A VVM 12 pontja – 2015

Változó Világ Mozgalom

A VVM programjának 12 pontja

2015

1. Szabad és tiszta tudást!

2. Békét a világnak, a városnak! Békét otthonunkban és a lelkünkben!

3. Munkát mindenkinek!

4. Jó nevelést minden megszületett és megszületendő gyermek, minden nevelő számára!

5. Nyitott és szolidáris közösségeket!

6. Emberbarát környezetet és környezetbarát embert!

7. Egészséget, és hosszú egészséges életet!

8. Rendet és biztonságot!

9. Több fényt és több kultúrát!

10. Igazságos és emberséges jogot!

11. Megértést és Emberhitet!

12. Élhető örömteli életet!

Változó Világ Mozgalom

* * *

A haszon hazája

Bevett gyakorlat a multiknál, hagy „feltörekvő” országokba viszik a termelést, jogi-pénzügyi ügyeskedéssel pedig „adóparadicsomokba” „allokálják” profitjukat.

Ebben a gyalázatos praktikákban olyan kiváló tanácsadókra és partnerekre számíthatnak, mint a volt luxemburgi, jelenlegi EU-kormányfőre.

Való igaz, hogy a piaci (ország)verseny nyomán igen erősen nyomott profitadó nem lenne fedezet egy társadalom minden bajának orvoslására, de elvenni azt is, ami egy sor problémát és igazságtalanságot enyhítené háborús bűnnel felérő „békés” bűn.

Az – elvi – megoldás pedig szinte kézenfekvő: egy multi legyen köteles az egyes országokban foglalkoztatott személyek számának arányában „repatriálni” bruttó üzleti eredményét, és mindegyik rész a helyi adókulcs szerint adózzon.

Ezt ésszerűen és hatékonyan egy globális (vagy legalább széleskörű) nemzetközi adózási egyezmény alapján lehetne megoldani, de nem lehet kétségünk, hogy a multik és az adóparadicsomok, sőt az egész tőke évtizedekig képes lesz elszabotálni egy ilyen megállapodást (lásd klímavédelmi egyezmények sorsa).

Régi tapasztalat, hogy mindabban, ami növeli a tőke mozgásszabadságát, gyorsabban vagy lassabban, de többnyire időre megszületik minden szükséges jogszabály és konvenció, de abban, ami a legkisebb mértékben is megkötné kezüket, politikusok, média, közvélemény-formálók, „gondolkodók” igyekeznek zátonyra futtatni minden kísérletet.

A Változó Világ Mozgalomban viszont hisz a racionálisan és felelősséggel gondolkodó emberek erejében.

Racionálisan és felelősséggel gondolkozol? Adj jelzést!

Változó Világ Mozgalom

* * *

Újra a migráció jogáról

Ha tűz üt ki a házban, senki nem a folyosón kifüggesztett házirend-szabályzatra figyel. Ha kitör egy súlyos járvány, nem elegendő a gyógyító munka, komoly, akár drasztikus rendészeti szabályok lépnek életbe. Most, 2015-ben, 10 évvel a témában közzétett állásfoglalásunk után az európai közvélemény megdöbbenéssel, már-már pánikkal fogadja az erősödő menekült áradatot. A helyzet baljós próbára teszi az európai integrációt, amely könnyen alulmaradhat a helyi nacionalistákkal, a különféle faj- és vallásvédőkkel, a demagóg rendpártiakkal szemben.

Mi lenne a megoldás mire?

1. Nincs jó megoldás, ha nem tudjuk, mit tartunk jónak.

Ha baj van, az ésszerű és humánus cselekvéssel nem szabad késlekedni. De ezzel nem késlekedve, a rendkívüli helyzetre lázasan kell keresni a legjobb megoldást. Ebben viszont az alaphelyzetre vonatkozó alapvető elveink vezéreljenek.

Sajnos a migráció alaphelyzetére vonatkozó alapvető elvekben nincs kellő világosság, még kevésbé kellő egyetértés. Minden sürgős napi feladatunk mellett kötelességünk ezzel is foglalkozni.

A Változó Világ Mozgalom még határozottabban vallja, hogy a migrációhoz való jog alapvető emberi jog, ugyanakkor azt – normális körülmények között – csak törvényes keretek között szabad gyakorolni. Ez a követelmény is alapvető emberi jog. Hiszen, ha egy hajón mindenki a hajó egyik oldalára tódul, a hajó könnyen felborulhat, és mindenki odavész.

E két alapvető jog ésszerű egyensúlyát könnyű megteremteni. Minden országnak biztosítani kell szuverén jogot, hogy maga határozza meg a következő évben befogadható migránsok kvótáját, amelyre a világ helyzetétől függően a világszervezet (ENSZ) egy minimumot állapít meg. Közben bárki, aki ideiglenesen vagy tartósan más országban szeretné folytatni életét, benyújtja kérelmét az ENSZ szakosított szervezetéhez, amely minden körülményt mérlegelve, kiosztja a kiosztható „zöldkártyákat”.

Összefoglalva: viszonylag egyszerűen kialakítható egy ésszerű és hosszú távon is működőképes megoldás a migrációra, amihez elengedhetetlen a következők elismerése:

- minden ember számára a migráció alapvető emberi jog;

- a befogadó közösségek számára a migráció törvényi szabályozása azonos súlyú emberi jog

- a Föld egyetlen területe nem az ott élők örök és kizárólagos birtoka;

- minden állam egy terület közigazgatásának a kerete, vagyis minden állam „területállam”, a „nemzetállam” és „vallásállam” immár történelmi anachronizmus;

- a migráció megoldása planetáris ügy.

(Itt érdemes megjegyezni, hogy bizonyára egy identitási attribútumot meg kell hagyni az állam számára, és ez az állam hivatalos nyelve.)

2. Helyzet van, de rendkívüli-e?

Jelenleg nehéz megállapítani az Európát érő menekülthullám nagyságát. Semmi kétség, hogy ez ma már olyan jelenség, amelyhez az európai közvélemény nincs hozzászokva. Ez elsősorban a média felelőssége, de azt is kellene felfogni, hogy eddig Európa körbe volt véve – és nem mellesleg belsőleg is teleszabdalva – áthatolhatatlan határokkal. Így az elmúlt évtizedekben, de akár évszázadokban a tömeges migráció szinte ismeretlen volt.

Közben a világon milliók menekültek és vándoroltak, a legtragikusabb körülmények között. Beszédes számok: csak a 23 milliós Szíriában – a kívülről szított polgárháború előtt – több menekült élt, mint az egész 508 milliós Európai Unióban.

Vagy pedig jelenleg Törökország menekült táboraiban 1,2 millió szír menekült nyomorog, míg közben Magyarország apokaliptikus képet fest 1-2 százezer menekült átvonulása miatt Nyugat-Európában.

Megbízhatatlan statisztikák, hisztéria, fogalomzavar, tisztázatlan célok, érdekek és szándékok, a humanizmus és a szolidaritás teljes hiánya – ez jellemzi a mai európai politikát, ezen belül jelesül a magyart.

Minden jel szerint a helyzet nem rendkívüli, csak szokatlan és zavaros. Vagyis a helyzet kiváló arra, hogy az uralkodó vagy uralkodni vágyó csoportok előkészítsék a maguk hosszú kések éjszakáját. És kiváló arra is, hogy nyerészkedő vagy nyerészkedni vágyó hálózatok elszippantsák a menekültek és a célra megnyíló uniós alapok euró-milliárdjait.

3. A politika felelőssége

A helyzet nem rendkívüli, de rendkívül veszélyes, mert a hisztériakeltés megtette a magáét, és most már a politikai és a társadalmi feszültségek az európai integráció végső rombolásával, az igazi európai értékek történelmi kudarcával fenyegetnek.

Ahogy megszokhattuk, brüsszeli hivatalnokok hada lázasan keres megoldásokat, és hosszú alkudozások után a nagy tagországok, elsősorban a legjobban érintett Németország és Franciaország nyomásával és némi áldozatával, kialakul valamiféle gyakorlati megoldás.

Ez bizonyára nem lesz a legjobb, sőt, a szó igazi értelmében nem is megoldás lesz, hanem a mai szóhasználattal élve: a helyzet „kezelése”.

Mivel valóban egy több évre szóló folyamatra kell számítani, jogos is lenne inkább hosszú távú „reszponzív” kezelésben gondolkozni, mint egy egyszeri radikális megoldást vizionálni.

A Változó Világ Mozgalom úgy tartja, hogy a helyzet ésszerű és humánus „kezelésé”-nek két kulcseleme van. Az egyik egy kvótarendszer és elosztási mechanizmus kialakítása, a másik pedig egy minden menekülttel kötendő egyéni „polgári szerződés” az érintett jogairól és kötelességeiről. Ennek rögzítenie kell azt a kezdeti anyagi támogatást is, amelyet az Unió biztosít a menekült számára, ahogy a kellő garanciákat is ennek visszafizetésére. Ennek a szerződésnek értelemszerűen illeszkednie kell a menekült deklarált terveihez (ideiglenes menedék, határidős tartózkodás, végleges letelepedés), illetve családi és szociális helyzetéhez.

* * *

A sürgető napi feladatok mellett kötelességünk azzal is foglalkozni, hogy milyen mélyebb összefüggések állnak a világméretű és tragikus migráció hátterében, amelyből most Európa oly kis ízelítőt kapott.

