2018. május 28., hétfő

Csto gyelaty – újratöltve?


A történelem mintha készülne ismételni magát. Ami, tudjuk, nem lehet. Mondhatnánk, szerencsére. De akkor legalább tudnánk, mi vár rám, ha pedig elég bölcsek lennének, azt is, hogy min kellene korrigálni.
A valójában Napóleon legyőzésével kezdődő 19. század soha nem látott fejlődést hozott az élet minden területén. Az akkor világszerte színre lépő proletariátus megkerülhetetlen társadalmi tényezővé küzdette fel magát. Történelemformáló opponense lett a két nagy uralkodó erőnek: a konzervatív és a liberális erőknek, ám ahogy politikailag erősödött a proletariátus képviseletére berendezkedő szociáldemokrácia, úgy veszített kezdeti forradalmi lendületéből, egyre inkább opportunista partnerévé vált az uralkodó erőknek.
Ekkor jelent meg Lenin, és esett neki a régi szociáldemokráciának, megszervezve az újra forradalmi ideológiát vállaló mozgalmát, a bolsevista kommunizmust. A proletár erő kettészakadása után hamarosan kitört az első Nagyháború, amely sok kuszasággal ugyan, de valójában a két uralkodó erő, a konzervatizmus (Németország, Ausztria) és a liberalizmus (Anglia, Franciaország) testvérharca volt. Ebben a pokolban a régi szociáldemokrácia gyalázatosan csődöt mondott, a bolsevik mozgalom nagy csatát nyert, és több mint 70 évig írt egy új fejezetet a világ történetében.
Csakhogy közben a 19. századi proletariátus nagy ütemben átalakult, sok vonatkozásban elveszítette régi egyedülálló arculatát, feloldódott a hagyományos társadalmi testbe, nagymértékben elpolgárosodott. Még nagyobb mértékben elpolgárosodott a szocialista országok nomenklatúrája. Ez és még számos további körülmény elvezetett a szovjet blokk hihetetlenül gyors és szerencsére vértelen összeomlásához. Valójában az elpolgárosodott nomenklatúra eszes része átvedlett tőkésosztállyá (ugyancsak gyorsan és lényegében vértelenül), értelemszerűen elprivatizálva az addigi közösségi tulajdont – vagy magának, vagy némi jutalék és egyéb kellemes szívesség ellenében.
És hogy minden kerek legyen a restauráció után, újabb vedlésekkel újra megjelent a jó régi szociáldemokrácia is, „balliberális” mázzal, az első világháború előttihez képest is visszataszítóbb formákban.
Ma a két régi uralkodó erő, a konzervatizmus és a liberalizmus gyakorlatilag zavartalanul uralkodik – a szabad világon. Két gond azért akad: egy házon belül, és egy házon kívül.
Házon belül: akárki is legyen a két uralkodó erő közül soros a kormányrúdnál, akármennyire is elpolgárosodott a régi szénporos vagy gépolajos proletár, a szabad világ a kizsákmányoláson alapul, a kizsákmányoló osztály pedig – ugyan mindig kitermel lelkes filantrópokat is – mohó, javíthatatlanul mohó. Látjuk, évtizedek óta a gazdagok egyre gazdagabbak, a szegények egyre szegényebbek, gyorsuló ütemben. Ez nem sok jót ígér.
Házon kívül: a Szovjetunió ugyan elbukott, de megmaradt Kína, és ma már mindenki látja, hogy ez nem tréfadolog. Kína tízszer népesebb Oroszországnál, de ami a fő: a Szovjetunió soha nem veszélyeztette az Egyesült Államok gazdasági dominanciáját. Kína nem veszélyezteti az Egyesült Államokat, hanem szédületes sebességgel lehagyja immár. Persze lehet reménykedni, hogy előbb-utóbb a kínai kommunizmus is elbukik. Ki tudja, ez jó vagy rossz hír-e, de tárgyilagosan nézve, balgaság ilyen forgatókönyvvel számolni.
Egybevetve a dolgokat: mi a teendő a mai „szabad világ” egy felelősen gondolkodó embere számára? Bohóckodni a mai magyar „ellenzék” módjára, beállni valamelyik uralkodó erő szolgálatába, vagy agyalni a bolsevik megoldás egy új kiadásán?
Reményünk az, hogy a Változó Világ programja immár kirajzolódik a helyes válasz, egy új és békés forradalom munkaterve.
Fontos lépések következnének, de ehhez emberek és anyagi erőforrások kellenek. Minden felelősen gondolkodó ember csatlakozására, anyagi támogatására számítunk.
Változó Világ Mozgalom

Egyetértesz céljainkkal?
Csatlakozz a Változó Világ Mozgalomhoz!
Támogatod valamelyik – netán több – kezdeményezésünket?
Támogasd pénzadománnyal munkánkat! 1000 forint is segítség!

* * *

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése