] (QSJ) sorozat példáját követte, így többek között szigorúan ragaszkodik egy kényelmes zsebformátumhoz és a fix, 128 oldalas terjedelemhez. Ennél is fontosabb viszont a sorozat tartalmi igényessége és enciklopédikus jellege, az állandó törekvés, hogy a kis kötetekben foglalt tudás hitelesen, világosan és élvezetesen legyen közvetítve. A QSJ a modern francia történelem egyik legtragikusabb pillanatában, a náci megszállás kezdetén fogant, míg a Változó Világ a kapitalizmus magyarországi restaurációjának kezdetén született.

A két sorozat hasonlóságának igazából nincs különösebb jelentősége. A francia sorozat, amely – talán nem egészen véletlenül éppen akkor átélt egy nagyobb válságot, és kénytelen volt átalakulni sajátos szövetkezetből egy klasszikus gazdasági társasággá – következetesen és eredményesen működött, katalógusa pedig átlépte a hihetetlennek látszó 4000-es számot. És bár a QSJ szerkesztősége szemmel láthatóan társadalmilag elkötelezett, és nem idegenkedik az innovációtól sem (több lépésben felújította a sorozat félévszázados arculatát, wiki szoftverre tette katalógusát, megteremtett egy új kötettípust, ambiciózuson és nem sikertelenül foglalkozik szerzői jogainak nemzetközi forgalmával), a francia sorozat megmaradt annak, ami: egy könyvkiadási projekt.

Ezzel szemben a Változó Világ – kezdetben inkább spontán módon, de hamarjában tudatosan – egy más, izgalmas úton, más cél felé indult el, és ez a cél: egy társadalmi projekt.

Így még az indulást követő év, 1996 elején a Változó Világ szerkesztősége hagyományteremtő szándékkal meghirdette A tudás 10 napja rendezvénysorozatát, a sorozat 10 főtémaköre tiszteletére, azokat november első 10 napja között szétosztva. És itt következett be az első figyelemre méltó véletlen: néhány héttel később a kormány elhatározta, hogy november 3. lesz a magyar tudomány napja. Ennek folytatásaként a Magyar Tudományos Akadémia is meghirdette A magyar tudomány napjait, természetesen novemberre, amiből a későbbi években A magyar tudomány hónapja lett.

Egy másik, még jelentősebb véletlen a UNESCO 2000-ben hozott döntése, amely november 10-ikét nyilvánította ki a tudomány napjává, tehát azt a napot, amely A tudás 10 napjában kezdettől fogva a tudományoknak volt szentelve.

Ezernyi más apró siker és kudarc, visszhang és visszhangtalanság, jel és véletlen, belső és külső impulzus terelte a Változó Világ fejlődését. Másfél évtized alatt 80 kötet jelent meg, ezen belül 8 kötet 5 idegen nyelven. Tucatnyi új kezdeményezés és megannyi – folyamatosan hirdetett – pályázat született, amely már határozottan túlmutatott a hagyományos könyvkiadási kereteken. Időközben – kísérletképpen már 1997-ben, önállóan, saját névvel 2000-ben - létrejött a Változó Világ internetportál, ami jelentősen bővítette a lehetőségeket különféle közösségformáló szolgáltatásokhoz, kezdeményezésekhez.

1998 őszén a Budapesti Nemzetközi Vásáron a Xerox-standon elkészült az első magyar digitálisan előállított könyv, 2007 óta az egész sorozat áttért a folyamatos digitális nyomtatásra, ezzel nagyszerű perspektívát biztosítva akár egy a francia nagytestvér példányszámával is vetélkedő tudásbázis számára.

Ezt tetézve, a Változó Világ 2008-ban egy különleges, nagyszerű hármassággá vált: az 1995 novemberében indított Változó Világ könyvsorozat, a 2000 decemberében létrehozott Változó Világ Internetportál, és a 2008 novemberében meghirdetett Változó Világ Közössége. Ennek az új háromságnak hármas jelszava: Tudás, közösség, öröm! A tudás a létezés hatalma, a közösség a létezés erkölcse, az öröm a létezés értelme.

Sokak számára érthetetlen, hogy ilyen szakmai eredmények mellett, miért maradt a Változó Világ gyakorlatilag marginális jelenség? Ennek több oka van. A rendszerváltás után Magyarországon a könyvvilág az egyik legnagyobb átalakuláson ment át. Lényegében teljesen szétestek a régi, jól működő intézmények. A könyvkereskedelmi piac olyan kezekbe került, amelyek Európa legmagasabb árrését érték el (ennek ellenére igen ritkán számoltak el korrekt módon a kiszolgáltatott kiadókkal). A piacot elárasztotta irdatlan mennyiségű pornografikus, vallásos, okkult, reakciós, szenzációhajhász és egyéb szennyirodalom. Ebben a helyzetben nem volt kis teljesítmény, hogy a Változó Világ kötetei hosszú ideig ott voltak megtalálhatók a jobb könyvesboltokban Budapesten és vidéken, könyvbemutatók, író-olvasó találkozók százaira került sor az egész országban. Ugyanakkor ez egyre nehezebben volt biztosítható, így a 2010 óta a sorozat kötetei – leszámítva a rendszeres könyvesbolti és egyéb akciókat – elsősorban az interneten rendelhetők meg.

Egy másik nyomós oka a Változó Világ marginális helyzetének a kiadó szigorúan őrzött eszmei és pénzügyi függetlensége. Ez kétségtelenül sebezhetővé tette, kapott is nem kevés sebet. Ez nem csak emlékeztette arra, hogy nincs egy elefántcsont-toronyban, hanem egyenesen az emésztő társadalmi problémák tisztítótűzében tartotta.

Ez nagy mértékben segített meglépni egy döntő lépést a Változó Világ Mozgalom (VVM) meghirdetésével. A mozgalom küldetése munkálkodni egy sor fontos feladaton:

– jobban megérteni a világot, amelyben élünk;

– emlékezni mindazokra a alapvető célokra, nemes eszményekre, amelyek vezérelték az emberi szellemet az évezredek során;

– világosan megfogalmazni a mai nemzedékek megújuló közös céljait, e nemzedékekre háruló új feladatokat;

– minél több erőt felszabadítani a közös célok eléréséhez.

Beszéljünk programokról! 10.

Az igazságosság programja

Sokféle erő tartja egybe a társadalmat, de az igazságosság az egyik legfőbb. Az igazságosság biztosít szilárd alapokat, erős integrációt, erkölcsi karaktert. Az irigység a legendás hét főbűn egyike, de a másik, a kapzsiság még veszedelmesebb. A társadalomnak, így szükségszerűen a politikának, a jognak, a közigazgatásnak céltudatosan és módszeresen kellene dolgozniuk az igazságosság érvényesítéséért.

Nagyobb közteherviselést kellene elvárni a gazdagoktól, és nagyobb emberséget kellene tanúsítani a nehezebb, különösen a hátrányos helyzetűekkel szemben. Az egy kulcsos jövedelemadó teljességgel elfogadhatatlan. De az önkényes jövedelemhatárokkal és kulcsokkal kreált személyi jövedelemadóval szemben ésszerű és igazságos rendszer kellene, amelynek

- jövedelemhatárai: a létminimum, az országos átlagkereset, illetve a köztársasági elnök illetménye

- kulcsait pedig a társadalmi érdekegyeztetéssel megállapított költségvetés igényei szabják meg.

Az igazságosság része a büntető gyakorlat is. Egy mai szokványos bírság a szerényen élő embert vagy egész családot nyomorba dönthet, egy tehetős embernek jelentéktelen bosszúság. A mai elektronizált világban nem jelentene nehézséget mindenki számára egy személyes bírságegységet meghatározni.

Ez két fontos téma, de tengernyi sürgős teendőnk van az élet minden területén az igazságosság érvényesítése érdekében. Ezért több intézményt (MTA, Állampolgári jogok biztosa stb.) törvényileg kötelezni kellene arra, hogy évente jelentést készítsenek a társadalmi igazságosság helyzetéről, és javaslatokat tegyenek annak javítása érdekében.

Beszéljünk programokról! 9.

A lakáshoz való jog

Az otthon minden ember alapvető joga. Ezt általában elismerik, ezzel együtt ez az egyik legkevésbé védett emberi jog. Különösen azokban a társadalmakban, ahol a magántulajdon különleges előjogokkal rendelkezik, az az abszurd gyakorlat a jellemző, hogy egy valakinek (vagy személytelen valaminek) a vagyoni követelése minden komoly akadály nélkül megfoszthatja otthonától, hajléktalan földönfutóvá tehet másvalakit, akár egy egész gyermekes családot is.

Ki kellene mondani, hogy senkit nem lehet megfosztani lakhatásától. Ehhez nem szükséges teljesen eltörölni a lakásra, házra tett jelzálog jogintézményét, csak annak hatályát kellene igazítani a lakáshoz való jog elsőbbségéhez. Így egy adóst semmiképpen nem lehetne megfosztani lakásától, hanem abban és csak abban az esetben, ha a lakás nagysága jelentősen meghaladja a jogos mértéket, kötelezni lehetne az adóst egy igényének megfelelő kisebb lakásba való költőzésre, a két lakás árának különbözetéből törlesztve a tartozást.

Ezen kívül komplex lakhatást biztosító modellt kellene kialakítani, amely egy életen át segíti az embert. Ennek kiindulópontja a már létező babakötvény, vagy egy hasonló külön konstrukció is lehetne.