Senki számára nem lehet meglepő reveláció, hogy a háttérben a háborúk és a sokfelé uralkodó embertelen körülmények állnak. Fontos lenne az önvizsgálat! Mennyi ebben Európa önnön felelőssége? Mennyi az Amerikával közös felelősségünk?

És főleg: mivel tudnánk a múlt bűneit jóvátenni?

Hatalmas, történelmi feladatok előtt állunk.

Változó Világ Mozgalom

Népvándorlás – Reflexek és alternatívák

A közhatalom részéről ritkán szoktunk tapasztalni felelős és bölcs reakciókat, és ami különösen nyugtalanító: minél jelentősebb problémával találja szembe magát a társadalom, annál kevésbé felelős és bölcs a közhatalom reakciója.

Látványosan mutatkozik meg ez most a legújabb népvándorlás kezelésében.

Döbbenetes és botrányos a közhatalom embertelensége, gátlástalansága, cinizmusa. Döbbenetes és botrányos, hogy ez többé-kevésbé a fellengzős elveket valló EU minden tagországára érvényes, de egyetlen nemzetközi intézmény sem jeleskedik, a leginkább érintett Európai Unió pedig a legkevésbé.

A problémát régen kellett volna elvi alapokon hosszú távra megoldani, és erre vonatkozóan a Változó Világ Mozgalom tíz évvel ezelőtt javasolt rendszer megfelelő kiindulópont. Ez a feladat ma még sürgetőbb, de a szomorú realitás az, hogy jelenleg ilyen átfogó megoldásra a nemzetköziségnek nincs elegendő ereje.

Jelenleg a gyakorlati intézkedések egyszerűbb szintjén kellene fordulatot elérni. És ebben az egyik legfontosabb cél az lenne, hogy a közhatalom reflexszerű embertelensége és rendpártisága helyett a felelősség, az ésszerűség és a szolidaritás kerekedjen felül.

Talán elegendő, ha egy összefüggésre mutatunk rá, hogy a közhatalom is, a közvélemény is felismerje a fordulat tétjét. Ez pedig a következő: a jelenlegi közhatalmi politika a migránsok tömegeit egyenesen és menthetetlenül a szervezett bűnözés karjaiba kényszeríti, ezzel pedig bizonyára az esetek 90%-ában egy életre szólóan nyomorba, kiszolgáltatottságba – és ezek után törvényszerűen: gyűlöletre – kárhoztatja az áldozatokat. És az áldozatok nem elsősorban a bűnözőket, hanem a közhatalmat, sok esetben a közhatalom állampolgárait, nem tartva számot, ki volt cinkos, ki nem.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Közös vagy nemzeti valuta? Is-is!

Sokan sokszor – szinte folyamatosan – spekulálnak az euró sorsával. Ebben a londoni City felkent szakértői és „szakírói” járnak az élen leplezetlen kormányzati cinkossággal, ami különösen cinikus hozzáállás akkor, amikor nevezett City az euró kezeléséből biztosítja pénzügyi iparának legzsírosabb szeletét.

Nem kisebb izgalmakat – és spekulációkat – kelt az euró lokális sorsa, az utóbbi években elsősorban Görögországgal kapcsolatban. Ádáz „szakmai” viták folynak: lehetséges-e, érdemes-e Görögország számára a kilépés az euró zónából, mit jelentene, mire lenne megoldás a régi görög drachma vagy ehhez hasonló „állami fizetési kötelezvény” bevezetése? Közben a görög válságban megmutatkozó tragikus típus-problémát ezúttal is sikerült a politika legvisszataszítóbb eszközeivel elkenni.

Ezzel viszont sem lokálisan, sem globálisan nincs megoldva semmi, és ez igen hamar nyilvánvaló lesz.

A Változó Világ Mozgalom (VVM) által a napokban javasolt Szabadság Paktumon túl egy további változás könnyíthetné meg a rendszerproblémák megoldását. Eszerint a közös valuta vívmányát fontos lenne megőrizni, mi több, azt érdemes lenne továbbvinni, egészen egy egységes világvaluta megteremtéséhez – de azzal a lényeges feltétel, hogy ez a közös valuta tőkevaluta, a tőke valutája. Ezzel szemben viszont létezniük kellenének a nemzeti munkavalutáknak.

Itt az elnevezéseknek fontos érdemi szerepük van. A tőkevaluta, amelyre értelemszerűen alkalmazni kellene „a tőke szabad mozgása” elvét, csak arra szolgálhatna, hogy fejlessze-bővítse a gazdaságot, és erőteljesen korlátozni kellene annak kamatozó képességét. Egy becsületes tőke legyen kockázati tőke, és ne hizlalja magát átláthatatlan elvek alapján manipulált kamatokkal.

