A tudás az emberi civilizáció
lényege. Az hogy tudunk tudni, az, hogy merünk tudni. Egyik sem egyszerű, egyik
sem természetes. Hosszú évmilliók kellettek, mire az erre legalkalmasabb földi
élőlény megtanulja. És ezt a hosszú tanulási folyamatban minden egyes egyednek
élete folyamán meg kell ismételni, a semmiből indulva a mindentudás
megvilágosodásáig. Hihetetlenül nehéz, bonyolult feladat, amelyet képtelenség
is teljesíteni, ha az embernek nem akad ezer jó tanítója. És ugyancsak számít a
környezet, amely szegélyezi vándorutunkat az életen át.
Ez a
környezet ritkán kedvező, sokszor kemény próbákra tesz ki. Zord lehet a
természeti környezet. ellenséges lehet a szociális környezet. Így a
szellemi-tudati fejlődés bármely másik élőlény szintjén is megrekedhetünk. Sem
a birkának, sem a farkasnak, de még a kullancsnak sincs oka szégyenkeznie, hogy
az, ami. De bármilyen állat szintjén megrekedt ember tragédia. Meg kell
tanulnunk ember lenni. Ehhez tudni kell, és merni kell tudni. Merni, ahogy a
kisbaba mer kétlábra állni, és felhagy a csúszás-mászással.
Merj
tudni. A te tudásod, a te hatalmad. A tudásod juttat el a tudók társadalmába,
egyenlő leszel az egyenlők között. Feltéve, ha tiszteled a tudást, és tiszteled
a tudók egyenlőségét.
Az emberi
szellem hatalmas eredményeket ért el, de mégis még gyerekkorban vagyunk, és
nagy tömegek nem mernek kétlábra állni. A tudomány nem vezetőerő, hanem elefántcsonttoronyba
menekülő szolgálóleány.
Sürgető
feladat az emberek bátorságát megerősíteni, a tudomány vezetőszerepét, mint a
törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalommal egyenrangú önálló hatalmi ág,
megadni, a tudás tiszteletét, kultuszát meghonosítani.
* * *
Figyelmeztetés: VVM 2020 cím alatt
bejegyzések egy most készülő nagyobb anyag (munkacíme VVM 2020 – Felhívás) egy
részlete. Ha a munka során ebben kisebb-nagyobb változások történnek, ezeket közzétesszük.
A kisebbeket átvezetjük az eredeti blogbejegyzésen, a nagyobbakat új
bejegyzésként adjuk majd közre.