Ezzel szemben a nemzeti munkavalutákhoz munka révén lehetne jutni, és csak fogyasztásra lehetne használni. Ilyen valutarendszerben az államok akkor is kapnak lehetőséget ésszerűen befolyásolni versenyképességüket, ha a nemzeti valuták váltási árfolyamát elsősorban a világpiac szabályozná.

A VVM biztos abban, hogy ez a javaslat a Szabadság Paktum kezdeményezéssel együtt egy új gazdaságilag és szociálisan fenntartható pályát nyit a világ számára

Változó Világ Mozgalom

* * *

Szabadság-paktum

Ma az államok nagy része olyan hatalmas adóssághegyet görget maga előtt, amelynek a felszámolása szinte reménytelen. Éppen ezért ezt a helyzetet joggal nevezhetjük adósságcsapdának is. Csakhogy ez nem egy egyszerű üzleti csapda, hanem egy egész társadalom kárhoztatása pénzügyi rabszolgaságra.

Ebből a tragikus helyzetből a világ vagy egy hatalmas társadalmi kataklizmával, azaz egy régi típusú forradalommal, vagy egy merőben új forradalommal képes kitörni.

Ez az új típusú forradalom a ráció, az ésszerűség diadala lenne, amelynek természetes alkotó része az igazságosság, a szolidaritás, a felelősségtudat is.

Ezt úgy kell valósággá emelni, hogy az emberiség legjobb erői minden további késedelem nélkül kidolgozzák az adósságcsapda hatékony és végleges megoldásának részleteit, és belevágnak a program végrehajtásában.

Ezt szolgálná A Szabad Népek Szuverenitás Paktuma, amelynek részes állama első lépésben azt vállalják, hogy megfelelő reformokkal életüket, működésüket mindennemű hitel nélkül fenntarthatóvá, költségvetésüket szufficitessé (többlettel zárulóvá) teszik. Ezzel szinte egy időben a csatlakozó állam adósságát egy közösen működtetett Világ Szabadság Alap (VSZA) veszi át, és kezeli a különféle adósságok teljes lerendezéséig. Ehhez a VSZA-t a Paktum több eszközzel ruházná fel. Így mindenek előtt minden részes államnak kötelessége lenne a költségvetési többletének egy meghatározott részével törlesztenie saját tartozását. Másrészt a VSZA-t illetnék különféle a pénzügyi szervezeteket és szolgáltatásokat terhelő egységes adók, amelyek egységesen lennének érvényesek az összes részes állam területén. Ezen közben a olyan mechanizmusokat is kellene kialakítani, amelyek részén a VSZA által kezelt egyes állami adósság(maradványok) növekedése (amely megjeleníti  a VSZA kamatterheit) igazságosan kicsi, mindenképpen a pénzpiacon elérhető legkedvezőbb feltételeknél is jobb.

Hasonlóképpen kellene kezelni az egyes adósság(maradványok) nominális csökkentését is (aminek fedezete alapvetően a VMA-t illető adóbevételek). Ilyen szempontból egy pártatlan grémiumnak kellene elemeznie az egyes adósságok történetét. Magától értetődő, hogy másképpen kellene elbírálni egy adósságot, ha mögötte a szociális nyomor kényszere, vagy éppen fegyverkezési hajsza, presztízsberuházások, indokolatlan luxusfogyasztás stb. áll. Ugyancsak figyelembe kellene venni, hogy az adósság milyen arányban szolgálta közben a hitelezők érdekeit, vagyis megtestesítette az érintett nép kizsákmányolását.

Kétségtelenül fontos lenne, hogy mindennemű adósság-elengedés arányban legyen a kedvezményezett erőfeszítéseivel, a Paktumban vállalt kötelezettségeinek teljesítésével.

Könnyen lehetséges, hogy akár 20-50 évre is szükség lenne, mire a VSZA felszámolná a szuverén adósságok hegyeit. Ennek viszont már semmi különösebb jelentősége nem lenne, ha egy ilyen forradalmi megoldással a népek fejlődése szabaddá és zavartalanná válna.

Változó Világ Mozgalom

* * *

Éljen Július 14!

Éljen Július 14!

Éljen a Forradalom!

Éljen a Nép!

Éljen a Haza!

Éljen a köztársaság!

Éljen az európai népek federációja!

Éljenek a népek federációi a világ minden részén!

Éljen a federációk világegysége!

Éljen a szabadság, az egyenlőség és a testvériség!

Éljen az igazságosság, felelősség és szolidaritás!

Éljen a tudás és az Emberhit!

Éljen a béke, a szeretet és az öröm!

Éljen a Változó Világ Mozgalma!

Éljen a Föld, az emberiség bölcsője és paradicsoma!

* * *